Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-11 / 45-46. szám
1922 HVAriQÉllIKUSOK IiAPJA 5 környezete erényeit és hibáit visszatükrözi, de tükröz még egyebet is. Nem „tisztán nevelése mikéntje alatt határoz a jó vagy rossz felett“. A gyermeknek is magának van akarata s bár az akarat nevelhető, de nem idomítható. Ennyiben a tapasztalás is, a neveléstan története is állandóan igazolja az eredendő bűnről szóló dogmát * Igaz, hogy ezzel már olyan térre vitt a cikkíró, amely már esetleg nincs közvetlen kapcsolatban az adott tétellel, de amelynek megvilágítása mégis szükséges a félreértések elkerülése végett. Belőle közvetlenül sem az ószövetségi történetek megtartása mellett vagy ellen nem lehet érvelni, hacsak valaki általában azt nem gondolja, hogy azoknak tanítása minden erkölcsi nevelést lehetetlenné tesz. De ezt meg látszólag cikkíró sem gondolja, mivel amennyire az idő engedi, hajlandó megtűrni az ószövetséget a vallásórán. Folytatása következik. Efez. 6. io—17. A reformáció emléknapja lelkűnkben évről-évre mély nyomot hág)’. Kivált az idén kellett átéreznie minden-magyar protestánsnak, hogy ez a mi ünnepünk valóban nem más, mint egy igazi Úrnap, — az Úr hatalmas erejében való erősségnek emlékünnepe. Szónokainknak a mostani október 31-én szokatlan hangot kellett megütniök: a protestantizmus másodrendű, államellenes voltának, a nemzetbomlasztásnak és destrukciónak vádját kellett visszautasitaniok. És pedig azokkal a szövetségesekkel szemben, kik az ördögnek minden ravaszságaival folytatott küzdelmünkben — önmaguk teremtette hatalmasságuk tudatában — nyilván szükségtelennek tartják azt, hogy a magyarságot istennek minden fegyverével felöltöztessük. Pedig a lutheri hit paizsa az egyedüli fegyver, amellyel a materialista világnézet gonoszságainak minden tüzes nyilát megoldhatjuk; s az Isten beszéde, a Luther bibliája a Lélek egyedüli kardja, mely az idvesség sisakjával együtt az ördöggel szemben való megállásunkat biztositja. J Vigyázzanak tehát a római hatalmasságok! mert ha ismét az élet sötétségének világbirói székébe ülnének s a magasságban levő gonoszság telkeivel próbálnák a nemzetet megrontani, — mi, kik az élet világosságait keressük s a magyarságot a jóság leikéivel s az evangélium szellemével nemesitjük, szembeszállunk velük. Mi ugyan lábainkat a békesség evangéliumának készségével saruzzuk fel s a békességet támadással soha meg nem zavarjuk. Derekainkat azonban igazlelküséggel Övezzük, s mint Krisztus urunknak az igazság mellvasába öltözött vitézei, kétfelé is tudunk harcolni. Az ő evangéliumát tehát mindenkivel szemben megtudjuk védeni, mert mi a földi javakban gyengék, de az Úrban erősek vagyunk. Máté 13. 24-35. Luther az ő hires 95 tételét a következő szavakkal vezeti be: „Urunk és mesterünk, a Jézus Krisztus akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.“ Ha mi igazán hivei vagyunk a Mesternek, mindent el kell követnünk, hogy az o akarata teljesedjék. Minthogy pedig Ó nem állott meg a puszta akarásnál, hanem cselekedett is és a lehető legtisztább magnak, az Isten igéjének elvetésével adta meg a lehetőséget arra, hogy megtérhessünk, a mi kötelességünk nem lehet más, mint ápolni az ő vetését s megakadályozni azt, hogy ellensége a Sátán a búza közé konkolyt vessen. . , AM Luthert és a praedestinatiot nem belekeverni a dologba. ■Mért na cikkíró öt kérdezte volna meg az ószövetségi történetek felöl, inas feleletet nyert volna. Pedig Luther is értett a pacdagogiához. — ..^ra j- kérdését sem lehet úgy elintézni, hogy ezt a tételt vagy elfogadjuk vagy nem. Az ágostai hitvallás 2. cikkének (eredendő bűn) a praedestinatio tanával semmi közvetlen kapcsolata nincs, aminthogy K lestinatio nem egyenlő detcrminismussal. Viszont Lutherről sem egyszerűen azt mondani, hogy .tanítása a szabad akarat": tessék elolvasni a .De servo arbitrio- c. iratát. Ám, legyünk bármily éberek, a konkolyhintés elkerülhetetlen ; a Sátán éjszaka is dolgozik. Kétségbeesnünk azonban nem szabad s ha a tiszta búza termését biztositani akarjuk, úgy elhamarkodott cselekedetek helyett, igazunk tudatában a türelmes várakozás álláspontjára kell helyezkednünk. Helytelenül gondolkoznak tehát azok, kik a konkolyt mindenáron összeszedni szeretnék, mitsem törődve azzal, hogy esetleg a búzát is kiszaggatják. Mert az egyéni megtérés, a tiszta lelkiismeret még senkit sem jogosít fel arra, hogy embertársainak lelki dolgokban is birájává legyen. A konkolynak s a búzának elkülönítése nem emberi feladat; aki tehát erre vállalkozik, Isten jogkörét sérti meg. Egyébként a mi véges emberi elménk nem is képes kellően értékelni azt, ami az emberek szivén fekszik. Lehet, hogy azoknak hite, kiket mi bűnös emberek gyanánt a keresztyének közösségéből kizárni szeretnénk, tényleg csak akkora, mint 9 mustármag; de mégis csak mustármag, mely terebélyes fát növelhet. Az egyéni megtérés tudata tehát ne az elkülönülésre, hanem ellenkezőleg arra ösztönözzön minket, hogy mint a kovász, belekeveredjünk a lisztbe és tésztává kélesszük azt. Ha a hitetlen és megtérésre váró embertömegekbe bclecgyeledünk, Krisztus akaratát teljesitjük; mert egyéni hitünk révén a hívek egész életét a megtérés irányába fordíthatjuk. Ha azonban másképen cselekedünk, úgy az elkülönülés gőgjével egyéni megtérésünk értékét is megsemmisíthetjük. mMiiimiiiimiiinimnniHatiHHimiiiiiiHmmiiimiMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiMiiiiiHiiiiM Petőfí-nap Monoron. A monori evang. egyházközség Petőfi Sándor születésének évszázados jubiláns esztendeje alkalmából Petöfi- nappal áldozott a költő szellemének. Az. ünnepi istentiszteletet a Vigadó nagytermében ifjúsági ünnepély követte, amelyet az egyházközséggel karöltve és annak iniciativá- jára az. állami iskolák tantestületei rendeztek. A kedves ünnepély középpontjában Dr. Hamvas Józsefnek a „Petőfi és a/ ifjúság“ cimü élvezetes és tanulságos előadása állott, amelyet ének- és szavalatszámok kereteztek. Különösen kedves volt két polgáriiskolás leánykának, mint Jancsinak és Juliskának, énekes párosjelenQte Petőfi János vitézéből. Az egyház önálló rendezésében megtartott Petőfi-esíén a Petőfi-Társaság képviseletében megjelent Dr. Pékár Gyula elnök, akit több küldöttség üdvözölt. Az egyházközség nevében Kuthy Dezső mondott üdvözlőbeszédét, amelyre Pékár hosszabb, lelkes beszéddel válaszolt. Á magyar lutheránia nemzeti missziójáról szólva, kiemelte, hogy az 1848—49-iki magyar szabadságharc három vezéralakja, politikusa: Kossuth, hadvezére: Görgey és költője: Petőfi, evangélikus volt. Á magyarruhás leányok küldöttségét Lehotzkv Ilonka, Dr. Lehotzky Antal egyházfelügyelő, tb. egyet, főjegyző bájos leánykája vezette, aki okos, kedves szavak kíséretében virágcsokorral kedveskedett az illusztris vendégnek. Az est középpontját Pékár ünnepi előadása képezte, amely azt az órát örökké emlékezetessé tette a termet zsúfolásig megtöltött közönség számára, amelynek soraiban ott volt Monor egész társadalma felekezeti és rangkülönbség nélkül. A helybeli tanítók alkalmi kara Petőfi „Imádságom“ cimü hazafias dalával kezdte és a „Talpra magyar !“-ral zárta az ünnepélyt. Az alkalmi prológot Dr. Hamvas József irta és adta elő. D/. Mauks Endréné Liszt: „Petőfi szellemének“ darabját játszotta zongorán a közönség tetszése mellett — lélekkel. R. Berts Mimi klasszikus és népies feldolgozásban Petőfi-dalokat énekelt és zugó tapsvihart aratott. Az „Ébredj“ dalkör sikerült Petőfi-dalegyvelege méltóan illeszkedett be a minden izében sikerült műsorba, amelyen szerepelt még Kuthy Dezső Dr. Várady Antal: „Petőfi a Hortobágyon“ cimü melodrámájával. Ennek művészi kíséretét zongorán Gratz Vilmos György, cimbalmon Koren Pál, hegedűn Dr. Bernhart Sándor látta ek A csárdajelenet élőképében különösen Lehotzky Ilonka, mint tűzről pattant korcsmároslány, Lehotzky László mint Petőfi, Piry Endre mint korcsmáros, Kalmár Gáspár mint mulató szegénylegény, érdemelték Mi — és a biblia.
