Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-31 / 52. szám

2

BVAftGéülltUSOH UAPtfM

A mi Pétőfiak.

Irta: Hamvás József.

Gazdag embernek sok a rokona. Nagy emberek szellemével szívesen hirdet közösséget minden uj törekvés. Mert a tekintély jó valutájával akarják födözni forgalomba bocsátott uj pénzüket.

Ma, mikor az ujitó kísérletezésektől ennyire megijedtek az emberek, a hagyomány és tekintély fedez minden érvényesülést. Petőfi születésének százados évfordulója alkalmából az ő szinarany dicsőségéből is szerelnének valamit fölváltani a legellentétesebb törekvések.

A kis szláv népek maguknak követelik, holott szenvedélyesebb magyar hang még nem volt, mint a Petőfié. Magának követeli a nemzetközi forradalmi törekvés, holott a Petőfi forradalmi ideálja a tizennyolcadik században megszületett francia köztársasági eszme volt, mely a nemzeti erők fölszabadítására törekedett és az osztályharcot nem ismerte. Végül, hogy teljes legyen a kép, magának követeli a konzervativizmus is, mely a nemzeti eszmét a haladás elveivel szeretné szembeállítani.

Mert Petőfi olyan, mint a bőségesen áldást osztó természet. Ád gyönyörűséget, erőt az élethez, gazdagságot annak, aki vele dolgozik. És mint a természet, olyan tekintettel néz vissza ránk, amilyennel feléje fordulunk.

Mégis vannak lelkének mélyén források, melyek egész egyéniségét táplálják és termésének legnemesebb virágait öntözik. Ezek nevelésének, jellemének állandó erői, melyek nyomorúságának idejében megmentikaz elpusztulástól,dicsőségének éveiben pedig példás életű, tisztességes emberré nevelik.

A keresztyénségről újabban mindig többször mondják el, hogy két elv küzd benne. Az egyik a türelmetlen, uralomra törekvő, minden szellemi életet elfojtó zsidó irány, a másik az ember folytonos tökélesitésére törekvő igazi keresztyénség. Az a reakció, ez a haladás. Az a betű, ez a lélek.

Nem véletlenség az, hogy a magyar irodalom nagyjait túlnyomó részben a protestantizmus teremti. A katholikus irók is lelki felszabadulások idején tudtak csak kifejlődni. Még az ellenreformáció nagy katholikus szellemeit is, Zrínyit és Pázmányt, a protestantizmus leáldozó napja sugározta be. A magyar szellemi élet a protestantizmussal élt vagy bukott.

Ennek az értékes, uj embert teremtő szellemnek szülötte Petőfi. Éppen, mert a legnagyobbak közül való, legjellemzőbb szülötte.

Lelkes hirdetője minden haladásnak, felszabadulásnak. Bátor lélekkel támad a törvénytelen elnyomás ellen, mint Luther. De nemes kegyelettel őrzi azokat az örök értékeket, amik emberré teszik az embert. A gyermeki szeretet, a nemes hitvesi ragaszkodás, a szülőföldnek, a hazának önfeláldozásig menő imádása az ő erkölcsének szilárd pillérei. Ez az evangéliumi ember, aki teremtő életet hordoz magában, mert örök igazságok napja ragyog benne.

Igen, Petőfi a mi Petőfink, a magyar protestánsok békóktól ment szabadon szárnyaló lelke, amely előrehalad az emberiség utján, de magával viszi a -múltak örökértékü kincseit. Azért fakad belőle mindig uj élet. Azért nem rombolja le a megszentelt csarnokokat. Azért nem fojtja el a sarjadó uj életet.

Petőfi Kemenesalján.

Irta: Porkoláb István.

A vasvármegyei Kemenesalja: ez a Rába-mosta Marczal-szegte dombkoszorus rónaság, amelyről szines aquarellek meg pasztellekként jönnek elénk nyárfalombos, karcsutornyos falvak, nemcsak törökverő, labancot kergető hősök, agarászó nemes urak földje volt, hanem — költőké, iróké is. A lankáin, rónáin sűrűn szembefehérlő faluk végén, közepén emlékező kúriák melegében egykor dúsan virágzott a poézis; Dukai Takách Judit, Berzsenyi Dániel, Kunoss Endre, Zádor Stettner György, Szelestey László bölcsője itt ringott s irodalmunk kimagasló alakja: Kisfaludy Károly és a magyar nép leghalhatatlanabb dalnoka: Petőfi Sándor életében is emlékezetes volt Kemenesalja.

Kisfaludy és Andrássy Terézia.

A csöngei papiak mesélő hangulatú vendégszobájának mályvarózsás faláról nézeget le az a feketébe festett, kicsi, elefántcsont, ovál arckép, amelynek szélén jellegzetes vonásokkal olvasható : „Kisfaludy pixitu. Festette Kisfaludy. Még pedig Károly, aki tudvalévőleg kezdetben festőnek készült s csak később lett teljesen a költészeté, mig testvérbátyja : Sándor költőnek indult, az maradt és sohasem festett semmit.

Kemenesalján egykor otthonos nemes Andrássy-család sarját: Teréziát ábrázolja a kép, amelyet kétségtelenül a Csöngén töltött napok és boldog órák emléke gyanánt festett a piktor-költő.

Kisfaludy csaluton kereste az érvényesülést, amikor festőnek készült; időben reájött erre ő maga is, hogy mégis

tovább festegetett, leginkább arcképeket, kénytelenségbő! tette, hogy állandóan súlyos anyagi helyzetén némileg könnyítsen. Képei nagy része mesterember-munka, művészi nélkül; ám Andrássy Teréziáén első tekintetre föltűnik, hogy nem megrendelésre készült, hanem művészi ihlet eredménye.

Mária Antoinette udvarhölgyeire emlékeztet Andrássy Terézia képe; könnyed alakján francia szabású öltözet, arca fehér, vonásai finomak, haja dús, lazán elomló, egész lénye megragadó, méltó arra, hogy ne csak a férfit, hanem a művész lelkét is megihlesse. A képen könnyen észrevehető, mégis mi volt az, ami kiváltképpen hatott a festőre: a büszkén ivélt nyak s a reája csigákba lágyan omló-simuló sötétbarna haj művészi kidolgozása szembetűnő. Ez a különös puhán-finoman rózsákba göndörödő szép haj különben családi örökség, csak úgy, mint a szépség; aki látta Andrássy Terézia s unokája Móritz Alojzia arcképét és ismeri dédunokahugát: Hutter Katikát, ha nem tudja is a vérrokoni kapcsolatot, első tekintetre megleli a hasonlatosságot.

A képen nincsen kelet. Egész határozott pontossággal ma már nem is lehet megállapítani, mikor készült, mert Kisfaludy hasonnevű, azóta kihalt, evangélikus ágból származó rokonainál többször megfordult Csöngén; azonban hihetőleg 1811-ben, amidőn a költő hosszabb ideig tartózkodott a közeli Vönöczkön, ahonnét Csöngére gyakran ellátogatott. Andrássyékat egyébként, de Andrássyt feltétlenül régebbről ismerhette, huszártisztek s az olasz harcterek ellenségkergető vitézei lévén mindketten, igy a családhoz régi barátság fűzhette Kisfaludy! Ugylátszik, egy- időben hagyták oda a katonaságot is; a. jóval idősebb Andrássy nyugalomra vágyódva, Kisfaludy pedig, hogy nőül vehesse ideálját, a vagyontalan Heppler Katalint;