Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-27 / 21. szám
4 HVAfiOÉLklItUSOft íiAP*m zetni. Egy évi gyakorlat után esetleg felhatalmazást nyerhetne arra, hogy a kisebb bajokat sine ira et studio orvosolja Mily nagyszerű munkát lehetne igy végezni, hiszen e vándorlelkészek valóságos uj, oxigéndus vérsejtek lennének, melyek felfrissítenék az életet! És hiszem, hogy még ott is, hol kevesen látogatják az Isten házát, zsúfolt templom hallgatná prédikációikat. Természetes azonban, hogy legalább az alábbi három képességgel legyen felruházva: megpróbált törhetetlen hit, fáradhatatlan ügybuzgalommal és kitűnő szónoki képesség. Ezzel kapcsolatban természetesen egészséges orgánum, hogy az utazás fáradalmait elviselhesse. Az meg szintén természetes, hogy ez állást sem a theológiáról kikerült ifjak, sem pedig a javakort meghaladottak nem igen tölthetnék be a fentebbi okok miatt. És még egyet. Igaz, hogy az ily lelkészi állás, megszervezése nagy anyagi áldozatokat róna a kerületre. Én hiszem, hogy csak az első év volna nehéz. A többi már könnyebbé válna, mert ha rátermett egyéniség a missiói lelkész, úgy működése nyomán megindul az áldozatkészség s nem is olyan nehéz minden gyülekezettől egyre-másra évenként y2 q búzát a „missió“ céljaira biztosítani. De meg az ily missiói napokon tartott offertorium is tetemes összegeket biztosítana Magasztos, bár fáradságos, de igazi apostoli hivatás ez, melynek méltó betöltése fel nem becsülhető gyümölcsöt hozna a gyülekezetekre és az egyetemes egyházra. Gondolkozzunk rajta s hiszem, hogy megvalósul a gondolat. Furia Zoltán. iiiiiiimiimiimimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiimiiiiiiimmimmimiitiiiiiiimmimmmii A felnőttek vallásoktatása. A vallásos ismeretközlés-terje§ztés és fejlesztés eme fokozatán a feladat az önálló személyes meggyőződés megszerzésében, az isten lelkének és az élet tapasztalatainak vezérlete melletti vallásos nevelésben és ébredésben van. A hitnek hőseire kell feltüntetnünk az evangélium legmélyebb életigazságait, nevezetesen a bűn hatalmát, az attól való megváltást, Krisztus keresztjét, mint a megváltás szükségképi eszközét, a helyettesitő szenvedést, mint az emberi élet tragikumának alaptörvényét s a hit, remény és szeretet uj életét. Mindennek útja, módja és eszköze az egyházi beszéd, a vallásos erkölcsi kérdésekről szóló nyilvános előadás, a bibliamagyarázat s a vallásos irodalom. Az egyházi beszédet is minden építő jellege mellett a vallásoktatás szolgálatába kell állítanunk. Az isteni életbe való vallásos elmélyedés mellett a felfogás tisztaságára s az ítélet biztonságára is kell törekednünk. Felnőtteinkkel meg kell értetnünk Krisztus halálának történeti, üdvtörténeti és lélektani szükségességét s föl kell őket világosítanunk vallásos erkölcsi tekintetben a hitről és a kötelességekről, mert a vallásos meggyőződésnek ereje és szilárdsága avallás tárgyainak tiszta és világos felfogásától az önálló személyes elsajátítástól is függ. Robertson példájára fogalmilag is tiszta képben kell feltüntetnünk a kereszt, az engesztelő áldozat, a lelkiismeret, a gondviselés, a természeti világrend, a bünbánat s az istenországa jelentőségét, vagyis egyházi beszédünknek egész magatartásában az eddiginél férfias- sabbnak és határozottabbnak kell lennie. Az érzelem és az akarat életét csak a biztos tárgyismeret és célkitűzés indíthatják cselekedetre. Az egyházi beszéd vallásoktatásának eredménye nemcsak a szentimentális épüléstől, hanem a gondolatok fegyelmezettségétől és tisztaságától függ. Ennek az oktató jellegű egyházi beszédnek tehát apologetikainak is kell lennie, ami a fejtegetett kérdéseknél sok lelkipásztori tapintatot és irodalmi tájékozottságot igényel. Szóval az egyházi beszédnek a felnőtteknél'és a keresztyén vallásoktatás szolgálatában kell állania s a mélyebb vallásos élettapasztalat és ismeret céljait kell szolgálnia. De ezt szolgálják a vallásos kérdésekről szóló nyilvános előadások is, amelyeket az egyházi beszéd a kultusz rámáihoz való kötöttsége miatt sohasem pótolhat, jde tartozik főleg ?iz újabb ószöv, kutatások és a Jézus 1&23 élete mélységes problémáiról szóló tájékoztatás, mert a tudományos kritika nem kisebbíti, hanem ellenkezőleg feltárja a kortörténeti jelenségektől megtisztítva a vallás valódi benső lényegét és maradandó tartalmát. Úgyszintén a reformátió történetének, nagy hitvallásainak s a lutheri keresztyénség ismertetésénél is a maradandóra, sőt Luther örökségének nem annyira megőrzésére, mint inkább további fejlesztésére kell törekednünk. Éhez járulnak a közvetlen apologétikai előadások a vallásról és a darwinizmusról, a vallásról és a történelemről, a vallásról és a szocializmusról, az isteni gondviselésről és az emberi szabadságról, a bűn keletkezéséről, a lelkiismeret történeti feltételezettségéröl és absolut érvényéről, a gonoszságról és a tévelygésről, az irás és a modern emberiség csodahitéről, a teremtés történetéről s a keresztyén ünnepek üdvtörténeti jelentőségéről. Meggyőzően a vallásos psycholó- gia módszerét is követve meg kell világítanunk a személyes istenben való hitet, az ő mindenütt jelenvaló és mindenható kauzál itását, szent igazságosságát és megváltó kegyelmét és azt a legnagyobb történeti valóságot, hogy Jézus Krisztus a vallás és az élő istenség konkrét megszemélyesítője, mindenütt meg kell adnunk a történet- és természettudománynak és a lélektannak mindazt, ami őket méltán megilleti. Az egyházi tanhagyomány bírálati ismertetésénél pedig formailag kíméletesen, de tárgyilag annál határozottabban föl kell tüntetnünk mindazt, ami azon változó és kortörténeti jellegű. A „quista non movere“ alapján lehetőleg kímélnünk kell a kér. vallásfelekezetek és különböző theol. irányzatok különbözőségét. Még a hitben gyengékre és a lelkiismeretben erőtelelenekre is a nagy apostol példájára figyelemmel kell lennünk. Sőt, ha lehet, még a materializmussal, atheizmussal és pesszimizmussal szemben is kölcsönös megértésre és meggyőződésre kell törekednünk — természetesen soha az evangéliumi * igazság rovására. Az a theologia, amelynek a kijeléntés normativ jellege mellett egyúttal nyitott szeme van a szent történet és az irás természet- és történettudományi vizsgálódása iránt, csak a békét szolgálja a vallás és a tudomány világában egyaránt. E vallásos előadásokat pozitív irányban kiegészíti az irásmagyarázatba való mélyebb elmerülés. A régi bibliaórákat kell itt felújítanunk és híveinket meg kell tanítanunk az irás helyes olvasására és értelmezésére. Ez a legjobb előkészület az egyházi beszéd helyes megértésére is. A bibliásság a házban, az iskolában, a templomban, a társas életben, sőt az irodalomban : ez az egyéni és társas erkölcsi életnevelés alapköve s minden igaz kultúra és műveltség feltétele. Itt kevésbé tudományos részletek vagy történeti kapcsolatok, mint inkább az Íráson szerzett személyes élmények és tapasztalatok közléséről van szó, mimelíett folytonos figyelemmel kell lennünk híveink vallásos erkölcsi jellemére és műveltségi állapotára. Válogatott zsoltárok, Dávid története, aztán Márk evang. nyomán Jézus élete, a hegyi beszéd, a passzió, a parabolák, János evang. nyomán a búcsúbeszédek, a korinthusi levelek válogatott fejezetei, az a Jézusi levél utolsó fejezetei s végül az egész Philippi levél s Jakab és János I. levelei képezzék itt tananyagunkat. E munkánkban vezérfonalul szolgálhat Rothe magyarázata „János I. leveléről és a Robertson-é a korinthusi levelekről, az egész uj szövetségre nézve pedig Weiss I. fordítása és korszerű magyarázata. Ezek fonalán bevihetjük az írást és az evangéliumot Schleiermacher példájára, az azt megvető műveltek" körébe is. S végül figyelembe veendő, hogy a keresztyén vallás- oktatás az önképzés prot. álláspontján csakis személyes tanulmányozás és önálló kutatás alapján, vagyis inkább olvasással, mint hallgatással, tehát az irodalom utján lehetséges. Személyes meggyőződés csak önálló szellemi foglalkozás volt, mivégböl is ismernünk kell a különböző vallásos igényeket és szükségleteket kielégítő apologétikai irodalmat. E nemben igen értékes és tartalmas irodalom áll rendelkezésünkre. Például: Hülsmann, Robertson, Kingsley, Riehl, Schweizer, Wimmer, Hilty, Schian, Réville, Naumann és Bismarck i. v. művei a legelőkelőbbek. A felnőttek körében való vallásoktatás céljait szolgálja a németeknél a „Christi. Welt“, mely teljes nyíltsággal modern életproblémák iránt sok kétkedő és kutató modern művelt embert vezetett már el a keresztyénség örök életforrásához: a Krisztushoz és az ő evangéliumához. Kincses bányáink a
