Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-12 / 11. szám
1922 HVA|*GámitUSOK UAPJfl 5 anyámasszonykodás az, oh nem! Az egri hősökről olvastam, hogy kimerültén a viaskodásban sírva vagdaikoztak, ernyedő karjukba szinte belenőtt kardjaikkal. Sírtak — mert vagdaikoztak. Aki küzdve, harcolva sir, az nem gyáva, nem pesszimista, kit le lehet mosolyogni, katona az, ki sirva is — hős. Gyáva és megvetendő csak akkor volna, ha kardját sebesületlenill lebocsájtaná és úgy sima. De félreértés veszedelme fenyeget. Nem a pesszimizmus apológiáját akarom itt megirni s nem a csüggedőket hőssé avatni, csak tiltakozni a — pesszimizmus vádja ellen Aki hisz, az nem lehet pesszimista. Aki imádkozik, annak lelke ha megfárad is. mint a tengerszem vizéből ivó sirály, erőre kap. Már pedig mi hiszünk, imádkozva hiszünk Egyházunk jobb, méltóbb jövőjében. Azért nyugtalankodunk, mert még messze vagyunk tőle s ha az Evangélikus Szövetség ennek a diadalmas jövőnek az ajtaja, mi odatesszük kezünket ez ajtó kilincsére; de látnunk kell, hogy vannak sebeink, melyekre ez nem gyógyszer, vannak bajaink, melyeket meg kell gyógyítanunk, hogy azok Szövetségünket is el ne betégitsék. Imádkozni, életjobbitó, lélekszépitő impulzusokat adni és venni, bánatban enyhületet keresni, bűnökben bocsánatot nyerni a Szövetség várt virágzása, áldásos sikere napjaiban is csak Isten előtt fogunk. Azért vagyok — ha annak tartatom — pesszimista, azért elégedetlenkedem, azért cstigge- dezem. mert az Isten vágyása nem lobog a szivünkben. A Szövetség mellett kell még nekünk a templom is, mert még mindig az a meggyőződésünk, hogy egyházi életünknek az a tengelye, tűzhelye, sorsunk bölcsője, diadalaink áldott lépcsőzete. A templom méri egyházi életünk szegénységét vagy gazdagságát, meddőségét vagy termékenységét, lefelé tántorgását, vagy győzelmes előre lendülését. Mi, „pesszimista“ lelkészek azért fészkelő- dünk, nyugtalankodunk, csüggedezünk, mert e szent tűzhelyen — bágyadtan lobban a tűz. A mi szemünk akkor fog mámorban égni, ha a szent lángok magasabban fognak lobogni. Duszik f.ajos. ■iiiimiiiiiiiiiiitifiiiimiiiiiiifiiiiiiiimiNiiiiiiiiifiiiiiiiiimiiiiiJiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimti KÜLFÖLD. Németország. A „Német Keresztyén Diákszövetség" Dr. Michaelis volt birodalmi kancellárt és Dr. Heim tübingeni theológiai tanárt Pekingbe küldte, hogy ott április elején a német keresztyén diákság képviseletében résztvegyenek a Mott John skót lelkész vezetése alatt álló keresztyén világ-diákszövetség konferenciáján. Heim tanár ezen utjával kapcsolatban beutazza Kínát és különböző városaiban előadásokat tart a kínai diákoknak; Dr. Michaelis pedig megjelenik májusban Shanghaiban a „Nemzeti Keresztyén Konferencián", melyen a Kínában működő összes protestáns missziók is résztvesznek s amely a kínai keresztyén egyház megalakulásával kapcsolatos kérdéseket lesz hivatva megvitatni. A hallei Franke alapítványi intézetek és iskolák, amelyeknek alapját Franké Ágoston Hermann hét forinttal vetette meg s amelyek ma, mint mustármagból nőtt terebélyes fa egész városnegyedet foglalnak el s amelyekből fennállásuk óta mérhetetlen áldás áradt az emberiségre, nagy ínséggel küzdenek. Mint német lapok jelentéseiből olvassuk, a múlt évet öt millió deficittel zárták. A város szociáldemokrata polgáimestere hamar kész a tervvel: mit kelljen cselekedni. Történelmi feladatukat szociális és kulturális gondozás terén egyaránt betöltötték, ma már csak akadályként állnak az uj iskolai rendszer keresztülvitelének útjában, tehát — fel kell oszlatni őket. — Reméljük, lesz a német evangélikusok szervezetében akkora erő, hogy ilyen barbarizmust meg tudjanak akadályozni s az alapítványi intézetek további fennállását biztosítani tudják a szociáldemokrata rezsim idejére is, amely egyébként is aligha fogja soká boldogítani Németországot. „Küzdelem a tisztaságért." Ez a cime Lutz Nelly német irónö most megjelent müvének, amely a német leány- bibliakörök birodalmi szövetségének kiadásában jelent meg. Az erkölcstelenség piszkos hullámai nemcsak nálunk hömpölyögnek végig különösen a nagyvárosokon, Németországban is sok-sok Icánylélek hal bennük erkölcsi halált Az irónö kíméletlenül bevilágít a bajok mélyére. Megmutatja, mint vezet a tisztaság elvesztése istentelensegre, az akaraterő megbénulására és testi gyengeségre. Ama kérdésnél : .hogy leszek tiszta", gazdag lelkipásztori tapasztalatok kincseiből ad jótanácsokat, feltárva mindazon utakat, melyek a fiatal szivet veszélyeztetik és a szabadulás felé azoknak is utat mutat, akik már nem tudnak magukon segíteni. Krisztust állítja oda, mint e küzdelemben is egyedüli oltal- mazót. megmentőt, megváltót. — Oly tapintattal és tartózkodással ir, hogy bármelyik leánynak bátran kezébe adható a könyv. Miután nálunk is hasonlóak a viszonyok erkölcsi tekintetben, melegen ajánljuk mi is e könyvet mindazok figyelmébe, akik leánylelkek felett Istennek számadásra kötelezett sáfárai. Svédország. Az antiszemitizmus nagy arányokat ölt ma az egész világon, különösen azokban az országokban, amelyeken forradalmak gázoltak keresztül s a zsidóság politikai hatalomra tett szert. Megpróbált már az antiszemitizmus furkós- botokkal dolgozni. Nemcsak jogtalan, de célra sem vezető vállalkozás. Az egész zsidóságot kiirtani ? őrült gondolat. A zsidó szellemet bottal kiverni? .Naturam expellas furca, tamen usque recurret". — Evangélizálni kell a zsidóságot I A Krisztushoz vezetni! Ebben az Isten szive szerinti munkában svéd testvéreink járnak elöl jó példával, akik eddig is hosszú évtizedek óta folytattak zsidó missziót s újabban Bécsben és Prágában állítottak fel zsidó missziói állomást. iiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiimmiiiimiiiiiiiiiiimiiiifmiiiiiimiiiiiiiimiii Mi — és a biblia. I. Thessal. 4, 1—7. Hogy Csonkamagyarórszágon kevés az evangélikus ember, ez még nem szerencsétlenség; kicsiny sereg is győzhet, csak akarat legyen benne. Azon se keseregjünk, hogy itt-ott az evang. öntudat, az egyházszeretet kialvó mécsesre emlékeztet; mert azt a hibát, melynek oka saját lanyhaságunk, helyrehozhatjuk, ha hinni, remélni és szeretni még tudunk. De ahol a névleges evangélikusok már az Ur parancsolatairól is megfeledkeznek, ott komoly a baj; ott már az embereket csak vállvetett erővel, a luteránusok hagyományos szolidaritásával s a böjti lelkek energia- készletének teljes latbavetésével lehet a megszcnteltetés felé vezetni. Az Evang. Szövetség célja nem engedi meg azt, hogy minden erőnket a taggyüjtésre összpontosítsuk; mert az Istent nem ismerő pogányokat szövetségünk kötelékébe fel nem vehetjük. Aki az apostol intésére nem hallgat, aki Istennek kedveskedni nem akar, akinek naponkénti növekedése nem az erényben, hanem a bűnben mutatkozik, annak támogatására nem számítunk. A parázna teremtések,
