Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-13 / 19. szám
6 HVAJ4GáLkIKUS0l^ Li AP UR 1923 hazai közoktatásügyünk egyik legbetegebb pontjáról, az énektanításról. Szerinte a főhiba az, hogy látási képzeteken alapul az egész tanítás, nem a halláson, holott ez utóbbi több eredménnyel kecsegtet. De ezen módszer mellett is kötelező énektanításra lenne szükség, általános részvétellel s főleg a ritmusérzék fejlesztésére kell törekedni. A miniszter rendelete a reformról már megjelent, de nincs végrehajtva. Indítványt terjeszt be részletes tantervvel s karnagyi tanfolyamok szervezését tartja szükségesnek. Az előadást élénk eszmecsere követte, melynek kapcsán rámutattak a különböző hiányokra, de megállapították azt is, hogy lelkes tanárokra van szükség, mert enélkül minden rendelet hiábavaló. Dr Kliment Jenő pesti főg. tanár „az iskolai munka és értékelésének módja“ c. nagyérdekü előadásában kifejezi a tanárság régi sérelmét, hogy t. i. szavakkal elismerik a kultúra szolgálatában végzett verejtékes munkáját, de már látható elismerésnél (pl. kitüntetéseknél), főleg pedig anyagi tekintetben minden más tisztviselőosztály mögé került az u. n. „tanszemélyzet“. Így a művelődéstől, civilizációtól elmaradt a tanár, hogy is telhetnék ilyenre, mikor pl. májusi felemelt összes illetményei sem tesznek ki a VI. fizetési osztályba sem többet 40—42 koronánál. Református testvéreink Hódmezővásárhely indítványára az 50 kg-os buzatandijat mondták, mint legkisebbet, melynél nagyobbat minden intézet megállapíthat. Ez elöl nekünk sem szabad kitérnünk, mert önzéssel sem vádolhatnak, hiszen csak iskoláinkon segítünk s esetleg olyan illetmények fedezésére fordíthatjuk, amelyektől állami kartársainkkal szemben elestünk, pl. betegsegélyzés, egyes helyeken lakbérpótlék. Az előadó indítványát a buzatandijra vonatkozólag egyhangúlag magáévá tette s Dr Mágocsy-Dietz Sándor indítványára az egyetemes tanügyi bizottság utján igyekszik érvényesíteni Dr Oravecz Ödön pótló javaslatával együtt, mely szerint a családtagok elvesztett vasúti kedvezménye, a hadviseltek ki nem utalt segélye s a betegsegélyző megalapítása iránt is lépések tétessenek. Ezután Dr Szigethy Lajos ismertette a nemállami tanszemélyzet nyugdíjintézetének felállításáról szóló rendeletet. Üdvösnek tartja, különösen a tanítókra nézve jelent haladást; az állami tisztviselőkkel majdnem teljesen egyenlő elbánásban részesíti őket, 60 éves korban nyugalomba mehetnek, 20 éves koruk előtti szolgálatuk is számit, lakbérnyugdijat kapnak stb. A theologiai tanárok lelkészi szolgálata tekintetbe jön, a szolgákat is felveszi a nyugdíjintézet. Egyes méltánytalan pontokra nézve módosítást indítványoz, amihez a gyűlés hozzájárul. A gyűlés befejezése után a leánynevelőintézet étkezőjében, virágokkal díszített asztaloknál, jutányos áron igen jó ebédet kapott a társaság; hangulatát nagyban emelte a bájos leánysereg, mely az asztalnál felszolgált. A szives vendéglátásért különös hálával tartozunk Dr Sárkány Ernő, leányiskolái felügyelőnek és Kolofont Erzsébet, igazgatónőnek. A társasebéden elhangzott üdvözlések közül kiemeljük Koren professzor, Petőfi mestere dédunokájának, Sulek József pesti kartársunk feleségének bensőséges üdvözlését. De nemcsak testi javakban részesítette a leánynevelőintézet vendégeit, hanem művészi élvezetben is. U. i. délután 4 órakor a növendékek sikerült hangversenyt rendeztek s itt a szavalatban, zongorázásban való készségük mellett, fegyelmezett énekükkel beigazolták azt, hogy énektanításunk a tanárok lelkesedésétől függ, ahol olyan lelkes tanitó van, mint a leánynevelőben, ott a siker el nem marad. Megtekintette a résztvevők serege Petőfi gimnáziumát, melynek egyszerű padjai közt sok kiváló embert neveltek. Gyönyörködött a rajzteremben, melynek falait Velten Armand rajztanár művészi falfestményekkel ékesítette. Két képe: a „Galgapartihoz“ s „Füstbe ment terv“ c. költeményeket illusztrálja. A díszítő festményeket növendékek tervezték s készítették. Ide gyűjtötte a gimnázium Petőfi ereklyéit, többek közt az anyakönyvet s naplót, melyben a kis Petrovits Sándor osztályzatai olvashatók. Ezzel a vándorgyűlés véget ért s még csak a baráti körben eltöltött órák, a kedves vidéken tett séták egészítették ki a szépen sikerült kirándulást, melynek pesti résztvevői a késő esti órákban értek vissza a füstös fővárosba. Dr Böhm Dezső. KÜLFÖLD. Lutheránus világkonferencia lesz augusztus hó 19—25. napjain Eisenachban. A konferencia színhelye a székesegyház, a hercegi palota gyüléstermei és Wartburg vára lesz. A vasárnapi megnyitó istentisztelet után hétfőn nyilvános ünnepély tartatik s ezen a jótékonyságáról Európában mindenütt ismert Morehead professzor fog beszélni. Kedden reggel zártkörű tanácskozások kezdődnek. Szó lesz a lutheri egyház egyetemes jellegéről és más egyházakhoz való viszonyáról, továbbá a szórványokról és azok gondozásáról. Vasárnap (25-én) a világ nemkeresztyén országaiban történő lutheránus misszióról lesz szó. Az eisenachi világkonferenciától áldásos kihatást vár magyarhoni ev. egyházunk is. Szovjet-Oroszországban, Moszkvában, az év elejétől megjelenik egy folyóirat: „Az atheista“ címmel. Az első szám programm-bejelentő vezércikke ezt a cimet viseli: „Harcra fel minden népek istenei ellen!“ Mondanunk se kell, hogy ez a papiros-szörnyeteg főképpen a keresztyén- ségre lövöldözi mérges nyilait. A folyóirat 5/6. száma egyik cikkének a végén ezt irja: „Reméljük, hogy a legközelebbi atheista tüntetésben a felnőtt elvtársak is részt fognak venni“. Az érett gondolkozásu emberekre tehát még az istentelenségben tobzódó Szovjet-Oroszországban sem tud hatást gyakorolni a véres zászlók alatt szervezkedő atheizmus. Mi hisszük, hogy csak erősödnek és megtisztulnak keresztyénségükben a Krisztus zászlója alatt csoportosult, sok háborúságot szenvedő, hitüket fel nem adó mártir-lelkek. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Irodalom berkeiből. A M. Prot. írod. Társaság folyó hó 3-án tartotta Vargha Gyula elnöklete alatt a Ráday-könyvtár termében régóta várva-várt választmányi ülését. Azon az előkeszitő- bizottság által elkészített uj alapszabálytervezetet olvasta fel Madai Gyula titkár, amely szerint a jövőben a Társaság célja nemcsak „az evang. prot. tud. egyházi és népszerű valláserkölcsi irodalom mivelése, hanem a prot. irók, tudósok és művészek összegyűjtése és az egyház szellemi életével állandó kapcsolatban tartása“. E végből tagjai is háromfélék lesznek, u. m.: pártfogó, rendes és választott tagok. Utóbbiakat az ismertebb nevű theológusok, tudósok, magyar irók és művészek közül a Társaságnak erre hivatott szerve szótöbbséggel és titkos szavazással választja. A Társaság az uj, egyhangúlag elfogadott alapszabályt szentesitő közgyűlését egy nagyobbszabásu ünnepéllyel kapcsolatban az ezidei ref. konvent idejében junius 10—12. között fogja megtartani. A szept., esetleg okt. havában újból megjelenő Prot. Szemlére Baltazár püspök az amerikai gyűjtésből ötszázezer koronát engedett át, amelyet is a Bendl H. pénztárosnál lévő vagyont Balogh J. és Ravasz L. indítványára nyomdapapiros vásárlására fog a Társaság fordítani. A választmányi ülésen a Társaság jövőjét illetőleg bizakodó hangulat uralkodott. Szép múltjánál és nagy hivatásánál fogva uj köntösében is megérdemli a lelkes anyagi és szellemi támogatást. Tehát Isten nevében előre! Ott aztán „kalvinizálódhatunk és „lutheranizálódhatunk“ kölcsönösen ! Sz. iiimmiiiiiiiimiiiMiiiiimmiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiii A Déák-téri templom, iskola és egyházi épület tatarozására 1923. évi április hó 30-ig adakoztak: 10,000 koronát adtak: Mehnert Ernőné, br. Rad- vánszky Albert, Janisch János, Biehn János, Lingel János, Wach Keresztély és neje, Dr. Zsigmondy Jenő, Krausz Arnold, Dr. Fleischl Sándor, „Kéve“, Vas Izidor, Zsigmondy Géza, Dr. Németh Ödön, Salgótarjáni kőszénbánya r.-t. — 5000 koronát adtak: Dr. Raffay Sándor, Maurer Ferenc, br. Solymossy Lajos, Dr. Thébusz Béla, br. Solymossy Jenő, Pesti sütöde és molnárok gőzmalmi r.-t., ÖZV, Láng LászlÓné. (Folytatjuk), ^
