Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-08 / 14. szám
1923 avAnaáuiitusoK uapua 5 Megváltó. Mindnyájunkat hiv az Életre. Az igazira ebben az életben és az örökkévalóra, ha majd búcsút mondunk e földi híveknek... S ha múló, beh sokszor! léha élvezeteknek, vagy komolyabb művészi vagy tudományos, stb. érdekeknek tudunk oly sokszor hihetetlen összegeket áldozni, a „summum bonum", a lélek el nem múló, örök java is megéri — tán még kereskedői profán számításokkal is — hogy a velejáró esetleg egyre növekedő terheket is vállaljuk. Annál is inkább, mert hisz a mai idők átmeneti idők csak. A politikai, a társadalmi, a gazdasági élet hullámzásai dobálnak tarajos hátukon minden hajót. A család, az állam, a kultúra minden hajóját. Azt a hajót is, mely utasait az örök élet nyugodt révpartja felé viszi. Az egyház hajóját is. Ámde a nagy világóceánok sem bírják örökké a viharos hullámokat. Az emberélet tengere sem. Addig hát, amíg elölnek ezek a gazdasági hullámok is, legyen és maradjon híven helyén az evezőstől a kormányosig mindenki. De sőt... Feszítse meg erejét. S ha kell erején felül is állja a harcot az elemekkel. Amelyek tusája ki akar őrölni minden magasabb értéket életünkből. A golgotái kereszt tiszta evangéliumát is. Örölgeti, forgácsolná, pusztitgatná, hátha igy bírna vele ... Ám hiába... Az a diadalom, mely meggyőzi ezt a drágasági hullámokban fetrengő világot is: a mi hitünk! királyok szereplését. A „Sírbolt“ végén Tompa Mihály gyönyörű allegorikus formában igy foglalja össze ezt a nagy igazságot: „Szép a lapály, amely kalászt hoz, érlel, De szép a bérc is a mező felett; Ez kölcsönöz töigykoszorus fejével A tájnak fölséges tekintetet. És árnyékot vet néha bár amarra, S uralkodnak felette orma!: Széllel, viharral a bérc kelve harcra Nem hagyja a völgyet megromlani S fájhat, ha dőlnek a bérc ősi fái, Ha pusztulnak s enyésznek a nagyok. Dr Szigethy Lajos. Az ország nádora hívta össze az első evang. zsinatot Zsolnára 1610 márc. 27-re, amelyen az alnádoron, Beniczky Mártonon kívül az ország sok tekintélyes nemese is megjelent. Három püspököt választottak, Lányi Illés, Melikins Sámuel és Ábrahámides Izsák személyében. Hitvallási alapul a Liber Concordial-t fogadták el. Határozataiból kitűnik, hogy a lelkészek mellett a világi uraknak is jelentős szerep jutott az egyházi életben. A király által is szentesített első zsinati törvény- árunk csak az 1891 —94-ben alkotott. Még ha — a mai pénzünkben kifejezve, —• sokba is kerül. De még mindig kevesebbe, mintha mindezen felül még börtön, bitófa, hóhérbárd, kinzókamra, gályarabság, máglya, jogfosztás, elnyomottság ezer átka tetézné a mai áldozatokat. Pedig közülünk nem egynek az őse még mindezt is vállalta, sőt, szívesen vállalta. Csakhogy a saját lelkének az evangéliumban feltalált boldogságát megőrizhesse önmagának — és nekünk, akiknek most kell vállainkra vennünk s vállalnunk az evangélium megőrzésével járó terheket. Prot. világszolidaritás van kiépülőben. Az elmúlt év augusztusában Kopenhágában kongresszus volt az európai protestantizmus helyzetének megvizsgálása céljából, amelyen minden európai protestáns egyház nyilatkozott arra nézve, hogy milyen irányban szorul segítségre, illetve milyen irányban képes segélyt nyújtani az arra szoruló gyülekezeteknek. Most az egyházi segélyakció európai központja, amely Zürichben székel és a svájci ev. szövetség égisze alatt működik, főtitkárát, dr. Keller Adolf zürichi lelkészt négy havi amerikai körútra küldi, hogy az amerikaiakat megismertesse az európai protestáns egyházak helyzetével. „Az európai protestantizmus kézikönyve“ címmel angol nyelvű könyv is kerül kiadásra, amely általános bevezetés után külön cikkekben foglalkozik minden egyes ország protestáns egyházainak múltjával, jelenével és jövendő kilátásaival. A könyv a nyár folyamán fog megjelenni. iiliniMililiniiiiiMiiiliiiiiiiMiiiiiiiniiiniiiiiMiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiMH Egyetemes egyházunk ünnepéhez. Csonka hazánk csonka egyháza ünnepelt a közelmúltban. Az alföldi rónák végtelenbe vesző vidékei, a bükkös Mátravidék, a Dunántúl lankái mindenfelől elküldötték az evangélium fiait, hogy a környes-körül lemetélt Kárpátok ózondus levegőjében tenyésző evangélium gyermekeinek üres helyeit is elfoglalják és hiányzó erőiket a magukénak megfeszítésével is pótolják, amig jobbra fordul sorsunk. Komoly fekete talárok hullámzottak végig az ősi iskola termeiben, amelyek komoly feketéjét elegánsan élénkítették a sötét s lágyan színezték a világos, Ízléses, igaz magyar stilusu diszmagyar ruhák. Kemény, daliás férfialakokra simultak, avagy omlottak róluk le a megtört, hajlott vállak, őszbeboruló fejek közt is ott hullámzott az elszánt élniakarás. A szemek, amik összevillantak, a pillantások, amik egymással találkoztak, mind ennek az élniakarásnak a sugárait lövelték Észak, Kelet, Dél és Nyugat felé . . . A templom kapujában vártuk a menetet, amely esküvésre, nagyra, kiséri az uj primus és principális Inspectort. Az előkelőségek egy része
