Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-02-11 / 5-6. szám
1923 BVAlHGáLiIKÜSOK URPtiA 5 Németországi utam. (Harmadik folytatás.) Amikor kimenet, Regensburg után Nürnbergbe értünk, már sötét volt, úgy hogy ebből a csodaszép városból ez alkalommal és sajnos — hazafelé utazva is, mert akkor is csak inkább éjjelen át tartózkodtunk ott — alig láttam valamit. Nürnbergtól Erlangenig az első vonalon, amellyel tovább mehettünk, csak IV. o. kocsik voltak. Minthogy minden várakozásnak ellenére igen tiszták s rendesek voltak ezek a kocsik is s jóravaló publikumot találtunk itt is, Németországban ezután már csak ezen a kocsi- osztályon utaztunk. Október elsejétől fogva különben felemelték ott a vasúti dijat, úgy hogy negyedik osztályon majdnem annyit fizettünk, mint azelőtt harmadikon. Szombaton este, olyan 8 óra tájt érkeztünk meg Erlangenbe, miután vagy egy 31 órát vonaton töltöttünk. Az állomáson Baum erlangeni dékán s a G. A. egylet főtitkára, Geissler vártak s köszöntöttek bennünket. A vasút mellett volt a G. A. egy letnek egy ideiglenes irodája, ahol mindenféle G. A. egyleti iratokat lehetett beszerezni. Mindjárt mellette volt az ünneprendezó-bizott- ság tudakozódó irodája. Ez utóbbiban átadtak egy Erlangen város történetéről, nevezetességeiről s látványosságairól szóló rövid útmutatást, továbbá a bajor G. A. egylet képes családi lapjának az ünnepi számát és a gyűlések és ünnepélyek részletes programmját s mellénk állítottak egy-egy nagyobb iskolásfiut, aki csomagunkat vitte s elkalauzolt bennünket lakásunkra. Mi ezt a sok jóleső figyelmet ismé- taltelten hálás köszönettel nyugtáztuk. S ez a rendezőknek jól esett. Sajnos, hogy akad ilyen egyházi ünnepélyek alkalmával is számtalan ember, aki a szives vendégszeretetre ugyan igényt tart. de azt meg nein köszöni, sót lehetőleg igyekszik még a rendezőbizottságot s a vendéglátó gyülekezetét gáncsolni s leszólni. A mellém beosztott fiú elvezetett szállásomra, ahol vendéglátó gazdám 14—15 éves Wiltrud nevű leánya fogadott barátnőivel együtt nyájasan, kedvesen. Elmondotta, hogy édesatyja, ki egyúttal bajor országgyűlési képviselő, csak másnap jön meg Münchenből s édesanyja családi ügyben Berlinbe ment s csak az éjjel fog visszaérkezni, bátyja pedig még kint csatangol a városban. Már az előszobában levő képekből s szobrokból s egész berendezésből sejtettem, hogy a házban egy művésziélek lakik. Sejtelmem nem csalt. Háziasszonyom, mint másoktól hallottam, a szépművészet terén — álnév alatt szorgalmasan munkálkodik. Ha jól emlékszem az álnévre, úgy a „Wege und Ziele“ c. német nők havi folyóirat szep*emberi számának műmelléklete, „Rotkäppchen* (árnyékkép) szintén tőle való. Szobám, melyet rendelkezésem:e bocsátottak, ugy- látszik fiának szobája lehetett. Erre következtetek az ott látott könyvekből, melyek közt német és görög biblia is volt, a képekből s fali diszből. Ágyam fejénél puskáktól s kardoktól övezve függött Bismark képe. Mellette aztán Nagy Frigyes képe, körülötte az 1757-iki híres leutheni csatának egyes jelenetei.'Amikor 165 évvel ezelőtt az akkori kis Poroszország ugyszólva már el volt veszve, II. Frigyes 1757 dec. 5-én minden szellemi, testi és erkölcsi erő megfeszítésével a háromszoros osztrák túlerőn fényes győzelmet aratott a Boroszló melletti Leuthen falunál. Mikor a győzelmet kivívták, csakhamar felhangzott a csatatéren a „Nun danket alle Gott“ „Jer dicsérjük Istent“ kezdetű korai, amelyet azóta leutheni korainak is mondanak. Evvel kapcsolatosan ismertem én is a felemelő szép történetet, melyet a tejem felett függő kép ábrázolt. S az s a kis háziasszony által hozott jó meleg tea hozzájárult ahhoz, hogy csakhamar jól éreztem magam az idegen ágyban s alaposan kipihentem a hosszú utazást. Másnap, vasárnap reggel végigjártam a várost, amelynek utcái s házai, hogy hasonlatot mondjak, körülbelül úgy festenek, mintha csupa Richter-féle épitőkövek- ből volnának összerakva. A város különben két részből áll, a régi s az uj városból. A régi város története visszanyúl egészen Nagy Károly idejéig. A 3<) éves háborúban a császáriak teljesen kifosztották, felgyújtották, sj földig lerombolták a várost. A lakosság két éven át az erdőben hozta meg magát. 1636-ban szegényesen bár, újból felépítették azt. Egy félszázadra rá a régi városrész mellé egy uj városrész épült. Mikor t. i. Franciaországban XIV. Lajos visszavonta a hugenottáknak vallásszabadságát biztositó nantesi rendeletét s a király mindenfelé vértes lovasokkal téríttetett, sokan a hugenották közül a tilalom dacára, elmenekültek. Ezeknek a menekülteknek (refugies) egy csapatja, leginkább kézművesek, kalaposok, keztyüsök stb , uj otthont talált Erlangenben, ahol 1686-ban egy egész külön városrészt, az újvárost alapították. Erlangen tehát fj A. egyleti munkát végzett, amikor még szó sem volt fj. A. egyletről. Mikor nemsokára rá a régi város újból leégett, a régi várost is úgy építették, mint az újat, úgy hogy nagyjában egyik utca s egyik ház olyan mint a másik. Az eredetileg francia származású polgárok már teljesen einémetesedtek, elfelejtették már a francia nyelvet is. A nevük azonban francia s van egy francia református templomuk, ahol azonban már német nyelven folyik az istentisztelet. A német református templomot a múlt esztendőben vette meg az evangélikus gyülekezet a reformátusoktól. Ezen újabb szerzeményen kívül az evangélikusoknak a regi városrészben s az uj városrészben van egy-egy templomuk. £n, miután a városi nagyjában megnéztem, az újvárosi templomba siettem. A templomot körülvevő kis térség persze parkírozva van. Ahányszor ilyet látok, mindig fáj, hogy nálunk — kevés kivétellel — a templom környékére semmi figyelmet nem fordítunk. Ha csak egy-két fát. néhány bokrót ültetnénk itt s egy kissé tisztítanánk s gondoznánk a poros, szemetes sarkokat, mindjárt megfelelőbb volna templomainkkörnyezete. Az ember nemcsak azon épül, amit hall, hanem azon is, amit lát. Az erlangeni újvárosi templom környezete s külseje épületes, de a belseje is az. A templom tiszta, világos, két karzatos s legalább is van akkora, mint a soproni. Menyezetfestinényei Jézus születését, megfeszítését és feltámadását ábrázolják. Egyik oldalajtó felett Luther, a másik felett Melanchthon képe látható. Az oltár felett van a szószék, a háttérben a jó pásztor képét láthatni, amint hazaviszi vállán az elveszett, de megtalált bárányt. Az oltártér pálmákkal van diszitve. Az oítári feszülettől jobbra- balra van egy egy gyertyatartó gyertyával s azután — minthogy éppen áratasi hálaadó ünnepet ül a gyülekezet — egy-egy hatalmas tök s egy-egy fej káposzta, közben mindenféle zöldség fekszik. Ilyen aratási — hálaünnepi díszt még templomban nem láttam s nem is akart az eleinte tetszeni. De mikor meghallottam, hogy az erlangeni gyülekezeti tagok — kevés kivétellel — csak éppen ilyen kapás és konyhakerti növényeket arattak s láttam, hogy mily hálásak ezekért is, megértettem s épületesnek találtam ezt a díszt is. Az oltár-kerités egyik oldalán olvasó-állvány van, ahonnan a lelkész az oltári igéket olvassa, az oltár- teren egy másik ilyen állvány, ahonnan a hirdetéseket olvassa. Ez előtt a keresztelő kő A bajor ev. lutheránus egyháznak külön énekeskönyve van. Az egyes énekek első verse felett ott látni a hangjegyeket. Az énekeskönyv végén rövid imák találhatók s ezután a főistentiszteletek rendje. Mire összeharangoztak, a templom megtelt a hivek ezreivel, akik között 20 30 diakonissza is ült. A präludium után következett a bevezető ének: Sei Lob und Ehr dem höchsten Gut“ „Dicséret, tisztesség Jegyen kegyelem Atyja néked“ — Schütz János kegyes frankfurti jogtudósnak egyetlen éneke.Az egész gyülekezet énekelt frissen, élénken. Ezután következett a gazdag, gyönyörű szép oltáristentisztelet, mely alatt a gyülekezet felállva énekelte az egyes responsoriumokat s a lelkésszel együtt Ijangosan, álutatosan elmondotta, illetőleg elimádkozta a hiszekegyet. A föénekből: „O Gott von dem wir Alles haben" Isten, minden áldásnak atyja“, 3 verset énekeltünk. Az ünnepi beszéd két alapigén épült fel. mégpedig az Ephezusi levél 5., 20. és Pét. I. 4. 10. versein: „Adjatok hálát mindenkor mindenekről, ami Urunk Jézus Krisztusnak nevében, az Istennek és az Atyának.“ „Amint minden ember vette az ajándékot, azonképen sáfárkodjatok abból
