Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-01 / 13. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. április 1. 13. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kér., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Dr. Rafffay Sándor Szerkesztésért felelős: Dr. Csengődy Lajos Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉG Előfizetési ár félévre 300 kor. Egyes szám ára 20 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Mert meggyőzte a halált... Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. í*~ \ Máté 28.5. Akik a Bűn bacilusaitól meg tudtátok őrizni sziveteket — ti ne féljetek! Ti sem, akik a kultúra, az önhitt és oly magabiztj kultúra bacilusaitól is tiszták maradtatok — ne féljetek ... Amikor a feltámadásról van szó . . . Aki meg tudott maradni mindvégig az Igazság utján, a Jóság ösvényén, a becsület mezején, a Szeretet szivet melegítő, lelket éltető áramában — annak nincs mit félnie akkor se, ha majd a végső, a nagy leszámolás következik. Az Igazság, Jóság, Szeretet útja egyenesen ivei mind magasabbra. Törés nélkül visz, vezet, emel, vissza nem hajló égbevesző szivárványhid gyanánt az örök hazába ... Akik rajta járnak, azok hazaérnek ott, odaát, azoknak félniök nincs okuk ... De riadva rezzen össze, döbbenéstöl dobog fel a szív a keblekben, amelyek más, talán könnyebb utakon járva, járták végig az élet országutját 1 A félelem az első érzés — és méltán — azokban a keblekben, akiket megszéditett a XX. század emberhatalma, akik elhitték, hogy a komoly tudomány talárjába, a művészet hangulataiba öltözött Bűn festéke igazi az élet arcán ... A reszkető, rekedt ordításba elvesző remegés lesz úrrá az ilyen felett, már amikor a Halál csontijainak szorítását is érezni kénytelen a torkán s ezután látnia kell, hogy im ezzel sincs vége még mindennek. Nincs vége. Mert a sir nem egyenlíti ki az élet tartozásait. Csak az, ami utána jő ... A meghalás klasszikusairól nem is szólva, ime két eset: I. Vilmos német császár haldoklása utolsó perceiben tükröt kér. Belenéz. S azt mondja : „Hát igy néz ki a halál ?“ Voltaire francia felvilágosodott filozófus pedig halál- félelmében vagyona felét Ígéri orvosának, csak mentse, mentse még meg a haláltól. Ti ne féljetek! Onnan túlról jött az angelos, a hírnök, hogy elhozza husvét hajnalának biztató üzenetét. Fölfigyelünk rá ma is I A Bűn bacilusaitól testileg és szellemileg meg" fertőzött, elbolonditott, a Mammon körül haláltáncot járó világban. És a Halál legyőzőjének zeng ajkunkon dicsőítő ének i Halál, hol vagyon fullánkod, koporsó hol diadalmad? Husvét. Mintha temetőben járnánk! Mindenütt az enyészet jelei meredeznek reánk. Országunk megcsonkított területén nincsen ma már igazi öröm. Maholnap már a reménység is kivész. Evangéliumi egyházunk számban meggyöngültén, öntudatban elaléltan, testvérszivek által meg nem értve, szárnyaszegetten gubbaszt a múltak szép emlékeinek romjain. Az uj idők jelszavas szelleme nyomott hagyott a hívek gondolkodásán s megrendítette áldozatos egyházszeretetét. A pásztorokat is megverte az Ur. Tekintély, rend, hűség tartása, munkás kötelességteljesités, a romokon uj alkotások emelésének készsége, önmegtagadó emésztődés az egyház szolgálatában és építésében csak a kevesebbek életideálja manapság. Halódunk! A sirt is kinézték már számunkra ellenfeleink. A maradékot is szedegetik már lassanként az újfajta felekezetek. Újak és mégis régiek, melyek ősidőktől fogva mindig a bomlásból, a mállásból, a hulladékból éldegéltek. Van-e még számunkra élet reménysége ? Van-e még részünkre feltámadás? Jézus szava hallik: „Én vagyok a feltámadás és az életi“ Mi csak úgy élünk, csak úgy élhetünk, ha Krisztus él mibennünk. Nekünk csak a krisztusi lélek adhat megujhódást, biztosíthat jövendőt! Vissza hát Krisztushoz! Vissza az evangéliumhoz. Legyen egyszer már nekünk is feltámadás? hozó igazi husvétunk. Senki se keresse önmagát az evangélium egyházában, hanem csak az evangéliumot. Senki se szolgálja önmagát, hanem egyedül csak az Urat. Senki se nézze a maga érdekét és a maga dicsőségét, hanem csak azét, akinek szolgájává szegődött. Senki se fecsérelje el napjait üres hivalkodással, léha fecsegéssel, hanem alkotásokban és lelkek hitének felépítésében állítson magának élő emlékeket. Régen nem volt olyan nehéz egyházunk sorsa, mint manapság. Sohasem volt nagyobb szükségünk a jézusi lélekre, mint most. Ragadjuk meg, tegyük élővé magunkban a Krisztust. Ő a’feltámadás, ő az élet| És mi élni akarunk! Dr. R. S.
