Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-01-27 / 4. szám
2_ ________________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 világfelfogása, krisztusi tana és hitvallása, gazdag egyházi énekgyüj töménye, mélységes és klasszikus kátéja, és páratlan ima-irodalma és élete a kérésztyénség igen nagy részének közös .javát képezi. Döllingerrel, a nagy német kath. egyhá-ztörténetíróval valljuk, hogy Isten országa terjesztése müvében minden kér. vallásfelekezetnek van valami különös gond visel és szerű elhivatottsága és hivatása az emberiség életében. Az egyiknek alkotó keze, a másiknak gyors lába, a harmadiknak éber szeme van. Ha nem tévedünk, evang. egyházunknak az éber ebei- szem kegy elemad o niánya jutott isteni osztályrészül, mely, mint annak története, főleg az újabb és legújabb német prot. tehológiában is igazolja, a hamis tanok felismerésében s a tiszta evangéliumi tan megőrzésében végzi hivatásos misszióját, mig az amerikai üdvintézmény, amelynek tiszta evangéliumi élet- és lütheránusság az áldozatos krisztusi szentmüvekben és a politikai izü kálvinizmus a társas közösségi élet evangólizálásúban végez istennek tetsző és embernek szolgáló áldásos munkát. Ezzel az evangéliumi munkával előkészítik mindannyian „az urnák útját“ és hirdetik Kálvinnal az istennek szuverénitását a földön. Azért azonban jellegzetes sajátosságunk továbbra is az alázatosságban legyen, amelynél fogva mi evangélikusok, bár Luthert, tiszta keresztyén jellemnek tartjuk, nem hirdetjük, mintha mi volnánk „a világon a legfölségesebb, a legtisztább és a legdiadalmasabb keresztyén vallás- forma“. mint ref. testvéreink önmagukról a katholicizmushoz hasonlóan szüntelen állítják. Krisztus keresztjét is hordozzák a kér. vallásfelekezetek a földön. Dr. Szlávik Mátyás. Milyen férfi eszményképe legyen ma a magyar fiatalságnak? készlet nagymegyeri vitéz Raics Károly tábornoknak a M. E. F. 0. Sz. gyűlésén tartott előadásából. A bennünket, közvetlenül övező ellenségeink féltékenysége, irigysége és főként bosszúvágya a nagy háborúban oly hősiesen küzdött, de — sajnos — öngyilkossá volt magyar nemzetet még a porig is megalázta. Ellenségeinknek teljes ,megsemmisítésünkre irányuló akarata abban nyilvánul, hogy kiölni igyekszik a magyar nem zetbol minden olyan magas erkölcsi értéket, mely az ő nemzeti létét ezer esztendőn keresztül biztosította,. A magyar nemzet ilyen körülmények között élete jogaién harcol, melyet tőle senki ezen a világon meg nem tagadhat. Olyan őnfentartási és nemzeti küzdelmet viv tehát, amilyent még soha sem vívott annak előtte. Anyagiak hijján ezt a harcot olyan területen akarja megvívni, melyen teljhatalmú ura akaratának: ez pedig az ő lelkének a világa. Belátja azt, hogy feltámadásának útja csak a lelkén vezet keresztül. Ezt a ielket. akarja tehát erőssé, ellentallóvá tenni a közelmúlt, azon szomorú tapasztalása és tanulsága alapján, hogy miként egy- hadsereget előbb lélekben kell legyőzni, hogy megsemmisíthessük, azon- kóppen egy nemzetnek is először a lelkét kell megvon tani, ha azt tönkretenni akarjuk. Ha pedig ez igy van. akikor viszont az is igaz, hogy egy nemzetet előbb lélekben kell megerősítenünk, ha azt akarjuk, hogy feltámadjon. Én pedig most Magyarországon a török hódoltság Álomuton Látom a homály mint növekszik, s a cél messze!... elvesz Parnassiis ormán; mindhiába lázongnék, tiltakoznám, pedig tán álmom sem volt eddig. Ennél szebb sohse volt! Elérhetni mi sem riasztott, fantomokkal hogy viaskodtam érte! szivemnek is hullt itt-ott dacos vére, és arcomra vont furcsa maszkot a hal ott fényű hold ... Most fáradtan — felén az útnak — (jaj mert erőm a ködgomolyba veszve; — köd, mindenütt... s sikos szírt meredi kje!) engedd, hogy pléd leboruljak: véged ért a futam ... Fclleget jár, tüzes szekéren, ki fölemel s majd befed biztos kézzel a valóság durván hő köpenyével; Hogy értem egyszer visszatérjen, — d engedd meg Uram! S. Pohánka Margit. Nagyok voltunk Részlet dr. Havas Rezső ..Fényben“ c. trilógiájából. Nagy Lajos 1358. febr. 18-án vonult be Zárába, ahol Velencével békét kötött, amely Velence nagy megaláztatásával járt. Hogy Velence mily eszközökkel próbálta ezt elkerülni, arra vonatkozik az alábbi részlet. Angela a velencei követ nővére. Csákfi Nagy Lajos teljhatalmú megbízottja. Angela: De te Anjou Lajos megbízottja vagy és most bátyámmal, mint a velencei köztársaság1 kiküldöttével megkötöd a minket megalázó és szörnyűséges békét. Csákfi: Úgy van, de ... Angéla: Fáj. kimondhatatlanul fáj, akadályozd meg. Csákfi: Mondd, hogy merjem ki kanállal a a tengert, hogy Dalmácia legnagyobb hegycsúcsát körmömmel vájjam szét és örömest megteszem, de amit most kérsz, az őrület. Angela: Hallgass ide. Dalmáciát elveszitek tőlünk. Hogy kérheted akkor, hogy én mint hitvesed menjek Magyarországba, mikor Velencében keserűség tölti el a lelkeket és az ősrégi For- lani-család átkozni fogja bátyámat? Csákfi: Még mindig nem értelek. Mit kívánsz tőlem?
