Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-15 / 15. szám
1923 HVAflOÉUIl^USOK Li AP JA 5 % Nem árt, ha többször hangsúlyozzuk, amit báró Prónay Dezső, egyházunk volt egyet, felügyelője a lapunk számára legutóbb közreadott nyilatkozatában is kiemelt, hogy .az evangélikus egyház is katholikus, egyetemes egyház14. Annál kevésbé árt, mert lépten- nyomon halljuk, hogy a katholikus egyház az egyedül üdvözítő egyház, amelyen kívül „nincs üdvösség“. Csakhogy az az egyház, mely ezt magáról hirdeti, az Róma szerinti, római katholikus, mig mi sokkal magasabb legfelsőbb fórumunk, az evangélium szerinti kath’holon, egyetemes, katholikus egyház vagyunk. S ha elnevezésünkben az evangélikus név jutott előtérbe éppen a kath. jelleg rovására, ennek csak az az egy oka van, hogy mi minden olyan kérdésben, amely az embert, a véges élet gyermekét a hit nagy kérdései, az élet célja, értelme, a felebarátainkhoz való viszony, a halál, az örökkévalóság stb. tekintetében érdeklik, mindezekben a kérdésekben mi az evangéliumot, Jézus igaz tanítását tartjuk mérvadónak. — És ezen kivül más tényező közreműködését, sőt praepotenciáját feleslegesnek minősítjük. m Az egyetemes egyház karakterisztikuma a szent keresztség és az apostoli hitvallás. Ez a kettő lesz a katholikus egyház tagjává. S ezek alapján vagyunk mi is, az evangéliumi egyház az egyetemes (kath.) keresztyénség integráns része. MMMIMmiUtMllltIHIIMimillllllHIMHIIIMIIIHHHIIIimimHIItlIHHHIIIIIIIHmiHMMIHI Ki nyerte meg a háborút? Egy amerikai protestáns lapban olvassuk: Katonailag kétségkívül Franciaország nyerte meg a háborút. Politikailag Anglia győzött. Gazdaságilag Amerika lett a nyertes. Népmozgalmilag kétségkívül a szlávok kerekedtek felül. Kulturaiiag a zsidóság jutott uralomra. Vezető pénz- és szellemi hatalommá lett nemcsak a legyőzött államokban, de a győzők között is. Az egész kulturéletre rányomja bélyegéi és a visszaállított Palesztinában központot teremtett magának, melyet ugyancsak ki akar építeni. Hihetetlen élelmességgel uralkodik egyaránt a kommunista és kapitalista államokban és ma már nyíltan beszél eljövendő világuralmáról és uj zsidó kultúrájáról. Egyházilag a római egyház nyerte meg a háborút. A görög keleti egyház sokat szenvedett a világháború viharaiban és a bolseviki forradalom alatt. Németország protestáns államegyháza a császársággal és a protestáns fejedelemségekkel együtt összeomlott, illetőleg összeomlóban van. Csak az angol-szász egyház áll még fenn. Kóma azonban összes rendjeivel törtet előre, elsősorban Németországban, de Lengyelországban, Oroszországban, a Duna völgyében és a Balkánon is. KÜLFÖLD. Az amerikai Lutheránus Szövetség elnökének halála. Rev. Lauritz Larsen, theológiai és jogi doktor, a Nemzeti Lutheránus Szövetség elnöke vasárnap, január 28. hunyta le szemét örök álomra egy heti rövid szenvedés után, az ériéi (Pennsylvania) Hamet-kórházban. Január 20-án érkezett meg Erie városába, miután január 18-án Cleveland- ban (Ohio) részt vett a Nemzeti Lutheránus Szövetség évi nagygyűlésén. Január 21-én, vasárnap több beszédet kellett volna tartania Erie templomaiban. Már a clevelandi gyűlés alatt erős hülés kínozta. Dr. Morehead erre vonatkozólag a következőket mondotta : „A Nemzeti Lutheránus Szövetség clevelandi nagygyűlése alatt Dr Larsen és én egymás mellett laktunk a Hotel Clevelandban. A csütörtöki nagygyűlés után vagy egy órát együtt voltunk, majd pénteken együtt reggeliztünk és körülbelül tizenkettőig megbeszéléseket folytattunk. Úgy látszott, hogy jobban van s ő maga is mondotta, hogy bár fáradt, jobban érzi magát mint az előző *napon. Elcsodálkoztam azon az élénkségen és erőteljes .magatartáson, amellyel a csütörtöki és csütörtökön esti hosszú és kimerítő gyűléseken elnökölt. De ő elemében látszott lenni. Főképpen az esti gyűlésen tartott beszámolójában vázolta megkapóan a szomorú európai viszonyokat, a Nemzeti Lutheránus Szövetség eddigi tevékenységét és a további erőfeszítések szükségességét. Dr. Larsen nem tette iám beteg ember benyomását, ellenkezőleg teljes szellemi,, testi és lelki erejével látszott rendelkezni meghűlése dacára is“. Most már kiviláglik, amit azelőtt talán kevéssé vettek tekintetbe, hogy oroszországi munkásságának fáradalmai egész fizikumát annyira megrendítették, hogy alapos pihenésre lett volna szüksége, mieiőtt december 9-i hazatérése után ismét belévetette magát az állásával járó kemény munkába és ezer részletkérdésbe. A kikötőből jóformán egyenesen a hivatalába ment, anélkül, hogy félbeszakította volna munkáját, pihentette volna elcsigázott testét. Nehéz volt neki az otthoni munkakörbe visszahelyezkedni, mert ahogy ó maga is mondotta, szive-lelke még mindig Oroszországban járt s nehezére esett magát ismét Amerikában képzelni. Néha észrevette, hogy nem bir felmelegedni, amit akkoriban sajnos nem vettek figyelembe, utalhatott. arra, hogy testileg mennyire le volt törve. Ehhez járult még az oroszországi rémképek tömkelegé, amelyeknek emlékétől nem bírt szabadulni. A munkás elköltözött a pihenés és a béke hazájába, de anr>ak a munkának, amelyért életét adta, nem szabad megtántorodni vagy feieuton megállani. Élete virágjában, erős, férfias testalkattal és szellemi és lelki tulajdonságok ritka kiválóságával megáldva, szakittatott el egyháza oly fontos és sokoldalú tevékenységétől. Istenre bízta egyházát, hogy egy oltárán feláldozott nagy élet szolgálatait értékelje és bizalommal tekint fel egyhaza Fejéhez, aki küldend olyan vezért, aki folytatni fogja a munkát ott, ahol ö elhagyta. Dr. Larsen halálával nagy veszteség érte az egész egyházat és a Nemzeti Lutheránus Szövetség olyan vezetőt, végrehajtót és munkaerőt vesztett, akit nehéz lesz helyettesíteni. Dr. Larsen 1882. november 28-án született Deborah- ban (Iowa), és a fia volt néhai Rev. Dr. Peter L. Larsennek, aki több mint negyven évig állott a deborahi Luther- Kollégium élén s úgy ismerték mint egyikét a legjobb pedagógiai Íróknak. Dr. Larsen előzetes tanulmányait a deborahi Luther-Kollégiumban végezte, majd a st. Pauli (Minnesota) Luther-Szemináriumba iratkozott be. Theológiai doktorátusát a greenwillei (Pennsylvania) Thiel-Kollégium- ban, jogi doktorátusát pedig az allentowni (Pennsylvania) Mühlenburg-Kollégiumban nyerte el. Mint lelkész működött Plazaban(Észak-Dakota), Crescoban (Iowa) és Brooklynban (New-York) és mellesleg mint gyám, igazgató, kiadó, tanár, iskolaelöljáró, és iró fejtett ki tevékenységet. Lefordította norvég nyelvről O. Klykken „Fiatalság és Kereszténység“ ciinü művét. Brooklynban a kórház működésének támogatására fejtett ki élénk tevékenységet, amelyhez különben hivatala is kötötte, azonkívül a Norvég Diakonisszák Otthonának és Kórházának az elnöke is volt. A Nemzeti Lutheránus Szövetség január 18-i clevelandi naggyülésén Dr. Larsen rámutatott arra, hogy Európa
