Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-05-25 / 20. szám
1934 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 7 „Vagyunk még magyarok . . .!‘ Sajó Sándor kőbányai áll. főgimn. igazgató te címzetes főigazgató e ciinü kiváló költeménye jutott eszünkbe, amidőn Pintér Jenő barátjával és főv. tanker, főigazgatóval, nagynevű iroda lomtört énét- írónkkal együtt, közrebocsátott a nekünk is „szives barátsággal“ megküldött „Mai magyar költőnk" c. gyűjteménye kezünkbe került. A mai magvar lirt „komolyabb ée* tisztább zengzetü termését“ szólal- tatjA meg ,ra magyar költészet szerétéiért; való nevelés“ gondolatával igazán ügyesen, megválogatva annak ismertebb erőit ós alkotásait- Ide valók a 70-es évekből: Jakab ö. tés Vargha üy. (itt sajnosán nélkülöztük Csengeyt és Sánthát; a 80-asokból: Kozma A., Palágyi L., Radó A., Szávay Gy.; a 90-esekböl: Bán A., Feleki S., Havas I., 11 élt at J, Lampérth G., Petri M., Sajó I. és Szabuleska M.; a 900-n sokból: Babits M., Btír ti M., Bodor A., Farkas J., Gyökössy E., Harsányi K ét, L., Juhász Gy., Kosztolányi D., Madai Gy., Oláh G., Sik S., Somlyó Z., Patai J., Szép E., a 9Í0-esekből: Lendvai I., Mécs L., Nadányi Z., Retnényik S., Rédey T., Szalhmáry I., Zilahy L., Tóth A., s végül a 920-a«okból L. , Forbáth S. és Szabó L. Az egyes költőket rövid életrajzi adatokkal látták el s megjelölik költeményeik címét, megjelenési helyét ée idejét. Örömmel halljuk, hogy a külsőleg is díszesen kiállított mai magyar antológia a megszállott országrészekre is eljut. Egy-egy nemzeti imádságunk e költemények mindegyike. Ä gyűjtemény a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének kiadása. „Exegit monumentum ...!“ De egy másik kiváló mai szellemi termékről is értesíthetjük olvasóközönségünket Pintér Jenő ,.Magyar Irodidomtörténct" cimü zsebkiadásával a müveit közönség számára a Franki in-társulat kiadásában. Ebben is hűséggel kezeli a nagy Beöthy Zsolt szellemi örökségét, hogy példájára nagy és középső Irodalomtörténetét azok nyomán egy igazán díszes kiállítású zsebkiadással egészítette ki. Ebben nagy érdi* ki öltéssel olvastuk a Függeléket, mely „napjaink és az elszakított országrészek“ magyar irodalmát ismerteti, — egyenként bemutatva a felvidéki, délvidéki és erdélyi magyar irodalmat. A mi Reményik-ilnkrQl azt mondja, hogy „Szabolcsi*» M. mellett a legnépszerűbb“ és „izzó nemzeti éraósek- től áthatott, borongó hangú lírikus“. Büszkék is vagyunk reá mi buléner dobsinaiak! Csenget/ és Sántha mellőzését azonban itt is sajnáljuk. — Tudományos irodalmunkról“ is nohány szót szólt. Méltán kívánja ez az illusztris irodülomtörténet- irónk, hogy „a szaktudósok érthető nyelven, egysze- rüen és világosan fejezzék ki gondolataikat“, fájó szívvel állapítja meg, hogy „műveltségűnk mennyire hiányos egyes tudományágak történetében való toljon tájékozat lanságunk miatt...“ és „éppen nem vigasztaló, hogy maguk a szakemltcrek is meglepő közömbösséget tanúsítanak elődeik emlménvei és a régebbi századok munkássága iránt“. Utóbbira példa a mi legutóbbi lutherániánkból: Az optimizmus éw pesszimizmus Lutiher-.táns*. kiadványának soproni írója nőm vette magának a fáradságot, hogy a Prot. Szemle egyik régebbi évfolyamában észrevegye azt a két tanulmányt, amely külön tárgyalja e kiét nagy ethikai problémát „a keresztyénséghez való viszonyában“. „Ez már igazán több a felületességnél!“ Az egyes szaktudósok és irók felsorolásában természetesen irodalomtörtiánetirónk igen nehéz és kényes feladat előtt állott és az uttünós hálátlan tájékozódásnak minősítendő, hogy a „Hittudomány" szerepét vállalta. így többi között hiányos s hibás rovatában az egyetemi evang. tlieol. fakultásra „átvett! jelentékeny és kevésbé jelentékeny“ tanárok éts irók mellett hiányzik egy Masznyik E. és Hadácsi Gy. általánosan tisztelt tanári é-s írói neve, kik pétiig évtizedeken át nagy eredménnyel és nemzeti szellemben íniveltkk a keresztyén vallástudományt az irodalomban, a sajtóban és a kathedrán egyaránt. Bizonyos nemzetiségi oldalról nem ok nélkül mondották Masznyikot „a magyar nemzeti theológia főpapjának“. Rövid időn belül v'árható második z^ebkiadásában Pintér töld» illetekes szak- emberrel nézze át az egyes tudományágak mai művelőinek n/é*vsorát. Pintér és Sajó e két kiváló újabb irodalmi terméke is nugszivleU+iül és buzdit&ul igazolhatja a trianoni határon innen és túl, hogy van nemzeti kultúránk és „vagyunk még magyarok!“ Végül megemlítjük, hogy „az elszakadt magyarság irodalmi problémájával" behatóbban foglalkozik Farkas Gy. a Napkelet muh. évi novemberi füzetében. fír. Szbí vik Mátyás. EGYHÁZI ÉLET. Külföld. J.utharcit lapjának legújabb számában óivá-csuk. hogy Benes, a csőitek ravasz diplomatája, Németország teljes leigázására a népek ftzöv. tanácsában tett békés szellemi kijelentése dacára, titkos szövetséget kötött Franciaországgal és Lengyelországgal. Szomorú dolog, hogy ez a Jüpokrita államférfi a nemzetközi iteko nevelten is ©égére alatt -máig is gorázdá lkod hátik Európa legújabb politikájában. Ez ellen a cseh-francia barbárság pokoli mtlvo ellen enveH fül szavát Svédország közvéleménye is és élesen ítéli el a inai háborús állapotot Középcurópában. „A béke nevűben továbbra is dühöng a háború embertelen módon Németország ellen“ és fekete gyarmati* katonák rontanak meg kultúrát és erkölcsöt a leicázott németek nél. Ezt a menetel lenes izgató politikát folytatta Mólt is. ez az. állítólagos „evangéliumi ft'rfi“ s a kér. ifjúság vezetője, kit nálunk is érthetetlenül és étdcmetlenUl ünnepeltek Valóban difficile est satyram non scribere! Kopenhágában egy mttértőnek gyűjteményében egy ismeretien Cranach Lukáca-félo Lntbor-kn'pot fedeztek föl. nu-ly a nagy wittenbergi mesternek egyik Legreme- kelti» és kepéiteké sehb alkotása. A Lutlier-képek történetének különböző fázisait tudvalevőleg Preuss I. erlangen! tanár örökítette meg egy liithü, önálló tanulinány- Itan és utána Mayors K. insui ev. lelkész egy külön értekezésem a l’rot. Szemle hasábjain. E fölfedezésnek mi evangélikusok őszintén örvendünk. Csak nagyabb békesség volna N én »(»törsz ági »an politikában, tudományban, .irodalomban és egyházban egyaránt! Csakhogy a mai kormányoknak. parlamentekül,k és vezető államférfiaknak Középcurópában nincsen szemük a látásra és fülük a hallásra. Onnan <i sok összevisszaság és erkölcsi fogalomzavar ebben a mai ürönntnlen európai világítani Két jeles olvasmány. Két kiváló mii hagyta el a minap a sajtót. Az egyiket dr. Lux Kálmán müegyet. m. tanár ős ismert nevű ‘műtörténetírónk irta „A visegrádi vár“ címmel a Műemlékek orsz. bizottsága a a másik II. Kiss Géza volt kőbányai valláslanár, jelenleg mármo- noki lelkész ..Nagyasszonyok a magyar reformációban4
