Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-10 / 49-50. szám
1922 ■VAfiaÉUllttiftOlt DA Pdf* egyet, majd Micsinay Ernő fögimnáziumi felügyeld üdvözölte a Petőfi-Társaságot szívből jövö, lelkes és lendületes szavakkal. » Pékár Gyula nagyszabású költöi beszéddel nyitotta meg az ünnepet. Rámutatott arra, hogy Petőfi hős, apostol, próféta, martir, költö volt egy személyben, mindent látott előre, mint a vatesek, a maga élete nagy eseményeit megdöbbentő tisztán megjósolta. Hogyne hinnénk tehát azon jóslatai igazságában, melyek nemzete örök életére, halhatatlanságára vonatkoznak? Petőfi kiáltotta egykor: „Élni fogsz hazám, mert a magyar élni fog örökké !• ... és mi hiszünk Petőfinek. A Petőfi-Társaság ezt az évet Petőfi ünneplésének szentelte. Ünnepelni fog a jövő évben is, március idusától junius 31-ig, Petőfi hősi elestének évfordulójáig. Ezután beszámolt Pékár Gyula arról a nagyszabású és a magyar irodalom történetében valóban páratlan külföldi ünneplésről, melyben minden nagy müveit nemzet a centenárium alkalmával meg fog emlékezni a legnagyobb magyar lírikusról. Páris január 26-án a francia halhatatlanság csarnokában, a Sorbonne dísztermében a Théatre Fran^aisc művészeinek szereplésével fog áldozni a Petőfi- kultusz oltárán s ezzel az .ünnepléssel Petőfi a világ színpadján fog szerepelni. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Pékár Gyula felolvasta Kapi Béla dunántúli ev. püspöknek gyönyörű üdvözlő levelét, majd Ferenczy Zoltán tartott magvas és lendületes felolvasást a Petofi-Társaság eszméiről, kimutatva, hogy Petőfi volt az első, aki a világszabadság szót használta s mely azóta elferdített jelszó lett. A szocializmus szót sohasem irta le Petőfi, aki demokrata volt, de a hazafiságon belül és nem kívül. Hazafi volt és nem világpolgár, minden születésnapján cgy-egy gyönyörű hazafias verset irt. Viharos tapsok között emelkedett szólásra Raffay Sándor, hogy Petőfinek az aszódi gimnáziumhoz való kapcsolatáról beszéljen. Gyönyörű előadásban tárta a hallgatóság elé azt a fontos szerepet, melyet az iskola a költö életében betöltött azáltal, hogy benne tanult a serdülő gyermek akkor, amikor szent nivatása tudatára ébredt s megfogant lelkében a hűség, munka, kötelesség és haza- szeretet. Az intézetnek akkor egyetlen tanára Korén volt, aki a legideálisabban tudta harmóniába hozni az iskola kettős hivatását: a tanítást és nevelést. Ezzel a harmóniával tudtak a régi protestáns iskolák öntudatos embereket, férfiakat nevelni a hazának. Erős, de önmagukat fékező jellemeket. Az aszódi iskola egyéniségeket nevelő művésztelep volt s ez Koren ragyogó pedagógiai egyéniségének köszönhető. Tőle tanulta Petőfi azt a sokak szemében naiv becsületességet, azt a kérlelhetetlen igazmondást, a szenvedések elviselésének végtelen türelmét s azt a minden nyomorgásában töretlenül maradt igazán önzetlen hazaszeretetét, mely őt mint egyént is oly naggyá tette.- És ma szomorúan merednek felénk a gimnázium düledezö falai — fejezte be beszédét a püspök. — Ugy- látszik, mi csak beszélni tudunk. Ez ünnepi év nem múlhat el anélkül, hogy le ne raknók egy uj épület falainak alapkövét. Ez lenne méltó ünnep e nemzethez, mely mindenét elvesztette, csak kultúráját nem. Petőfi adja ajkamra ezt a felhívást, mellyel a Petőfi-Társasághoz, de az egész magyar társadalomhoz, annak minden tagjához fordulok. Dr. Osváth Gedeon fógimnáziunii igazgató Petőfi a$r.ódi élményeiről beszélt, majd Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház tagja Petöfi-költeményeket szavalt. Krausz Emma zongoratanárnő kíséretével Steller Mária Petőfi-dalokat énekelt s a gimnáziumi énekkar Petőfi Honfidalát adta elő. Az elnök zárószavaival végződött a szép és lélekemelő ünnepély, mely után a jelenlévők felvonultak Petőfi lakóhelyéhez, a Fő-uton levő és emléktáblával megjelölt ház elé, ahol Chugyik Pál cv. lelkész az emléket megáldotta. Pékár Gyula elnök a Petőfi-Társaság nevében birtokba vette s az emléktáblát Aszód község elöljáróságának megőrzés végett átadta. Az ünnepséget a főgimnáziumi ifjúság Szózata zárta be. Délben két órakor Aszód városa diszebédet adott. Advent. Újra meg újra hirdetik, hogy Te jössz — óh Jézus! Minden karácsonyidőn boldogan beszélnek születésed felöl és Nagypéntekig százszor megfeszítenek, de feltámadsz llusvétra azokban, akik várnak és megértenek. így születcl, igy halsz ineg, igy támadsz fel örökké. Gyakran érzem közelségedet és társaságodban tudom magamat, de sokszor elűzlek magamtól, mert olyast gondolok, szólok és cselekszem, ami nem méltó Hozzád, de jobbik magamhoz sem... Ilyenkor érzem, hogy távozol tőlem, magamra hagysz és én szomorú leszek... Kereslek, kérlek, hogy megbocsáss nekem — és várlak, várlak, hogy újra jön 1 És Te jössz 1... Feltárt lelkem fogad, mint virágok kelyhe a hajnalsugárt. Felkelő napommá lettél. Arcom Feléd fordul. Te újra itt vagy! Az emberek nem értik a Te láthatatlan érkezésedet, óh jézus 1... Vájjon nteg- ertenék-e és hinnének-e, ha láthatóan jelennél meg nekik. Talán úgy, mint a Jelenések könyve írja (III. 20.) íme, az ajtód előtt állok és zörgetek. Valaki hallja az én szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázom és o is énvelem“. ... Nagyot néznének sokan és tolakodó idegennek mondanának, aki hívatlanul vacsoráim akar velők. Talán akkor hinnének, ha megjelennél sötét, vészes fellcgek között és ítélő szavadra megrendülne minden, a föld és csillagok összeomlanának ? Talán hinnének, de már hiába. Te nem igy jelensz meg közöttünk, nem igy ítélsz felettünk. Magunktól észrevesszük, amikor nem vagy velünk és békés, jó szellemed nem lakik nálunk; ez a mi szomorúságunk és a Te nagy ítéleted felettünk; de amikor a mások tiszta arcát látjuk, mi is érezzük, hogy ott jelen vagy. A Jézus eljövetelét várják. Öröktől fogva itt volt Ó és sohasem jelenik meg a/<<knak, akik ót meg nem sejtik és meg nem értik. Akik az ó születését a múltba helyezik és évszámmal jelelik meg ép az 0 eljövetelét a jövőre várják, sohasem érzik, hogy 0 öröktől fogva mindig jelen van. Temérdek. IHlllINMUIIIIIIIIlKMIIIIIIIIMIIIHMiniHHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIMIIIMIIIIIIIIIHIIIIIIMI Mi — és a biblia. Róm. 13, ti—14. A nappalok egyre rövidülnek, éjszakáink egyre hosz- s/.abbodnak. A sötétség kínzó tudata mégsem vesz erőt rajtunk, mert érezzük, hogy mi a világosság fiai vagyunk. Hosszú téli éjszakáinkat megvilágositja az a tudat, hogy az a gyenge fény, mely házunk tájékát környezi, az adventi ‘ reménységek csillagos égboltja, az igazi, a teljes és örökké tartó világosság mécseset rejti magában. Testünket még az éjszakai sötétségnek gyümölcsléién, feddésre méltó cselekedetei mardossák, de lelkünket már a nappali világosság reménysége járja át. Mert tudjuk, hogy mire a csillagok miriádjaiból a betlehemi csillag felragyog, ez a csillag testünket a halál sötétségéből az élet világosságára fogja elvezetni. Az idvesség közellétének tudata álmainkból felserkent minket; az éjszaka elmúlt s a közelgő nappal erős elhatározást vált ki lelkűnkből. Azt, hogy a sötétség cselekedeteit elvetjük s a világosság fegyvereit felöltve, ékes nappali öltözetben készülünk az Úr jézus fogadására. Hiszen a részegségeknek, a dobzódásoknak kínzó, lelkiismeretűnket furdaló tudata s a hétköznapi élet ezerféle gondja annyira megnehezítette szivünket, hogy annak dobogását alig érezzük. A felebarátainkkal folytatott folytonos versengések s a kölcsönös irigységek annyira megkeserítették lelkünket, hogy egy szebb, nemesebb, önzetle-
