Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-11-04 / 27. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1923 képes, hanem örökké csak terhekkel zaklató történelmi keresztyén egyház ne legyen. A keresztyén ember pedig igy beszélt volna: Ha már a magaméból nem bírok vagy nem akarok adni egyházamnak, legalább odatörekszem, hogy a máséból adjak. És mert most ez az adás megtörténhetik anélkül, hogy akár az államot, akár egyeseket terhelnénk vele, nosza, minden erőmmel segitem egyházam anyagi boldogulását. Mert a váltságföldekböl az állam a maga megterheltetése nélkül juttathat most földet a szűkölködő egyházaknak, és mert érthetetlenül félszeg az a beállítás, hogy a váltságföldekböl való igényléssel, az egyház a tulajdon szentségét sérti meg. Ide nem kell más, csak egy kis logika. De hát a vitustánc folyik tovább. A Szózat és A Nép kitessékeli az államtitkárt a tisztségéből, mert hogy nem maradhat a kormány tagja, aki annak törvényeit erkölcsteleneknek nyilvánítja. A felügyelői tisztségeket betöltő vezéremberekröl pedig azt gondolja az egyházi közvélemény: kár, hogy két olyan kiváló vezérember, mint a Prónayak, akiknek neve történelem volt és történelem maradhatna, nem tudják az egyház érdekeit, követelményeit és jogos igényeit egyedül csak az egyház nézőpontjából szemlélni és megérteni. Miért is nem tud az ember egészen evangélikus lenni? D. T. K. •••••••MM**MM«*«(**«**M*l»******MMt*MM«*MM» A kath. papok közlönyében a földbirtokreformmal kapcsolatban a következő érdekes dolgokról ir gróf Eszterházy Miklós: „.. .szar badjon tisztelettel megjegyezni, hogy a katholikus nagybirtokosság földekkel dotálta volt az általa alapilíUU) picuitm.uveu, ieniJáomvK«tt VUii uimuUau }JI o testáns nagybirtokosság is. Én e soraimban csupán csak a katholikusokat ért sérelem ellen tiltakozom és védem katholikus álláspontunkat és bizonyára hozzám nem tartozik más vallásuaknak tanácsokat osztogatni. De felvetem a kérdést: ha valóban nyomorognak a református és evangélikus egyházak, miért nem követi a keresztyén nagybirtokosság és főnemcsség a katholikus főnemesek példáját?“ Igen érdekes kérdés. Lehetne rajta gondolkodni is, meg imi is róla... •••••••••••••••••• Értsük meg egymást! A kálvinisták országos tanácskozásával kapcsolatban a kath. „Egyházi Lapok“ ilyen hangon Írnak: „A prepotenciájuk, amellyel sok dolgunkba beleszólnak, már valóban tűrhetetlen! Azt képzelik, hogy igazuk van tényleg a császári vallásgyalázó legényeknek, hogy „Magyarországon most protestáns világ van!?“ Azt képzelik, hogy beültetvén hitsorsosaikat a legmagasabbtól kezdve a legfényesebb polcokra és a többibe is csak olyat engedvén, aki „felekezetileg nem elfogult“, ők diktálhatnak és határolhatnak még abban is, hogy ki legyen katholikus püspök? Hát már tényleg ők tárgyalnak az állam nevében? — Mi katholikusok nem törődünk vele, hogy az ő protestáns föprédikátorukat kockával sorsolják-e ki, de viszont elvárjuk, hogy a mi egyházunk ügyeibe semminemű kálvinista gyülekezet bele ne beszéljen!“ Ezzel az épületes hangú tiltakozással kapcsolatban kérdést intéztünk dr. Konkoly Elemér, az Orsz. Luther- fezövetség ügyészéhez, hogy a kalocsai érsekség betöltésének jogi viszonya miben is áll hát? S dr. Konkoly Elemér a kővetkező evangélikus hangú véleményt volt szives rendelkezésünkre bocsátani: „A közjogi vonatkozású tételes magyar törvények és törvényerejű jogszabályok értelmében a magyar király a róm.-katholikus egyház legfőbb kegyura. Ezen legfőbb kegyúri jog Magyarországon kétféle nézőpontból nyert fontos tartalmat: magyar egyházjogi és magyar közjogi vonatkozásban. A kir. kegyúri jog egyházjogi szempontból a főpapi székek betöltését, magyar közjogi vonatkozásban pedig az ezen főpapi méltósággal együttjáró javadalmaknak adományozását jelenti. Az 1920:1. t.-c. bevezető részének 2-ik bekezdésében azonban „a nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuveré- nitás kizárólagos törvényes képviselet# megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi povember hó 13. napján megszűnt.“ Kérdés tehát, hogy az időközben megüresedett kalocsai érseki szék a királyi hatalom szünetelésének ideje alatt betölthető-e és miképen? Az 1446: XVI. t.-c. szerint a királyi kegyúri jog ugyan a kormányzót is megilleti — az előbb hivatkozott 1920. I. t.-c. 13. §-ának utolsóelőtti bekezdés értelmében azonban ezen törvény alapján megválasztott kormányzó a főkegyúri jogot nem gyakorolhatja. A kérdés elbírálásánál tehát a kegyúri jog tartalmából kell kiindulni; itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy a főpapi székek betöltésére vonatkozó magyar királyi kegyúri jogkörnek a legfontosabbika a főpapi javadalmak adományozása. Tehát azon vitában, hogy betölt hető-e a kalocsai érseki szék, — a kérdésnek magyar közjogi vonatkozása az irányadó. Figyelemmel most már azon közjogi alapelvre, hogy a király összes jogait, — tehát az egyházi javadalmak adományozását is alkotmányos utón tartozik gyakorolni, ezért a magyar országgyűlés gyakorta befolyt a kegyúri jog gyakorlásába és ezen javadalmak adományozásának módját ismételten tételes törvényekben szabályozta. (1458:VII., 1495:XXXI., 1498:XVI., 1723:LV., 1514:LXV. stb. Lásd Surányi János, közjog.) Figyelemmel továbbá azon alkotmányjogi elvre is, hogy Magyarországon minden hatalom, — tehát a főpapi javak adományozásának jogát is a nemzet ruházta át a királyra (Hármaskönyv I. rész 3-ik cim); tehát a királyi hatalom szünetelése idején ezen javadalmak fölött is kizárólag a nemzet jogosult rendelkezni. Ha tehát a nemzetgyűlés a megüresedett főpapi javadalmak adományozása tekintetében szuverén joggal intézkedhet: akkor jogosan rendelheti el a megüresedett főpapi széknek betöltését is. Ezen Okfejtésből önként adódik most már, hogy a Saxlehner Hunyadi János természetes keserüviz hatása felülmúlhatatlan. CSUHA és P0LTIK0VICS SSS'-Ä REVERENDA és CIMÁDA KÉSZÍTŐK IV.. Muzeum-körut 21. II. udvar, II. era. és Magyar-u. 28. II. 5. Lutherköpeny, baretta Ferenc József- és zakóöltönyök, felöltők, télikabátok a legjobban az ECCLESIA R.-T. ruházati üzletében Budapest, IV., Veres Pálné-u. 18. V® *
