Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-02-11 / 5-6. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. február 11. 5—6. szám A zsinat. Egyházi törvényhozásunk niunkábaállását minden evangélikus ember örömmel veszi. Egyházi alkotmányunk, történelmi jellegének minden értéke mellett is számos rendelkezésében elavult; egyes szakaszai, de igazi protestáns szellemtől sugallott elvi megállapításai között is vannak olyanok, melyek mai gyakorlati alkalmazásukban már nem eszközei, hanem gátjai a haladásnak. Alkotmányurtk épületének alapos rombolásoktól sem visszariadó renoválását pedig nemcsak az idomulás természetszerű követelményei sürgetik, hanem halaszthatlanná teszik azok az ellentétek is, melyek az Egyházi Alkotmányt megalkotó békés korszak boldog ideálizmusa s a ránk zudult és moralis földrengésekkel tetézett nemzeti csapás hideg realitásai között észlelhetők. Az az őskeresztyén zamatu s tipikusan lutheri elv, mely szerint „minden hatalom az egyházközségből ered- nemes fákon, pl. egy szepesi vagy dunántúli gyülekezet törzsökén az evangéliumi életnek sok szép virágát fakasztotta ki; de sivá- rabb talajokon bizony sokszor meddővé vált a virág s az egyházközség hatalmi jogköre nem egyszer hatalmaskodássá fajult. Nagy reformátorunk gyönyörű gondolata a szocializmus miazmái- val fertőzött alföldi mentalitás légkörében több helyen is egyházsorvasztó, hitetlenséget szülő sátáni erőknek vált fegyverévé; számos derék, jóakaratu, tehetségben sem szűkölködő lelkipásztorunk csakúgy, mint egyik-másik, béresétől szabadulni nem tudó nyájunk, ma már kedveszeget- ten, tehetetlenül szemléli a modern pogányság térfoglalását s minden reményét egyedül a zsinatba, a zsinati képviselők bölcsességébe veti. De hát segithet-e az emberi bölcseség azon a betegen, aki nem kizárólag és egyedül Isten kegyelmére támaszkodik? Lehet-e reményünk a tartós gyógyulásra, csonka testünket kétszeresen gyötrő sebeink behegedésére, ha fájdalmaink természetében, szenvedéseink okaiban, betegségünk kórtüneteiben nem mindig és egyedül Isten ujjmutatásait fürkésszük? Annak a kéznek mozdulatait, mely lesújt, hogy felemeljen, tévutakat teremt, hogy helyes útra tereljen, örvényeket nyit, hogy azoktól visszarántson s kisértésbe visz, hogy azoktól megszabadítson. Az egyházi hatalom gyülekezeti erőforrásait Luther idealizmusával egyetemben Isten adta nekünk. Kincsek ezek, melyekkel azonban rosszul gazdálkodtunk. A bajok tehát, melyekre fentebb rámutattunk, csak megpróbáltatások. Korántsem jelentik az autonómia csődjét, — mint sok felszínesen gondolkodó hiszi — hanem ellenkezőleg csak a gyülekezeti erőforrások felszínes kiaknázását, elhanyagolását igazolják. Kő és kavics van minden gyülekezetben; de értékes ércek is akadnak mindenütt. Ez utóbbiakat kikeresni, belőlük a fémet — az evangéliumi lelket — gondos szakszerű kezeléssel kiolvasztani, a hitélet fegyverévé kovácsolni s a gyülekezeti hatalmat ezekre a fegyverekre bízni, nehéz, de nem megvalósithatlan feladat. A zsinat emberi munkáját is csak úgy kisérheti Isten áldása, ha a reánk bízott talentumokkal híven sáfárkodunk. Az egyházi élet felszínre vetett problémáit a zsinati képviselők tanácskozásaival párhuzamosan nemcsak az egyházi sajtóban, hanem a gyakorlati életet legközvetlenebbül ismerő perifériális körökben is élénk megvitatás tárgyává kell tennünk. A gyülekezeti erőforrások szűkítése helyett azoknak tervszerű munkamegosztással párosult bővítésére van szükségünk. A Luther-Szövetségre az a feladat vár, hogy a megoldandó kérdéseket a zsinat vezetőinek célkitűzéseihez mérten megállapítsa, az egyházmegyénket rendszeresítendő, de nagyobb gyülekezeteinkben is megszervezhető konferenciákon a hívek elé tárja s teret nyisson arra, hogy ezekhez a kérdésekhez mindenki, a legegyszerűbb munkás- tember is hozzászólhasson. Sok titkos fájdalom, elnyomott keserűség jutna így szóhoz; de gondolatok, eszmék és tervek is bőven vetődnének fel és pedig azok részéről is, kik eddig a többnyire ötletszerüleg vagy hatalmi érdekek szerint Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 . (Ollói-ut 24). Lapreklamációk írj. Kstinar t,n0 unyvnyomdájába, Budapott, V., Caáky utó« 10 kBIdendAk. Előfizetési ér félévre 300 kor. Egyes szám ára 20 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. Felelós szerkesztő és kiadó: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. Főmunkatárs: KUTHY DEZSŐ. Alapította Dr. Rafffay Sándor. Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉG
