Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-19 / 8. szám
6 HVAflGÉItfltUSOFt JLiÄPJH 1922 Mi — és a biblia. Lukács ev. 84—15. A magvetőről szóló példabeszéd a szövetségi munkásságnak is örökbecsű vezérfonala. Ha nem számolunk az égi madarakkal, a kősziklával s a tövisekkel, sok vetőmagot elpazarolunk; s mentői nemesebb a vetőmag, kárunk annál nagyobb. Ahol az iszákosságnak, a tivornyáknak s más alacsony szenvedélyeknek ördögei tobzódnak, ahol az evangélikusnak mondott gyülekezetben pogány szellem uralkodik, — hiába árasztjuk «1 a népet a szövetség céljait és összes feladatait feltáró írásművekkel és beszédekkel. A szövetségnek itt meg kell elégednie néhány buzgó egyháztaggal; de őket azután az ö ördög- pusztitó törekvéseikben egész lélekkel s a népnemesitő- intézmények minden szervének munkábaállitásával támogatnunk kell. Kősziklában is bő részünk van; ezeket az ifjúsági egyleteknek, nőegyleteknek s más, egy-egy konkrét célt szolgáló egyesületeknek megszervezésével kell előbb porhanyó földdé mállasztani. Amig egy tűrhető termést biztositó termőréteggel nem rendelkezünk, addig legfeljebb csak értéktelen felbuzdulásokat, hangzatos beszédeket aratunk, melyek a magyar lelkek szalmalángjában porrá hamvadnak. Korunk anyagiasságainak tövisei szintén tartózkodásra késztetnek. Ahol a lélek kultuszát napról-napra a testiség öli meg, oda még most ne menjünk. Inkább várjunk, mig több munkásunk lesz, kik a tövisirtás fárasztó munkáját is elvégezhetik. A jó földet azonban becsüljük meg s minden rögét alaposan használjuk ki Van jó föld minden gyülekezetben, csak meg kell azt keresni. S álljon bár csak egy-egy rögből is ez a termőföld, ne vessük meg azt; hordjuk össze egy halomra s teremtsük meg ott a szövetségi munkának egy-egy kis kertecskéjét. Tanuljunk a Karsztok hegylakóitól s nyugodjunk meg abban a tudatban, hogy azok a pár öles területek, melyekben magunk biztosan kikel, százannyi hasznpt hozhatnak, mint a nagy tömegegyházaknak holdszámra terjedő térségei. Ezeknek egészben való termővé tételére csak akkor gondolhatunk, ha majd úgy a vetőmagnak, mint a munkásoknak bővében leszünk. imiiitninmiHiitHiimiHiiiiuiimmimitfiiHiiiiiiiiuuniiiiiinmiiiimiiiHiiiiiiiHuiii Evangélikus ifjúság. Országos diákgyülést tartott a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség e hó 3-5. napjain Budapesten, és pedig, ami ennek a gyűlésnek különös jelentőséget ad az eddig tartott hasonló gyűlések felett a M. E. K. Dsz. saját helyiségeiben, a Diákok Háza gyüléstermében. Hat vidéki munkagócpontról 40 egyetemi és főiskolai diák és diákleány jött össze ezekre a napokra és a mozgalomhoz tartozó különböző fővárosi diák csoportok tagjainak hullámzó részvétele mellett állandóan 80 — 160 résztvevő töltötte meg a gyüléstermet A keresztyén diákmozgalom programmjának megbeszélése mellett délelőttönként „az imádság“ volt a főtárgy, mint az Isten országáért, munkálkodni akaró diákember legéletbevágóbb kérdése. Délutánonként nagyon élénk és tartalmas megbeszélések folytak a gyűlésen arról, hogy milyen felelősség nehezedik az öntudatos Krisztus-követő diákságra a nemzeti élettel, a társadalmi problémával és a mai egyházi állapotokkal szemben. Az együttlétet egyaránt jellemezte az idők súlyos komolyságának átérzése és a fesztelen diákos jókedv. Hazánk jövőjéért aggódó emberek, ha néhány órára belátogathattak volna erre a konferenciára, megteltek volna megnyugvással és reménységgel, annak láttára, hogy Isten kegyelméből milyen uj lelki erők fakadnak fel a jövendő vezetésére készülő mai diákgenerációban. Február hó 26-án, a keresztyén diákmozgalom imanapja. Az Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, mint minden évben, úgy most is azzal a kéréssel fordul a lelki- pásztorokhoz és általuk a gyülekezetekhez, hogy vegyenek részt február utolsó vasárnapjának diáknapként való megünneplésében, amint azt a Keresztyén Diákok Világszövetségének felhívására külföldi egyházak is megteszik. Lehetőleg történjék megemlékezés ezen a napon az igehirdetés körében azokról a nagy nemzeti és egyházi érdekekről, amely a tanuló ifjúságnak evangéliumi szellemmel való megtelésén megfordulnak; az egyházak testéhez tartozó felsőbb tanintézetekről, azok ifjúsági életéről, szükségleteikről ; és arról a nagyrahivatott mozgalomról, melyben maga a diákság tömörül önmaga és társai lelki gondozása végett. Foglaltassanak ugyanezek az ügyek a gyülekezet buzgó könyörgésébe és ajánlassanak a hiveknek magányos imádságaiba is, hogy sokak imádságának meghallgattatásaként diadalmaskodhassék Krisztus, nemzetünk és egyházunk szinevirága felett. Az elmúlt években sok áldás származott abból is, hogy egyes gyülekezetek — mind nagyobb számban — kézelfogható bizonyságát adták a diákság iránti evangéliumi felelősség érzetüknek és e vasárnapi adakozásukat a keresztyén diákmozgalomnak szentelték oda adományul. A Magyar Evang. Kér. Diákszövetség irodája (Budapest, VIII., Hársfa-utca 59/b.) szívesen küld megkeresésre' ez „Imanappal“ kapcsolatos nyomtatványokat. Táncestély. Az Evang. Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége febr. 18-án a budapesti Deák-téri iskolák dísztermében zártkörű táncestélyt rendezett. A szegény- sorsú hallgatók segélyezése érdekében tartott s szép sikerrel zárult estélynek különös érdekességet kölcsönzött az a tény, hogy a zenét a Szövetségnek közkedveltségnek örvendő zenekara szolgáltatta. imiiiiiimiiiiiiiaiiiiiiiiMiimiiiHmiHiiiáiiHiiuiiimiiiiiiiiiiiiiiumimttmiiiHíKmii Zadravec* Herostratos. A magyar nemzeti hadseregnek ez ideig páratlari tábori püspöke a Budai Katolikus Kör kuiturestélyén a magyar nemzetei és vele a protestantizmust oly páratlan brutalitással támadta meg, hogy ezek után a kultúrharcot — melynek veszélyére katolikus polgártársaink figyelmét már számtalanszor felhívtuk — szinte elkerülhetetlennek látjuk. Zadravecz páter mindenáron II. Kapisztrán akar lenni. Hogy pedig neve harci dicsőség hiányában is a történelembe okvetlenül belekerüljön ; — hát gondolt egyet s a magyarságnak mai szerény nádtetős, de a hithüségnek s a testvériségnek oltáraitól teljesen meg nem fosztott templomát egyszerűen felgyújtja. Ha azután az oltási kísérletek testvérharcot szülnek — annál jobb. A jeles férfiú ugyanis — a „Budapesti Hírlap“ közlése szerint — következőket mondotta: „Hungáriának büszke, szép királyi palástja széjjel- szakitva. A megmaradt rongydarabon farsangi részeg mámorral hahotázik a felejtő magyar. Ma az elszakított déli foszlány fölé hajolva hívom tetemre a magyarságot. Ez a föld őrzi a magyar vitézségnek, a magyar áldozatos- ságnak legszebb emlékeit. Ezen a részen támadták legtöbbet a magyar integritást és a magyar az itt folyt védőharcokon jegecesedett azzá, ami a magyart magyarrá teszi. Ezen a földön alakult ki a magyar nemzet jellege, ellenére annak, hogy e földön meghagyták az ott élő népnek nyelvét, de leikébe vitték a magyar hitet. A katolikus hitet, amely bennünk ezredéves életre mentett és amelyet mi viszont megmagyarositottunk a magyarok Istenével a dupla kereszttel és amellyel megszenteltük a magyar király személyét. (Zajos éljenzés, éljen a király!) Ezzel a hittel hódítottuk meg igazán a déli végeket Ameddig ez a katolikus magyar hit tart, addig tart a magyar impérium. Mert a zágrábi nép, amely utcáin az uj állam himnuszát énekli, katedrájában a szent koronás Nagyasszonynak mutat be áldozatot. Ez a nép magyarabb, mint Budapest
