Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-29 / 44. szám
HVAnGÉLil^USOK LkAPüA 5 1922 tattal énekli örökszép himnuszát: Erős várunk nekünk az Isten . . . Luthernek és általában a német népnek erős családi érzése a reformáció nagy művére is visszahatott Ennek szelleméből sarjad az a szilárd meggyőződés, hogy csak a fegyelmezett családi élet lehet szilárd alapja a kérész- tyénség megújhodásának. Nem a nőtlenség, nem a haja* donság kedves Isten előtt, hanem a példás családi élet, amelynek erkölcsös légköréből árad ki minden jó. Talán mi már nem is tudjuk méltókép megbecsülni azt a nagy áldást, amelyet a reformáció szelleme árasztott ránk. Mi csak élvezzük üdvös eredményeit: a krisztusi kegyelem lelkeket összeforrasztó erejét, a polgári és vallás- szabadság üdvét és a szellemi erők, az erkölcsi törekvések szabad érvényesülésének lehetőségét; de alig jut eszünkbe, hogy mindez kinek a bátor föllépésével és szinte emberfeletti munkájával vált lehetővé; nem gondolunk arra, hogy mennyi küzdelem, mennyi szenvedés, mily sok áldozat nyomán sarjadt ki az az uj élet, amelynek mi is most részesei vagyunk. Pedig a mi áldott emlékű, hitsor- sos eleink szenvedései és véres küzdelmei is hozzájárultak a reformátori munka megszilárdításához. Vessük ki azért szivünkből a hideg közömbösséget és szálljunk vissza képzeletben a régi küzdelmek és áldozatok dicső múltjába, hogy megillesse szivünket az evangéliumhoz való ragaszkodásnak és önfeláldozó hűségnek szelleme. Emlékezzünk hálával, áhitattal arról, aki bátorságával, nagy leikével az isteni művet megindította és azokról, akik minden áldozattal készek voltak azt diadalra segíteni Barcsai Károly. iimiumHi A MELE közgyűlése. A MELE közgyűlése október 11-én délelőtt folyt le a Deák-téri díszteremben. Az .Erős vár a mi Istenünk* eléneklése után Duszik Lajos tartott Ján. 8, 51-ről mélyen szántó irásmagyarázatot és magasan szárnyaló imát. Paulik János elnöki megnyitójában több korszerű kérdést vetett fel, amelyeknek megoldására vonatkozó javaslatai a lelkészegyesület osztatlan tetszésével találkoztak. Éles szavakkal kelt ki a felekezeti békebontók ellen, majd a szekták aknamunkájára tért ki. Kettőben látja káros voltukat. Elsősorban abban, hogy a történeti protestáns egyházak falait bontogatják, másfelől abban, hogy a hazafi- ság fogalmát illetően közömbösek. Szégyene a külföldi, állítólag evangéliumi szellemű szervezeteknek, hogy a dollárok hatalmával rávetik magukat a magyarországi protestáns egyházakra. Még nagyobb siégyen, hogy akadtak felavatott evang. lelkészek, akik eszközül adták magukat a metodistáknak. Két ilyen is van! Wallrabenstein Jakab és Reichert Gyula, akik tovább használják az evang. lelkész nevet. Ellenük hozzájuk méltó eszközökkel kell erjárnunk. Az egyházépités és megóvás munkájában súlyos hiány, hogy nincsenek alkalmas segédmunkaerók. Rátér itt a diakonisszaképzés fontosságára. Károsan hiányos árvaellátásunk ügye is. Tekintélyes árvaházainkat mind elveszítettük. Kapcsolódjunk bele a most létesülőben lévő állami árvaházakba, hogy azokban ezáltal árváink számára helyet, az evangéliumi szellemnek befolyást biztosítsunk. Szót emel az Evang. Szövetség mellett. Szükséges az ilyen tömörülés, egyházi berendezkedésünknek nagy hiánya volt, hogy ezt eddig nem teltük meg kellő mértékben. Változtassunk a régi sablonokon és öntsünk óbort uj tömlőkbe! Mindenekfelett fejlesztendő és felkarolandó egyházi sajtónk. Ápolni kell a kartársi szolidaritást, országos szervezetté kell azt fejleszteni. A jóban duskálkodó lelkészek ne nézzék közönyösen szegény testvéreik nyomorát. Megnyitóját e szavakkal zárja: .Legyen ez a mai értekezletünk is egy meggyujtott gyertyaszáí, amely körül testvéri együttérzéssel s meleg egyházszeretettcl csoportosulunk s élénk figyelemmel vizsgáljuk a jeleket, hogy azok után igazodjunk“. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után határozat- erőre emelte a MELE elnökének három határozati javaslatát. Elitélte Wallrabenstein Jakab és Reichert Gyula volt evang. lelkészek zászlóárulását és felirt az egyet, közgyűléshez, hogy őket a lelkészvizsgáló bizottság utján, amelytől papi diplomájukat nyerték, Ielkészi oklevelüktől megfosztássá. Elhatározta, hogy megkeresi az egyet, gyűlést aziránt, hogy egyházunk kapcsolódjék be az állami árvaházakba és Írassa össze az árvákat Hálás elismeréssel adózott a nyugalombavonuló Dr. Szlávik Mátyásnak, akit a terembe léptekor a közgyűlés lelkes ovációban részesített, amiért az ünnepelt meghatóban mondoh köszönetét. E határozatok körüli élénk vitában különösen Sze- berényi L. Zsigmond, Schöll Lajos, Ligeti Ede, Duszik Lajos és Jeszenszky Károly vettek részt. .A lelkészek életbiztosításának kérdésénél úgy döntött a közgyűlés, hogy az Első Magyar Ált. Bizt. Társaság előnyös ajánlatát fogadja el. Vietórisz László a lelkészek kölcsönös önsegélye- zéséröl tartott előadást, amelynek nyomán többek hozzászólása után elhatározta a közgyűlés, hogy a kölcsönös önsegélyzés dolgát, amelyet már itt-ott az országban megvalósítottak, központosítja vagy egységesíti. Dr. Deák János nívós előadást tartott a szekták elleni védekezésről, amelyben megállapította, hogy ez eredményesen sem közigazgatási utón, sem fegyelmezéssel, sem polemizálással keresztül nem vihető, hanem csakis az evangélium buzgó hirdetése és a hitélet fejlesztése által. A prot. fakultás ügyében elnök jelenti, hogy az adott helyzetben egyedüli választás Sopron, amiben a teol. bizottságok meg is állapodtak. A magas színvonalú közgyűlésen beteljesedett az elnöknek megnyitójában kifejezett óhaja: testvéri együttérzés hatotta át azt, meleg egyházszeretet, figyelemmel vizsgálta a jeleket és azok után igazodott. iiiiiiuiuiuiiiiutiiiitiittiuMitiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Mi — és a biblia. Máté 22. i—u. A mennyeknek országa kapuit mindenki előtt kitárja. A királyfi menyegzőjére rang és osztálykülömbség nélkül minden ember, gazdag és szegény, mester és tanítvány, a hatalomnak, a szolgálatnak embere egyaránt hivatalos. A királyi vendégszeretet habozás nélkül, válogatás nélkül szedi össze a vendégeket, mert célja csak az, hogy a menyegző mennél népesebb legyen. Mert lám, a hivatalosak megkisér- lett kiválogatása csődöt mondott: azok, akikre a király a leginkább számíthatott, a meghívás elől sorra kitértek. Evangélikus egyházunknak hasonló vendégszeretetet kell gyakorolnia mindazokkal szemben, kik Isten szolgáinak hivó szavát megértik. Mert bizony a presbiterek s más nagy gonddal kiválogatott hivatalosak, egyházalapitó ősök ivadékai, a társadalom tekintélyes vezetői, hatalmas vagyon- ságok büszke urai a meghivatásukban megnyilvánuló különös megtiszteltetésre gyakran érdemetleneknek bizonyulnak. Emberi hivatásukat a királyi menyegzőnek is fölébe helyezik s az értük küldött szolgáknak halálra sebzésével saját vesztükbe rohannak. Tárjuk ki tehát egyházunk kapuit mindazok előtt, kik a keresztutakon találtatnak, mert harangjaink hívogató szava minden keresztyénhez, jókhoz, gonoszokhoz egyaránt elhat. A királyi menyegzőn való részvételnek azonban van egy feltétele: a menyegzői ruha felöltése. Mert ezt maga a király adja nekünk; megszerzése semmi nehézséggel nem jár. Aki tehát a ruhát felölteni vonakodik, aki az evangélikus egyház által megkövetelt lelki megújulás nélkül, az Isten akaratának megfelelő Krisztusi élet lekicsinylésével akar a Krisztus gyülekezetében munkát vállalni, az pórul jár. Mert megkötöztetik s a külső sötétségre vettetik.
