Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-13 / 19. szám
4 HVAfiGámFtUSOIt IkAPdA 1923 érdekel, hogy mig evang. leányok csak reversalis mellett, sőt legújabban csak áttérés mellett mehetnek ref. lelkészekhez, tanítókhoz férjhez, addig evang. egyházunkban nem egy lelkészné, tanítónő ma is református vallásu — reversalis nélkül, mert ezt tőlük nem is kértünk, se át nem térítettük. Mi tehát még mindig azt a régi gyakorlatot követjük, amely szerint lehettek evang. vallásu ref. püspöknék, esperesnék s megfordítva, s nem vallotta kárát sem az evang., sem a református egyház. Én a történtek dacára is kívánatosnak tartom, hogy ev. egyházunk továbbra is maradjon meg a ref. egyházzal szemben eddigi álláspontján, de természetesen csupán arra az esetre, ha a ref. egyház is megváltoztatja mostani törvényét mivelünk szemben. Ellenkező esetben nekünk is hasonlóan kell eljárnunk velük szemben is, mint ahogy ők velünk szemben. Ezt követeli egyházunk érdeke. Mert ma és ha igy marad, a jövőben is, folytonosan csak veszítünk s gyengeségünk folytán nyerni nem nyerünk. Evang. egyházunk részéről, tudom, ez egy fájdalmas lépés lenne, amely szembeállítaná egyházunkat eddig vallott s követett felfogásával Én hinni szeretném, hogy erre nem lesz szükség, de sikerülni fog a ref. egyház illetékes tényezőit meggyőzni afelől, hogy ennek a kérdésnek a m felfogásunk szerinti megoldása egyedüli és igazi érdeke a hazai reformáció mindkét egyházának. Ép azért kérem azokat, akikhez engem a ref. egyházban becses baráti kapcsok fűznek, s akikkel én e kérdésről többször beszélgettem: érvényesítsék felfogásukat s meggyőződésüket az igazi protestáns testvériség érdekében. Ha a ref. egyházzal való viszonyunk ily módon a reversalis kérdésében is közmegnyugvásra rendeztetnék, akkor kettőzött buzgósággal és erővel s bizonyos, hogy kettőzött eredménnyel is, vehetjük fel a harcot és versenyt a többi egyházakkal ez ügyben is. Két védekezésre lesz itt szükség. Az egyik benső építő irányú munka, mely vallásunkat tisztulttá teszi a másvallásuak előtt is s egyúttal lehetetlenné teszi azt, hogy csak kérjenek is tőlünk reversalist. De hogy a reversalis megszüntetése érdekében gyakorolt cura pastoralis bizonyos buzdítást és támogatást kapjon az egyetemes gyűléstől, kimondatnám a legközelebbi ülésen, — s ez a második — hogy utasítja a lelkészi kart, hogy mindent kövessen el a lelkipásztorkodás intenzív gyakorlása által a reversalis- adás megakadályozása, illetve a javunkra adandó reversalisok érdekében s az ellenünk reversalist adókat ne részesítse egyházi áldásban. Ez a legkevesebb, amennyit azonnal megtennünk kell, s egyenesen végzetes mulasztás lenne egyházunk jövője ellen: megsem mozdulni a reversalis veszedelemmel szemben oly időben, mikor az összes egyházak nemcsak védekeznek, de egyenesen támadnak is. Ha lelkészi karunk aztán egyházunk érdekében felveszi a harcot ilyen értelemben is, akkor majd elválik, hogy melyik egyháznak lesz több reversalis-nyere- sége. Az eredmény felől nekem nincs kétségem. Erre nézve lelkésztestvéreim bizonyára tudnának nagyon sok bizonyítékot felhozni, én magam is rendelkezem egynéhánnyal, amelyek alapján nyugodtan állíthatom, hogy csak rajtunk múlik, hogy mi legyünk a nyertesek. nevével kapcsolatban elhangzott s egyhangúlag helyeselt kijelentés, mely őt „igen kedves emlékű felügyelődként állította elénk. Többféle minőségben vezére iskolánknak a Liede- mann-lelkü Zsigmondy Jenő is, mint az iskolafenntartó gyülekezetek közös felügyelője, egyházkerületi s rövidebb ideig helyettes egyetemes felügyelő. Nemcsak vezér, de atyja is az iskolának és tanári karnak. Hányszor elhangzott a szó a tanárok között: ami a lelkünket nyomja, terjesszük Zsigmondy Jenő elé, bölcsessége megérti, jó szive átérzi, nagy tekintélye megvalósítja azt, aminek megvalósítása iskolatanárok jogos vagy méltányos érdeke. Vezérembere az iskolának, mint a két iskolafenntartó egyház közös képviselőtestületének egyházi elnöke : Kaczián János. Mint a gimnázium-környéki lelkészi körének szeretett és tisztelt lelkésze, e minőségben is szoros kapcsolatban áll az iskolával. Közvetlen gondozója iskolánknak Haberern Pál orvos- professzor, iskolafelügyelő. Időt, munkát nem kímélő gondosságát, a tanárok iránt tanúsított szavakba kellőkép alig foglalható jóságát szinte nem is tudjuk máskép megmagyarázni, mint „az átöröklés elméletével“. Azzal, hogy anyai ágon a nagy Liedemann Sámuelnek az „iskola barátjának“ ivadéka. Édesatyja Haberern Jonatán utján pedig még szorosabban hozzánk tartozik. Hisz e tudós férfiú mint gimnáziumi tanár kezdte pályáját s mint főiskolai professzor nem kicsinyelte a középkolai munkát s több éven át mint helyettesítő tanár tanított iskolánkban. Uj egyetemes egyházi iskolai felügyelőnk báró Radvánszky Albert egyházi szereplése gyülekezetünk körében kezdődött. Egyetemes felügyelősége legelső napjai egyikén felkereste iskolánkat, résztvett virágzó cserkész- csapatunk örömünnepén s nemes leikéből fakadó adományával adta jelét iskolánk iránt való jóindulatának És a nagy vezéremberek sorozatát fejezhetnénk-e be méltóbban mással, mint egyházkerületünk püspökével Raffay Sándorral. Ezekben a nehéz időkben, melyek még nehezebb idők jövetelét sejtetik velünk, megnyugtató érzés, hogy egyházunk hajóját s vele iskolánk sorsát az ő lelke irányítja s erős keze vezeti. A nagy vezetők után méltó néhány szóval a nagy jóltevőkről is megemlékeznünk. Jóltevőink száma légió; a legnagyobbak: Schedius, Glosius-Artner, Wágner János, Simonyi, Keller Terézia, Kéler Napóleon. Ez utóbbi anyagi áldozatai mellett elsősorban jól- tevőnk volt nagy szaktudásával, energiájával, mellyel uj iskolánk építésénél oly hathatósan szolgálta egyházunk érdekeit. Ez uj iskola a hozzáépített templommal igaz, hogy Pecz Samu művészeikének kinyílott kőrózsája, harmonikus alkotása, de technikai, iskolai, pedagógiai és sok más szempontból hathatósan támogatták: Kéler Napóleon, Zsigmondy Géza és a római katholikus vallásu Czigler Géza műépítész. Általában és — jóleső érzéssel kell megállapítanunk — a száz év folyamán iskolánk barátai, jóltevői között tekintélyes számban voltak nemevangélikusok is. Iskolánk érezte jótékony hatását annak, hogy nem az állami hatalom parancsszavának, hanem az egyház s társadalom érdeklődésének köszönhette alapítását, fejlődését. Ez a munkától s áldozattól vissza nem riadó érdeklődés volt mindig az éltető nap, mely az iskolai munka sikerének oly elkerülhetetlenül szükséges alapfeltétele. Sz- L.
