Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-24 / 51. szám

1922 aVArtO&bII{UA0K UAPüA 5 KÜLFÖLD. Lutheránus Világgyülés. Evangéliumi egyházunk történelmében fontos esemény küszöbén állunk. Az előkészítő munká­latok végzése céljából megszervezett központi iroda már szétküldte az 1923. aug. 20—25 körül Eisen- achban ülésező Lutheránus Világgyülésre az Ált. Luth. Evang. Konferencia és az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház együttes meghívóját. Ez lesz az első alkalom, amidőn a világ összes lutherá­nus egyházainak kiküldöttei egy asztalnál talál­koznak, hogy egyházunk helyzetét és feladatait együtt megvitassák. Mi magyar lutheránusok nem­csak örülünk ennek, de büszkék is vagyunk arra, hogy a Lutheránus Világkonferencia létrejöttében és kivitelében dr. Raffay Sándor püspök ezirányu ténykedése révén különös részünk van. Fájlaljuk ugyan, hogy a gyűlés az első alkalommal nem, amint az eredeti terv hangzott, Budapesten ül össze, de egyrészt reméljük, hogy még lesz alkal­munk a világ intheránusait körünkben köszönthetni, másrészt Eisenach előtt tisztelettel meghajlunk és elismerjük, hogy annak térténelmi emlékekkel meg­szentelt falai között van az igazi helye ennek az első összejövetelnek. Konferenciák világát éljük. Egyik konferen­cia a másikat éri. De pozitív eredményeket vajmi kevés hozott. Még jó, ha semmit sem eredménye­zett, de a legtöbb épp az ellenkezőjét érte el annak, amiért összeült. A békekonferencia uj, még rette­netesebb háborút ké«zitett elő. A lefegyverkezési konferenciának még lázasabb fegyverkezés lett az eredménye. Konferenciáznak a gazdasági helyzet szanálásáról s minden konferencia közelebb juttat a gazdasági tönk széléhez. A mi Világgyülésünktől okunk van eredmé­nyeket, jót remélni. Akik ott egybegyülnek, talál­koztak már, ismerik, becsülik egymást. Amerika segítő keze elért mindenüvé. A Lutheri Konferen­ciából kiáradó szellem termékenyítő hatását a nagy­világ minden lutheránus egyháza érezte. A refor­máció nagy eseményeinek jubileumán a witten­bergi vártemplomban, Luther sírján, a wittenbergi emléktölgy koronája alatt, Wartburg várában, Worms Luther szobra előtt, az erfurti ágostonos templomban elénekelték már a világ különböző tájairól egybesereglett lutheránusok nem egyszer az „Erős vár a mi Istenünk“-et, ki-ki közülük a saját nyelvén, amelyben született! És a sokféle nyelv és sok szív dobogása csodálatos harmó­niává olvadt. így lesz a világgyülésen is! És szent meg­győződésünk az, amit dr. Raffay püspök a meg­hívóra küldött válaszában mond, hogy: „A Világ- gyülés nyomán az egész lutheránus egyház belső megerősödése, evangéliumi öntudatának megszi­lárdulása, céltüzéseinek és egész életének hatá­rozottsága következik be“. Hogy igy legyen, kérjük mi is vele buzgó imában az Istent. Egyesüljön imánk a nagyvilág 90 millió lutheránusának fohászával és Isten áldása el nem maradhat. Amint a német énekköltő mondja: Kann ein einziges Gébet einer gläub’gen Seelen, wenn’s zu Herzen Gottes geht, seines Zweck’s nicht fehlen: was wird’s tun, wenn wir nun alle vor ihn treten und zusammen beten ?l“ A két históriai okmányt, a meghívást és dr. Raffay püspök válaszát itt egész terjedelmé­ben közöljük. .A mi Urunk jézus Krisztus egyházának parancsot adott, hogy az egész világon hirdesse a tiszta és igaz evangéliumot. Ezzel egyben azt a megbízást is adta, hogy mindég újból és újból vizsgálja, hogyan hajtható a parancs a legjobban végre és keressen uj jitakat is aszerint, amint azt az idő és hely megkívánja. Ma az egyház történelmének fordulópontján áll. Az utóbbi évek súlyos eseményei következtében megvál­tozott a világ és sok országban az egyház helyzete is teljesen átalakult. Egészen uj kérdések és teljesen uj gon­dok lettek számára, máról holnapra. A hitetlenség és bűn erős hatalmai munkálkodnak belső elpusztításán, nélkülö­zések és elszegényedés fenyegetik itt-ott megbénítással. Ámde megmarad magas megbízatása a világon: az evan­géliumot prédikálni, a szentségeket kiszolgáltatni és a sze­retet műveivel szolgálni az embereknek. Az összes egyházak közül egy sem szenvedett többet, mint a lutheránus egyház : sokhelyt meggyengült szervezete, megrázkódott vagyoni helyzete. Á reformáció idejéből való régi ellenségeihez újak szegődtek. Változatlanul megvan ma is különös mértékben az a hivatása, hogy a sötétség hatalmaival szemben szilárd védőbástya legyen. Bármily szegénynek is lássék Luther egyháza, mégis övé a leg­drágább kincs: a tiszta evangélium. Erről az evangélium­ról, amint az az egyház hitvallásaiban világos kifejezésre jutott, kell félelem nélkül és híven bizonyságot tenni és erőit bele kell vinni a népek és egyesek életébe. A mi eltévelyedett és zavaros korunk is csak az evangéliumban találhat gyógyulást. A Lutheri egyetemes egyház egyetemes feladatairól van szó. Eddig az egyes Luther-egyházak, mindenik külön, kísérelték meg ama feladat megoldását. Korunk kénysze­rűsége, úgy tetszik, erősebb közösségre hiv. Nemcsak azért kellene küzdenünk, hogy többet tanuljunk egymástól. Egész bizonyságtételünknek és munkánknak is hasonlít­hatatlanul nagyobb lenne a hatóereje, ha mindkettő szoro­sabb közösségben történnék. Bízunk benne, hogy Isten minket épp az utóbbi évek fájdalmas tapasztalatai áltai. faji és nemzetiségi akadályokon át hitünk közösségében szoro­sabban akar összekötni. Ezért az Ált. Lutheri Evangélikus Konferencia és az amerikai Nemzeti Lutheránus Egyház megegyeztek, hogy egy Lutheri Világgyülést hívnak egybe, amelyen az összes országok lutheri egyházainak képviselői összejönnek, kogy közös, fontos kérdéseket megtárgyal­janak. A gyűlés 1923. aug. 20-tól, hétfőtől, aug. 25-ig, szombatig Eisenachban fog megtartatni. Az összejövetel célja nem az, hogy nemzetközi szer­vezetet létesítsen, vagy már létező szervezeteken változ­tasson. Célunk egyedül az, hogy egymást az egyházunk hitvallásához való hűségben erősítsük és egyben a lutheri egyházak tagjai között több megértést és egységességet teremtsünk úgy a honi, mint a szórványbeli és a pogány- missziói munkára! Az ezen gyűlésen leendő részvételre van szerencsénk önt szívélyesen meghívni. A napirendet később küldjük. E meghívásunkat azzal az imádságos kívánsággal kisérjük, hogy az egyház Ura ezen összejövetelnek összes előkészü­leteit és azt magát is áldja meg országának munkálására és nevének dicsőségére." (Aláírások.) ♦

Next

/
Thumbnails
Contents