Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-02-26 / 9. szám

6 BVflftGÓLAIKUSOK UÄP0Ä 1922 közgyűlésében állást foglal két jelölt mellett és elhatározta, hogy állásfoglalását jegyzőkönyvi kivonatban közli az egyházmegye többi egyház- községeivel. Az elnökség e határozatot végrehajtotta s a jegyzőkönyvi kivonatot megküldte az egyház községeknek az egyházközségekhez intézett átirat­ban. A c-i egyházközség lelkésze az átiratot nem közölte egyházközségével, hanem azt egy goromba hátirattal visszaküldte. A g-i egyházközség felügyelője erre panaszt tett a c-i lelkész ellen az egyházm. törvényszéknél az E. A. 324. §-ának d) pontjába ütköző vétség miatt, mert hivatalos kötelességét nem teljesítetté, amennyi­ben egy testvéregyházközségnek saját egyház- községéhez intézett hivatalos átiratát elhallgatta. Az egyet, törvényszék végeredményben fel­mentette a panaszlottat és Ítéletében megállapítja, hogy elvileg meg nem határozható, hogy a lelkész mely megkereséseket köteles az egyházközség köz­gyűlése elé terjeszteni s kimondja, hogy a konkrét esetben azért nem állapítható meg a mulasztás, mert a megkeresés előterjesztésének mellőzéséből erkölcsi vagy anyagi hátrány nem származott. Én azt hiszem, hogy némi elmélyedéssel meg lehet állapítani azt, hogy a lelkész mely megkereséseket köteles egyházközségével közölni. A térszüke miatt azonban a kérdéssel nem foglal­kozom, s csak a konkrét eset eldöntését teszem vizsgálat tárgyává. A felmentés nem egyeztethető össze sem az E. A. szellemével, sem a büntetőjog általános tanaival. Egyházunk hivei által él, általuk gondolkodik és cselekszik. Létét a hívek tevékenysége fejleszti ki. Egyházunk alapintézménye az egyházközség, melynek közgyűlése minden jognak ősforrása. Az egyházi hatalom alanya az egyházközség s a hívek összessége van hivatva megítélni, hogy ki legyen az egyháznak a hatalom érvényesítésével megbízott szerve. Ennek útja pedig a választás. A lelkész az egyházközségének tisztviselője. Nem feje az egyházközségnek, de csupán egyik kormányzója. Nem alanya az egyházi hatalom­nak, hanem csupán annak érvényesítésével meg bízott szerve. Kérdem tehát: ha az egyházi hatalomnak alanya választás tárgyában hivatalos átirattal fordul egy testvéregyházközséghez, szabad-e az egyh. tisztviselőnek ezen átiratot elhallgatnia? Erre a kérdésre igenleges választ csak az adhat, aki vagy nem ismeri, vagy félremagyarázza, avagy figyelembe nem veszi alkotmányunk alapelveit. Egyházközsé­geinknek egymással való érintkezése az össze- működés tökéletesedésének egyik biztosítéka s ez nem függhet egyh tisztviselők önkényétől. Büntetőjogi szempontból is helytelen az Ítélet. Azért nem állapította meg a panaszlott vétkes­ségét, mert az előterjesztés mellőzéséből kar nem származott. Azonban a büntetőjogban általános érvényű elemi szabály, hogy a kár hiánya a bűnösség megállapításánál nem játszik szerepet, de csupán oly mozzanatot képez, mely a mulasztást tárgyi szempontból kisebbiti, vagyis csak enyhítő körül­ményként vehető figyelembe. Az egyet, törvényszék meg sem kisérlelte Ítéletét az E. A. alapján megindokolni. Vájjon miért? Azér, mert abban döntéséhez indokolást nem találhatott. Idegen területen kellett tehát indokolást keresni. Ez a kirándulás azonban tökéletes balsikerrel járt, ami világos mindazok előtt, akik a büntetőjog elemeivel tisztában vannak. Dr. Händel Béla. iiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiKiiiHiiiiiiiniiiiiiiiiii KÜLFÖLD. Németország. Lapunk olvasói előtt ismeretes a harc, mely Németországban az evang. iskoláért folyik. Megemlékeztünk már a szövetségekről is, melyeket a gyermekeik üdvéért aggódó szülök alakitottak e harc sikere érdekében. A minap ezek birodalmi szervezetté alakultak „birodalmi szülőszövetség“ néven. Az egy millió tagot számláló szövetség Németország leghatalmasabb szervezetei közé tartozik. Szava a birodalmi iskolai törvény tárgyalásánál nem lehet pusztában elhangozó. A csehek által megszállt Felvidék egyik ev. gócpontjá­ban nagy port vert fel néhány évvel ezelőtt, hogy az ev. lelkész egyelőkelő ev, menyasszonyt, aki reverzálist adott, római katolikus vőlegényével megesketett. Élénk eszmecsere indult meg a környék lelkészei között is e kérdés felett* Németországban nem sokat vitatkoznak. Száraz fát nem áld meg ott egy lelkész sem. Az egyházból kilépőkkel szemben szigorú rendeletét bocsátott ki nemrég a meck- ienburg-schwerini egyházi főtanács. Eszerint, aki az egy­házból kilép, feladja mindama jogokat, melyek az egyház tagjait megilletik. Nem lehet keresztszülő, nem vehet úr­vacsorát, nem részesülhet egyházi esketésben, temetésben. Visszatérők felvételénél nyomatékosan figyelmezteti a ren­delet a lelkészeket lelkipásztori kötelességeik komoly tel- jésitésére. A frankfurti egyetemen evang. theológiai fakultást állítanak fel. A methodisták is tervbe vették egy tanszék felállítását amerikai pénzen. Speyerben, a protestáció városában, húsz eszten­dővel ezelőtt felavatott, gyönyörű emléktemplomot emelt a protestáns kegyelet Isten dicsőségére. Németország sok szép temploma között is egyike ez az istenháza a legszebbeknek. Szomorú hir jött a rajnai Pfalzból. A templomot pusztulás fenyegeti. A monumentális épület karbantartása akkora összeget igényel, amekkorát a 10,000 lelkes helyi gyülekezet nem tud előterem­teni. A harangok is elnémultak. Nincs elegendő pénz a villamos motorra. A protestáció ténye az evangélium egész egyházáé. 1929-ben az egész protestáns világ ünne­pelni fogja annak 400 éves jubileumát. Bízunk benne, hogy ismerni fogja a pusztuló speyeri emléktemplommal szembeni kötelességét is mindenki, aki büszkén viseli a protestáns nevet. tuiiiinmimiHMiriiimiitiiiiiiuuiiimmiiiimiiiimmiiimiimiitiNimimiiimiiiiiM Mi — és a biblia. I. Kor. 13, 1-13. A szeretet apostoli himnuszát minden evangélikus embernek betéve kellene ismernie. Kevesen vagyunk, de sok olyan szónokunk van, kinek szava pengő cimbalom. Bölcseink is vannak, kik mint evangélikusok semmik. „Jó­tevők“ is akadnak egyházunkban, de szeretetből kevesen adakoznak. És hányán, de hányán vannak, kik mások apró emberi gyarlóságaiban inég a puszta figyelmetlenséget is rögtön szeretethiánynak minősitik és saját gyarlóságaikról megfeledkezve, a szeretet bimbófakadását rideg türelmet­lenséggel akasztják meg. Hányán vannak, kik mások boldog­ságát megirigylik és saját boldogságukat álnokságaikkal

Next

/
Thumbnails
Contents