Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-22 / 16. szám
4 HVAl*Gál*If^USOF; UÄPtJA 1923 ennek nem az öreg lelkész öregsége az oka, hanem az öreg lelkész valószínűen fiatal korában sem ütötte meg a mértéket, fiatal korában sem szerette hivatását. Bérenc volt fiatal korában s az maradt késő vénségében is. Itt nem az öreg kora hibás, hanem a mi gyarló szervezetünk, mely fegyelmet nem gyakorol és tűri a botrányokat a gyülekezet és közegyház rovására. Világias, hivatásukat nem szerető, politikai szerepben tetszelgő, cynikus egyénektől meg kel! szabadítani az egyházat, különösen ebben a nehéz időben, amikor a lelkész hivatása nehezebb százszor, mint egy évtized előtt volt, amikor minden erejét koncentrálni kell, hogy a veres és fekete internacionaléval szemben megmentse az atyák örökségét. A lényeg nem a 30- 40 éves szolgálati idő,, hanem az egész lelkészképzés alapos megreformálása. És bármennyire tisztelem a theologiai tudományt, az magában véve nem elég. Á mi gymnásiumaink. melyek fenntartása mellett anyagilag majdnem elvérzik egyházunk, nem képeznek alkalmas előképzést a theologiára. A mi theologiai alap és szakvizsgáink nem alkalmasak egyedül arra, hogy meghatározzák, ki alkalmas és ki nem alkalmas a lelkészt pályára. Nekünk sokkal nagyobb súlyt kellene fektetni a theologiai tanulást befejező lelkészi szemináriumra — ahol végleg lehetne dönteni afelett, hogy ki alkalmas és ki nem alkalmas a lelkészi pályára s ez utóbbiak aztán még idejekorán elhelyezkedhetnének a posta és távírdánál, a vasútnál, vagy a kereskedői pályán. A lelkészképzés alapos megreformálása és az egész egyházszervezet gondos átalakítása egyik főcélja a zsinatnak, melynek megtartása a jelen evangélikus egyházának legégetőbb kérdése. Egy öreg lelkész. imiEiiimimiimmiiimmiimmiiiiiiiiiimimiiimmimiiimimiiiiiiiiiiimiiitiiiiiiiii A Protestáns Országos Árvaház és a magyaros beszéd. Utamba esvén a VII. kerületi Szegényház-tér, haza- fiúi és egyházi kötelességérzetből meglátogattam az ott levő Protestáns Orsz. Árvaházat, a magyar protestánsok ezt az egyetlen közös intézményét, amely a béke idején lelket gyönyörködtetően haladt előre fokról fokra és amely most is keveset hallat magáról, de csendben, zajtalanul ban neki köszönhető a nagy haladás énekügyünk terén. Ő szerkesztette az egyetemes korálkönyvei; az uj dunántúli énekeskönyv létrejövetele körül is nagy érdemei vannak. írt összhangzaítani gyakorlókönyvet. Nevezeteseb művei még: Orgonaiskola, Praeludiumok, Dalkönyvecske, Pálmaágak, Harangszó, Magyar éneklőkar, Vallásos Karénekek, Gyermeklant. Nagyértékü zeneszerzeményei között nevezetesebbek: 100-ikzsoltár, 93-ik zsoltár, Árpád sírja, Vidd el fecském, Rachel siralma. Zeneköltészetének ihletője a Biblia. Ő volt a lelke a Dunántúli Zenepártoló-egyesületnek. A magyar zene érdekében érdemes munkát fejtett ki, különösen Sopron zenei életében. Jellemének alapvonása: szivjóságban, kötelességtudásban s alkotómunkában megnyilatkozó vallásossága. Ez vonzotta a sacra musicához és a nevelői munkássághoz, ez teremtett nemes hitvestársának áldott leikével összefonódva, olyan családi kört, mely egyházunknak oly nagy értéket adott Kapi Béla püspök személyiségében. Kapi Gyulát se a siker elkápráztatni, se a balsors leverni nem tudta. Haláláig megmaradt annak, ami lelkének lényege volt: az Ur szőlője hűséges munkásának. Őrizzük kegyelettel emlékét, tanuljunk tőle s erős akarattal lépjünk a nyomdokába. annál áldásosabban munkálkodik. Egész utón azon töpren- kedtem, vájjon hogyan és miből élnek a mi árváink a mostani rettenetes drágaság közepette, mert tudtam, hogy a világháború következtében beállott gazdasági züllöttség válságos anyagi helyzetbe sodorta az intézetet. Szivszo- rongva tértem be a szeretet házába abban a hiszemben, hogy ott mást sem hallok, mint panaszt, elégedetlenséget, keserű kifakadásokat, de csalódtam, arcom borúja derűre vált, amint a kertben tartózkodó 100 gyermeknek a képe elém tárult, amely azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy ahol oly megkapó öröm és vigság honol, ott nem lehet hiány az élet szükségleteiben. Óh kedves olvasóm, ha tudnád mily nehézségekkel kell megküzdenie* az intézetnek ennek a jókedvnek a megszerzésére, nemesen érző lelked és szived megrendülne. Erről az anyagi gondról azonban majd máskor irok, most számot adok egy ott szerzett meglepetésemről, amely nagyon kellemetlenül érintett. Ugyanis ott megtudtam, hogy nem tudok magyarul, vagyis nem magyarán. Ne sajnálkozzék senki rajtam, hanem figyelje meg a saját és mások beszédét és majd meggyőződik, hogy mindannyian szenvedünk ebben a fogyatkozásban. Nos, a kis árvák megtanítottak engem magyarán beszélni. Brocskó Lajos kir. tanácsos, az intézet igazgatója figyelmeztetett, hogy az intézetben nem szabad az „igen“ szót használni, hanem a helyett mondják az értelmi és nyelvi szempontnak megfelelő szót. Szíveskedjék próba utján erről meggyőződni. Megszólítok egy 7 éves, pöttön kislányt. Meghalt édesatyád ? Meg. A harctéren esett esett el ? Ott. Él még édesanyád ? Él. Megszólítok egy nagyobb lányt. Jól érzed magad? Jól. Majd egy harmadikat. Tudsz számolni? Tudok. Mennyi kétszer kettő? Kétszer kettő négy. Mi úgy mondtuk az iskolában, mondám én, hogy kétszer kettő az négy Kérem szépen, az nem magyaros. Egy sem mondott igent. Úgy okoskodtam, hogy a leányok a természet rendjénél fogva okosabbak, mint a fiuk, azok majd könnyebben tévednek, tehát odamentem hozzájuk. Fiam, tudod-e már a holnapi leckédet? Tudom. Kérdeztem a másikat. Megetted-e már az uzsonnádat? Meg. Majd a harmadikat. Tudsz-e számolni? Tudok. Mennyi 3X25? 45. Biztos vagy benne? Nem biztos, hanem bizonyos vagyok benne. Mért nem mondod, hogy biztos? Mert az más fogalmat jelent, a biztos az utcán őrködik. Meghökkentem, ez a logikus beszéd ámulatba Főbb életrajzi adatai: Lajoskomáromban született Veszprémmegyében 1850. jan. 27-én. Mint árva gyermeket rokonai neveltették. A soproni líceumban tanult. Pálfi József felismerte benne a hivatottságot. 1869-ben már segédtanár a soproni evang tanítóképzőben. 1870-ben németországi tanulmányúton van. 1872-ben tanitóképzőintézeti tanári vizsgát tesz kitűnő sikerrel, 1873—74. isk. évben a leipzigi 'és zürichi egyetemeken végez paedagogiai tanulmányokat, időközben több külföldi tanitóképzőintézetet tanulmányoz. 1875-től rendes tanár, 1882-től igazgató, 1905-ben nyugalomba vonul. De azóta is, mig csak egészségi állapota engedte, folytonosan dolgozott, régi világában élt. Az aggkor 74-ik évében halálos ágyba döntötte. 1923. márc. 28-án, nagyhét szerdáján elhunyt hű hitvetársa: Hirschfeld Adrienne és kedves gyermekeinek karjai között. Nagypénteken temették óriási részvét mellett. Ziermann Lajos lelkész mondott jelentőségét melegen méltató szép beszédet. Sírjánál Hanzman Károly lelkész imádkozott, iskolája részéről Hamar Gyula igazgató, a Soproni Magyar Férfi Dalkör részéről Almási Zoltán elnök, a Luther-társaság részéről Pröhle Károly titkár búcsúzott el tőle. A Soproni Magyar Férfi Dalkör remek előadásban a megboldogult saját szerzeményének a rLetészem koszorúm sírodnak halmára“ kezdetű gyászdalnak eléneklésével áldozott egyik alapitója és első karmestere emlékének. Kapi Gyula temetése valósággal csendes szivbeli visszhangzása volt az elköltözött egész életének; mert mintha ez is egy szép korái lett volna a lelkek mélyén. Isten dicsőítésére az Alkotó kegyadományaiért, egy gyönyörűséges összhang, csodás összecsendülése az érzelmeknek Kapi Gyula emlékének zavartalan tiszteletében. Figyelő
