Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-12 / 7. szám
Itt2 HVflfíOÖUIKÜSOK liAWA 3 leplezi. Mennyi balitélettől szabadul meg igy az ember. Eddig azt hittem, hogy e harcok legdühösebb tigrisei egyházukhoz hfi katolikusok. Most ime kiderül, hogy minden tombolásuk a katolicizmus ellen való harcot készíti elő. Hát ez nem szép tőlük és igazán nem adhatunk más tanácsot, mint azt, hogy beszéljen nekik a tudós Bangha páter maga, győzze meg őket. Neki bizonyára sikerülni fog. Aztán majd elcsillapodnak szépen ezek az áldatlan pártharcok. A „kér. egység“ se fájjon az arany szájú szónoknak. Mert ez van is, meg volt is, meg nincs is, hogyha úgy akarjuk. A magyar kato- likusság szine-java, az igazán értékes és értelmes rész, mindig összefogott a protestantizmussal, amikor a nemzet érdeke megkívánta. Egymás mellett harcoltak Bocskaytól Rákócziig, együtt dolgoztak a XIX. században az újkori magyar állam fölépítésén. Vörösmarty, a katolikus,- pártolta a föllépő evangélikus Petőfit és Arany, a református, mutatta be lelkes örömmel a katolikus Madách munkáját. Igen is van kér. egység és volt is mindig. Ez mentette meg a magyart. De az a „kér. egység“, amit Pázmánytól Kolonicson át Bangha páterig szeretnének, nem volt és nem lesz soha. Erre a harcra kaphatók idegbeteg asszonyok és stréber férfiak, de a magyarság józan, egészséges tömege rendületlenül megmarad abban a másik kér. egységben. Miután pedig egyetlen beszédével sikerült ledöntenie trónusáról Jézust, a Gondviselést, az evangéliumot és kegyelemdöfést adott a felebaráti szeretetnek, nem esik nehezére az sem, hogy a magyar apostoli királyságról kifejezze kedvezőtlen véleményét. Katolikusok, legyetek résen! A ti templomotokban, a ti papotok mondja, hogy a magyar apostoli király helytelenül cselekedett, mikor kilencszáz esztendős jogával élve, nem dobta oda a pápaságnak hübérül Magyarországot. Katolikusok, jól gondoljátok meg, hogy ez az ut hová vezet! Az isteni és emberi tekintélyek lerombolása után nem következhetik más, mint az anarhia. Ezt a mi szerencsétlen korszakunkat szörnyen szétzüllesztették a világduló csapások. A lelkek levegője tele van a bomlás mérges csiráival. Legsúlyosabban az erkölcs betegedett meg. Aki keresztyén, az tudja, hol van erre az orvosság: az erkölcs isteni mesterénél, a Jézus evangéliumában. Ha valaki közöttünk szól vagy cselekszik, ehhez mérjétek. Magatok ítélhetitek meg, hogy kinek a lelkében burjánzottak föl a bomlasztás csirái H. J. mnmimnimmniiuiiiuiiiiHiiiwiiHiiiHiiiuiiiiiiiiiininiiiiiiiiiiiniiiiiinnniniiiiiiH Szociális kérdések. A szociálizmus evangélioma és az evangéliom szocidlizmusa cimen Dr. Ravasz László ref püspök nemrégen a M Á. V munkásai körében beszédet tartott, melyben a szociálisták világjavitó törekvéseit elvileg méltányolva, reámutatott a szociálizmus féligazságára, mely szerint a tőke a közé. Pedig a tőke „se nem az egyesé, se nem a közé, mert nem az emberé, hanem az Istené.“ Ha ennek az elvnek általános felismerése függetleniti majd úgy a szegény embert, mint a gazdagot az anyagi javaktól, akkor áll helyre a társadalom teljes békéje. A gondolatodban gazdag s a társadalmi problémával foglalkozó és a szociálizmust is evangélizálni hivatott lelkész! karnak helyes irányt mutatató beszédet a tiszt- viselőtelepi ref. missziói egyház,gondnokának és lelkészének ugyanakkor elhangzott beszédeivel együtt nyomtatásban is kiadta. Beszerezhető a bpesti ref. egyház „Egyházi Érte- sitö“-jének szerk. utján. akinek nagy hibái voltak. Ilyennek jellemzi őt kortársa és jó ismerőse, Kis János püspök is, aki Ráthot nagytudományu, de nagyon szeszélyes és több tekintetben különös férfiúnak mondja. 1786- ban a püspökségre pályázott, de nem őt, hanem a szerényebb Hrabovszky Sámuelt választották meg. Emiatt dunántúli paptársain, kiket a göttingeni Schlözer folyóiratában már előbb is csipkedett, kegyetlen bosszút állott. Egy többnyelvű szótár kiadására vonatkozó németnyelvű tudósításában azt irta rólok, hogy Sebaldus Nothanker (Nicolai szatirikus, az orthodoxia és pietizmus ellen irt regényének hőse) széles egész kalandozásában sehol sem talált' olyan eredeti ostoba főket, mint amilyenek ezek a szuperintendenstől fogva az utolsóig. Nagy lön erre a felháborodás. Még a soproni diákok is két pártra oszoltak Ráth ellen és Ráth mellett. A püspök fia, Hrabovszky György várpalotai lelkész pedig névtelenül ily cimü munkában felelt meg Ráthnak: „Jobb egyházi embernek kevés tudománnyal bírni, de a kevéssel használni, mint a sok tudományban elbizakodni és egyházának ártani. Pest (Halle) 1787.“ Ebben szemére veti Ráthnak, hogy a tisztelendő társaságot, melyből kilépett, durván és igaztalant megsértette, a maga hirét-nevét mások gyalázatával és icgázolásával kereste, lelkésztársait alaptalanul vádolta tudatlansággal sat. Jobb volna, ha a maga ajtaja előtt söpörne. Mindenki tudja, úgymond, hogy Ráth a patrónus uraival szüntelenül viszály kodott, az elöljárókat egymás ellen buj- togatta, szelíd tisztittársát (Freytag Mihályt) nem szenvedhette, kedvünk szerint való érdemes jó püspökünket képtelenül becsmérelte. Gyülekezetében némely szokásokat nyakra-főre akart kiirtani (például a stólát, mivel a papi méltósággal össze nem egyeztethető, a gyülekezettel akarta beszedetni). Könyörgéseken a hibás bibliafordítások ellen még a nép előtt is gyakorta pirongatódzott. Tiszttársát, aki némely hitágazatban másként gondolkodott, a következő vasárnapon megcáfolni törekedett, „Alávalónak ítélvén a győri népes gyülekezetben való prédikátori hivatalt, időnek előtte kerekedét fújt és főiskolákra tanítónak kétfelé is kivánkozott, azonban két pad között egyre sem ült.“ A püspökségtől is elesett, Budára (Pestre) sem mehetett, inkább otthon maradt s mint magányos ember könyveket irt sat.
