Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-05 / 6. szám
VIU. évfolyam. Budapest, 1922 február 5. 6. szám Sitrktizlöség és kiadöhivatal i Budapest, Vili., Szentkirályl-utca 51 (Üllói-at 24). Lapraklaméciók írj. K»iin#r Eme könyvnyomdájába Budapest, V., Caaky utca 10 Uldandök. Alapította Dr. Raffay Sándor Kiadja Előfizetési ér évi 160 korona. Egyes ssém éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Dr. Felelót szerkeattó éa kiadói FómankatAra: SCHOLTZ OSZKÁR. KUTHY DEZSŐ. Egyhá*í sajtóok. Élénk hitélet sajtó nélkül ma már el sem képzelhető. Lapjaink olvasottsága, elterjedtsége erős tényezője s egyben fokmérője a hívek vallásosságának. A dunántúli evangélikusok erős egyház- szeretete, nagy áldozatkészsége, családi életüknek szivbeli elmélyülése s az ő páratlan népszerűségnek örvendő wHarangszó“-juk elterjedtsége között a kölcsönös okozati összefüggés nyilvánvaló. Boldog egyházkerület ez, melynek szelleme egységes, népe intelligens, intelligenciája a népért él, papsága „egy akarattal együtt“ van. Ha szerény, de erősszavu harangjuk megkondul, megdobbannak a szivek — Szombathelytől Gyékényesig. Többi három egyházkerületünk s maga az „egyetemes“ egyház nincs ilyen szerencsés helyzetben. Még mai szomorú csonkaságunkban is apróbb — a kerületeknél is kisebb — csoportokra tagolódunk. Az érzületeket, akaratokat, cselekvéseket egységesíteni törekvő ideálisták ezernyi akadályra bukkannak. Nem csoda tehát az, hogy olyan egyházi sajtót, mely az egyetemes egyháznak vagy akárcsak az emlitett három egyházkerület minden hívének igényeit is kielégítené, teremteni nehéz. Igaz, hogy a múltban ezzel nem is sokat törődtünk. Régebbi egyházi lapjaink inkább csak a lelkészek és más egyházi vezetők részére írattak; a hívek tömegére nem sokat adtak. Mint többé- kevésbé magánvállalkozások, nagyobbára egyéni ambíciókat szolgáltak s azoknak kielégítésével pályafutásukat befejezték. S bár a nyomdának és papírnak akkori olcsósága, egyes szerkesztők nagy agilitása, széleskörű ismeretsége egyik-másik lapnak színvonalát, tartalmi bőségét, változatosságát időnként magas fokra növelte, ezek a lapok részint azért, mert az egyházban csak jogintézményt látlak, részint azért, mert a'tárgyilagosság követelményéről meg-megfeledkeztek — csak az egyház fen- tartásában segédkeztek, de egyházépitö munkát alig végeztek. A mi lapunk más nyomon jár s uj, töretlen csapásokon halad. Mi a Szövetség céljait kívánjuk szolgálni s erős hitü, egyházunkat szerető evangélikusokat akarunk nevelni. Nem támaszkodhatunk tehát csak a lelkészekre s más az egyházi köz- igazgatás ügyes-bajos dolgaival vesződő egyháztagokra ; bár igyekezni fogunk mindig — ameny- nyire csak helyünk engedi — a hivatalos egyháznak is szolgálatára lenni. Nekünk azokra az iparosokra, kereskedőkre, zongoraművészekre, hivatalnokokra, vasúti málházókra, orvosokra, varrónőkre stb is szükségünk van, kik hol itt — hol ott bukkannak fel az ismeretlenség homályából s előfizetnek lapunkra, mert — ha még nem is tudják azt, mi az az egyházmegye s mi az az egyházkerület — érzik, tudják azt, hogy ennek a lapnak olvasása őket az ő evangélikus hithüsé- gükben megerősíti. Az az eszmény, melyet mi kívánunk szolgálni, az egyetemes papság lutheri eszménye. Feladatunk nehéz, de meg nem tántorodunk. Az objektiv kritikát szívesen vesszük, de dicshimnuszokra, gáncsoskodásokra nem hallgatunk. Amig előfizetőink szaporodnak, addig — ha lassan is — de jó utón járunk. Sch.
