Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-26 / 13. szám
4 EVA]*GHhHtttSOlt URPŰR 1922 Államegyház vagyunk. Egyház és állam nálunk szorosan összetartozók. A király summus episcopus. Lelkészeink állami hivatalnokok. Egyháztagjaink állampolgárok. A kormányban az egyházat az egyházi miniszter képviseli. Az egyházi alkotmányt a parlament állapítja meg. Az egyes egyházközségeknek az egyház ügyeibe mindeddig nem volt beleszólásuk. A folyó évtől kezdve azonban — parlamenti törvény alapján — egyházközségeink 4—10 tagú egyháztanácsokat alakítanak, melyek mint tanácsadó szerv állnak a lelkész mellett adminisztrácionális és pásztorán« tekintetben egyaránt. A lelkészi állás meg- üresedése esetén az egyháztanács három lelkészt jelöl, de a királynak jogában áll esetleg egy negyediket kinevezni. A népegyházi mozgalom hivei, akik tehát ellenzői az államegyháznak, ezt a reformot az autonómia megvalósítása, végelemzésben az egyház és állam teljes szétválasztása felé tett első lépésnek tekintik. Utóbbi sokat vitatott kérdés Norvégiában. De hangsúlyoznom kell, hogy hitvallási tekintetben mindkét irányzat szigorúan lutheránus. Sajnos, utóbbi időben az Angolországból és Amerikából szított szektáskodás erősen tért hódit. A tulajdonképeni veszedelem abban van, hogy a szekták hivei külsőleg lutheránusok maradnak, megmaradnak az egyházban, de az egyházról tudni nem akarnak, rajongást csempésznek az egyházba és azt aláaknázni és szétrobbantani igyekeznek. Meggyőződésem, hogy ez nem fog nekik sikerülni. Ami a norvég egyház belső szervezetét illeti, hat püspökségből áll. A krisztiániai püspök, aki prímás nevet visel, mint primus inter pares, első főpásztorunk. A püspök nem tölt be lelkészi állást. A király nevezi ki. A püspökségek több prépostságra oszlanak. A prépostot, aki egyszersmind paróchus lelkész is, a lelkészi kar választja. A nagyobb, több lelkésszel biró egyházközségek önálló lelkészi körökre vannak felosztva. Istentiszteleteink lithurgiai elemekben igen gazdagok. Megtartottuk Luther német miséjét. Az oltári szolgálat alatt a lelkész a régi miseruhákat viseli. Igen gazdag az énekkincsünk. Az általunk átvett ókeresztyén és reformátori énekeken kívül saját vallásos költészetünknek is számtalan ritmikus dallamu gyöngye van. Városi egyházainkban vegyes és női karok is énekelnek. Az utóbbi időben bevezetett esti istentiszteletek is lithurgikusak, amelyeknek keretében gyakran vonóskarok játéka is emeli az áhítatot Lelkészképzésünk két egyenrangú fakultáson történik Krisztiánjában. Az állami fakultás be van kebelezve a krisztiániai egyetembe. A másiknak, amely magánintézet, gyülekezeti fakultás a neve. A teológiai tanulmányidő 12 félév. A tizenegyedik félév után van az elméleti, a tizenkettedik után pedig a gyakorlati fővizsga. Utóbbit a felavatás követi, amelyet a püspök végez. Norvégia egészen sajátos egyházi életének megrajzolása hosszú időt igényelne. A legfontosabbra kell itt szorítkoznom. Magyarországi értelemben vett falvak nálunk nincsenek. A én volt égyházközségem pld. 70 kilométer hosszú volt* és egyes, a hegységben elszórt majorságokból állott. A norvég lelkésznek majd motorcsolnakot, majd kocsit, majd hátaslovat kell igénybe vennie, hogy szétszórt híveit meglátogathassa, akiket a távolság és időjárás gyakran távoltart a templomtól. Ámde a legtöbb lutheránus házban ott áll az oltár; biblia, ének- és imakönyv napi használat tárgyai. A ház atyja a ház lelkésze, a háznép a házi gyülekezet, amely kedves az Úr előtt. A norvég egyházi és vallási életet csak akkor érthetjük meg, ha rövid áttekintést nyertünk a norvég missziói életről és munkáról. A misszió barátai a vallásos élet igazi hordozói és gerince egyházunknak. Hauge Nielsen János pietismusa, az úgynevezett haugeanizmus keltette fel Norvégiában a misszió iránti érdeklődést és ezáltal uj vallásos életet teremtett. Hauge, mint apostol, gyalogszerrel járta be az országot helységről-helységre s ahová ment, szent lángra gyul- tak a szivek. Munkája nyomán újjáéledt a vallásos élet. A mi igazi lutheri keresztyénségünk annak a szent időnek szent öröksége. Ezidőszerint tizenöt nagy missziói egyesület működik Norvégiában. A legtöbb pogány-misszióval foglalkozik. A legnagyobb és legnagyobb jelentőségű a ,Norvég missziói társaság“, amelyet 1842-ben alapítottak. Működésének szintere : a zulukafferek országa, Madagaszkár és Kína. Madagaszkáron 200,000 benszülött lelket számláló egyházunk van Ez az egyház a norvég missziói munka legnagyobb gyümölcse. Más missziói társaságok Kínában, Észak-Indiában és Afrika különböző tájain működnek. A tengerész-misszióról is meg kell emlékeznem. Mi norvégek hajós nép vagyunk. Norvég hajósok ezrével hajóznak távol tengereken és kötnek ki idegen partokon. A norvég egyház elmegy szétszórt juhai után és a nagyobb külföldi kikötő városokban norvég missziói állomásokat állít fel saját templomokkal. Ezek az állomások egy darab Norvégia a külföldön, egy darabka otthon testvéreink számára az idegenben. És most feltehetné valaki a kérdést: hogyan tudott a kis norvég egyház ilyen messze szétágazó missziói tevékenységet kifejteni. Ezer laikus prédikátor, kit a missziói egyletek fizetnek, járja be az országot azzal az egy nagy feladattal, hogy érdeklődést keltsen a misszió iránt és azt állandóan ébren- tartsa. Az áldozatkészség valósággal bámulatraméltó. Aránylag Norvégia a világ első missziói országa. Évente ötmillió norvég koronát hoz össze missziói célokra és pedig szegény emberek szegényes eszközeiből, özvegyek filléreiből s ez az összeg 500—600 millió magyar koronát tesz ki. Nincs Norvégiának egyetlen egy háza sem, amit a missziói szellem érintetlenül hagyott volna s melynek fiai és leányai erejüket túlhaladó áldozatot nem hoznának, hogy az Isten országa terjedjen, a pogányok összesége az Úrhoz térjen, Izrael is megtérjen és üdvözüljön. Igen, Izrael is! A norvég lutheránusok keresztyéni könyörüietessége e nép felé is fordul. Ennek a munkának szolgálatában állunk mi is. A mi misszió-egyletünk, a „Norvég Izrael-misszió“ kis kört, de — túlzás nélkül — Norvégia legjobb lutheránus keresztyénéinek körét reprezentálja, az ország legjámborabbjait. Mi evangélizálni akarjuk a zsidóságot Meg akarjuk keresztelni a zsidókat, de nemcsak vizzel, hanem Szentlélekkel is. Azt akarjuk, hogy ne éljenek többé ők, hanem éljen bennük a Krisztus. Azt akarjuk, hogy egész érzületük, egész gondolatviláguk, egész világnézetük keresztyénné legyen. Ez nemcsak Isten szive szerinti munka, de egyszersmind egyetlen lehető megoldása is a sokat vitatott zsidókérdésnek. Nyújtsatok nekünk e munkára segítő testvérjobbot! És most bezárom előadásomat. Bezárom köszönettel a szives meghívásért, a barátságos előzékenységért és a meleg szavakban kifejezett evangéliumi testvéri köszöntésért. Bezárom azzal, amivel megkezdettem, a zsoltáros áldáskivánságával: „Áldlak titeket, kik az Úr házanépe közül valók vagytok“. Munkatársaimat, akik ittmaradnak hű és tetterős szeretetetekbe ajánlom. Én pedig megyek utamra. Romániába, Bulgáriába, Törökországba, ezután vissza ismét szép hazátokon keresztül, melyben mély maradandó benyomásokat nyertem, vissza távol hazámba a messze északon. És ott örömmel hirdetem el mindazokat, amiket itt hallottam és láttam, cselekedeteiteket, amelyeket megismertem, szereteteteket, amelyet élveztem. A hittestvéri szeretet és közösség láthatatlan szálait tovább fonogatom. És munkálkodni fogok azon, hogy ezen első találkozás és testvériesülés után a lélek közössége fennmaradjon és ápoltassék közöttünk a lutheránizmus javára, lelkünk üdvére és a hármas egy igaz, élő Isten, Atya, Fiú és Szentlélek nagy nevének dicsőségére örökkön örökké. Amen.
