Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-12-02 / 31. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1923 Egy árvaházi leány története Alig élt és máris élettörténete van, alig élt és máris élettapasztalatai vannak Olgának, a tízéves árvaleánynak. A sorsnak kemény csapásai rásütötték bélyegüket a gyermek lelki és kedély-világára, különösen amikor magára hagyják, el-elmereng, minden külső ok nélkül össze-összerezzen, gondolatokba merttlten szemeit a messze távolba mereszti, mintha keresne valakit és végül köny lopódzik a szemébe. Ez a kis vízcsepp sokatmondó. Hallgassuk meg-, mit mond. Az én kis gazdám Odesszában látta először a napvilágot, egy a tengerpartján épült, reggeltől estig a fényes napsugaraktól bearanyozott villában, ahol szeretet, béke, boldogság, megértés, megelégedés és jólét honolt. És ennek a földi paradicsomnak egy csapásra véget vetett az emberi gonoszság1. Atyjának az ellenség szemében nagy bűne volt, szerette hazáját, ellenforradalmár volt, emiatt lakolnia kellett. A bolsevisták másfél napig bombázták Odesszát, t.üzesőt hullattak reá, a gyilkos golyók szerteszét röpködtek, ölve, pusztitva, az utcákon tömegekben hevertek a halottak és sebesültek. A kis Olga mindezt végigélte, másfél napig szemét be nem hunyta. A város parancsnoka, ki jó ismerőse volt atyjának, tanácsolta neki, hogy meneküljön, mert kegyelemre nem számíthat. Nem tette, tetőtől-talpig férfiú volt, ki a végsőig küzd az igazságért, de feleségét felszólította a menekülésre, villájuk előtt horgonyozván a hajó a menekülők részére. ..A hü feleség nem hagyja el férjét, megosztja vele sorsát a veszedelem idején is, követi őt a halálba is.“ Ez volt a magyar születésű asszony határozott felelete. És nem tágított, ott maradt. A bolsevisták elfoglalták a várost, vad csordaként berontottak oda pusztitva, ölve, rombolva, nem kiméivé asszonyt, gyermeket, sem csecsemőt. Behatoltak Olgáék házába is. az atyát, mint egyik főbűn őst, kiragadták szerettei ölelő karjai közül, kihurcolták az utcára és ott Olga füle hallatára agyonlőtték. Az én kis gazdáin, végezte mondókáját a köny, árva lett. Árva! Rettenetes szó. Ami fájó keservet ismer az emberi kebel, azt mind ez a rövid szócska foglalja magában. A bolsevisták villájukat konftskálták. a város halárán fekvő földjeiket elrabolták, a hü feleség két kis gyermekével földönfutóvá lett. Menekülniök kellett, no hogy őket is megöljék. Fővárosunkban kerestek menedéket, ahol a nyomor társult hozzájuk. Akinek az Ég alatt már senkije nincsen, ne féljen, felfogja ügyét a jó Isten. Ugv van, a jó Isten, ki gondoskodik nemcsak az égi madarakról, hanem a szegény árvákról is az ő szent leikétől megihletett emberbarátok utján. Ki ne ismerné ilyenekül dr. Raffay Sándort. Raffay Sándornét. Ko- vácsy Sándornét, dr. Nádosv Imrét, Mehnert Ernőt, Mehnert Emőnét, Petri Pálnét, Padlóv* kapitányt, túl az Óceánon lakó dr. Soboslay Gyula hazánkfiát, ki igaz magyar szivének sugallnát követve, benső szeretettel és bámulatra méltó áldozatkészséggel gondoskodik a magyar protestáns árvák "ól és az arra szoruló középosztályai családokról? Az árvák jól ismerik azokat, akik őket szeretik, nem szóval, hanem cselkedettel. És árvák nem felejtenek, hálásan megőrzik jótevőik emlékét. A kis Olgáról is gondoskodtak a jó emberek, eljuttatták Hollandiába, ahol egy derék, de anyagilag szűkén élő ^^ítaíános Nyomda, Könyv- éa^apkiadé^rtT^udapest^ szabómester vette pártfogásába. A szabómesterrel szemben lakott egy orvoscsalád, amely nagyon megszerette Olgát; biztatta, hogy hagyja ott a szegény szabót és térjen hozzája, mennyivel jobb, kényelmesebb sorsa lesz nála, amikor elhagyja majd Hollandiát, ellátja gazdagon ruhaneművel, pénzzel. És Olga — szinte hihetetlenül hangzik — nem hajlott a saját érdekét oly kecsegtetően szolgáló ajánlatra, hanem hü maradt a szabóhoz, mert az szerette őt, jótevője volt, hálás szive nem akarata őt megbántani. Olga Hollandiából nagyon szerényen öltözve, ajándékok nélkül tért vissza, mig társai göraye- deztek a csomagok súlya latt, de azért tettét nem bánta meg. Visszatérte után jótevői a Protestáns Országos Árva- házban helyezték el, hol boldog otthonra talált, mert nemesen érző szivének virágos kertjét ott szeretettel ön- tözgetik és megerősítik abban a boldogító hitében, hogy kedves atyuskáját a meny országban viszontlátja. Valóban, ennek a kis leánynak a lelke mennyivel magasabbra tud emelkedni, mint azoké a nagy bölcseké, kik ezt a drága kincset, a hitet, mely tűrni és remélni megtanít, elrabolni akarják az emberiségtől. Referens. A csabai lányok neve lassanként fogalommá növi ki magát belmisszdói munkánk terén. Ha az evang. hitbuzgóságnak, egyházszeretetnek példáit akamók bemutatni nőifjuságunk előtt, Csabára kellene vezetnünk, hogy ott gyűljön lángra a csabai lányok példáján. Feledhetetlen kedves látvány marad mindazok számára, kik tanúi lehettek, az a kedves jelenet, amint a csabai lányok, az ősz utolsó virágait bokrétába kötve, kora yasárnapreggóli órán ott álltak hosszú sorban a' csabai állomáson, hogy Gyulára utazzanak, a gyulai egyház lelkészbeiktató, oltáravató ünnepén egviitt örülni az örülő hittestvérekkel. Az őszi reggel hidege piros csókot nyomott az arcukra. Vagy az öröm rózsái voltak azok? És hogy tele lett az oltár, még a zsámolya is, csabai őszirózsákkal! — Kü'lön-külön mindeniknek a nevét is ide szeretnők iktatni, mert megérdemelnék, hogy ismertté váljék a nevük az egész nagy magyar luthe- rániában. Az övéké is, meg a csabai asszonyoké is, akik nem maradnak el semmiben a csabai jányok mögött, sőt előljárnak nekik jó példával, Gyulára is velük tartottak. De csak itt-ott egy-egv név csendül meg a fülükben: D. Széberénvi Zsigmondnénak, Ko- cziszky Mátyásnénak. Kuthy Böskének, Zamescsik Jucinak, Brózik Böskének a neve. Csak az arcokra emlékezünk, a kedves, mosolygós, lutheránus női arcokra, amelyeknek még a sírása is mosollyal párosul. Minden arcra: a ió Vidovszkv néni mosolygós arcára ér a kedves Mari néniére (akit igazán nem a kora, hanem a közszeretet megbecsülése neveztetett el „néni “-nek) csakúgy, mint a többiek éré, akiknek nevét* — sajnos — nem tudjuk idejegyezni. — Messze elkalandoztunk. A reformációi emlékünnepükről akartunk csak írni. amelynek a programja itt fekszik előttünk. Most már nem is részletezünk. Csak azt sajnáljuk, hogy nem vehettünk részt rajt4. De tudjuk, ez is uey sikerült, mint a többi. Mert mindenben csak kedveset, szénét, értékeset tudnak produkálni — a csabai lányok. _________________________ VI ., Nagymező-u. 3. (Fel. igazgató: Dr. Merényi Kornél).
