Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-24 / 39. szám
1922 SVAriGÚUlltUSOK üAFdA 5 tették ezt előbb? S ha most teszik, miért kell e különben dicséretes munkálkodásukból kiéreznünk valami szepara- tisztikus, a többi fölébe kerekedési törekvést? Mert itt a magyarhoni evangélikus közvélemény tisztes birói széke előtt el kell mondanom s ezzel talán sok kérdésre választ adok és az egész polémiát átvilágítom: a mi hegyaljai egyházmegyénkben, mely tiz gyülekezetre sorvadt, ez az áldott és áldásos lelkész-evangélizáló munka nem úgy indult és nem úgy folyik, ahogy egymásrautaltságunk folytán az az egységesülést szolgálná; amennyiben bizonyos szelektálást, bizonyos kiválogatást csinálnak az azonos elhivottságu, azonos életcélu pályatársak között. Hová vezet ez? Helyes-e ez? Helyes-e a hit foka szerint egymást klasszifikálnunk ? Helyes-e egymásnak ilyen hallgatólagos deklasszifikálása és ezzel megsértése? Avagy oly sokan vagyunk, hogy kevesbbitenünk kell éppen az evan- gélizálásra termettsé'g, vagy hajlandóság szempontjából a meglévő közösségeink számát? Mindannyiunknak együtt kellene állanunk, együtt imádkoznunk és együtt lelkesednünk, együtt keresnünk a tökéletesedés útjait s ehelyett elkülönülünk és a .kiválasztottak“ és .kirekesztettek* külömbségét helyezzük egymás közé. így nem jól van ez. így lehet építeni, de ez építőssel rombolni is, rombolni az egymást összefűző megszentelt kapcsokat. Egyébként dolgozhatunk egymás nélkül is. Kinek- kinek a neki rendeltetett munkatéren elég az elvégzendő feladata, elég a teljesítendő kötelessége. Ha egy szegény iskolásgyermeket asztalhoz ültetünk, ha egy letört lelkű embert talpra állítunk s ha egy néma lelket megszólaltatunk az imádság beszédére, az Ur munkáját végezzük minden methodus, de nem minden lélek nélkül. Valahol ének csendül, valahol igaz benső áhítatban imádkozásra kulcsolódnak a kezek, ott csak úgy van jelen az Isten, ha a tiszta és egyetemes szeretet szól az ajkakon és él a szivekben Sat’ est. Duszik Lajos. ■■UHWWiuiinuuinfniNniiiuiHuiiiuimiiiiuiiHiniiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiniiiiii T anügy. Szemelvények a nyíregyházai ág. hltv. ev. népiskolai ig. jelentéséből. A beszédes statisztika mutatja azt a nemes versenyt, mely a tanügy terén Nyíregyházán folyik; de mutatja a győztest is. Büszkén jelentheti a nemes egyház, hogy egyetlenegy ág. hitv. ev. tanuló sem járt más iskolába, mig az idegen felekezetüek annyira meglepték iskoláinkat, hogy csakis erősen indokolt kérés mellett vétetnek fel. Kubacska István tartalmas igazgatói jelentéséből vesszük a következő adatokat: az 1921—22. tanévben a városban és tanyán összesen járt: ág. h. ev. 2143, ev. ref. 96, r. kát. 143, g. kát. 161, g. kel. 1, izr. 5, egyéb vallásu 2, összesen : 2551. Jótékony célokra a növendékek közel 38000 koronát adtak össze. A tanulók javára tett adományok főleg Dr. Jármy Bélának, az ev. leányegyletnek, a Bethániának, a gazdaszövetségnek s a helybeli pénzintézetnek köszönhetők. A gyermekek templomlátogatása elismerésre méltó. A tanitóértekezletek tárgyai közül kiemelendők: Sipkay Györgynek az egyöntetű betűírásról és Kubacska István ig.-nak az egyöntetű szám írás és műveletek egyöntetű végrehajtásáról tartott értekezése. Az évzáró és ellenőrző értekezleten a vizsgákra kiküldött bírálók és elnökök adták le észrevételeiket. A tanítók tevékenysége c. fejezet alatt a vallásos- és szabad előadásról, gyermekénekkar, mesedélutánról, a levente-egyesület alakításáról, kirándulásról, műkedvelői előadásról, különféle társadalmi s egyéb tevékenységről találunk beszámolót. A tanítók jutalmazására eddig négyféle ösztöndíj volt. Tiszoszky Dániel volt nyíregyházi tanító a harctéren elesett fia, dr. Tiszoszky Gyula emlékére 5 ezer kor.-ás alapítványt tett, melynek kamatai minden negyedik évben egy tanítónak adatnak ki. Mi — és a biblia. Luk. 17. 11-19. Az ókori társadalom legszánandóbb tagjai, a bél- poklos vagy más szóval leprás betegek sűrűn szerepelnek azok között a szerencsétlenek között, kiknek egyetlen vigaszuk, reménységük Jézus volt. A bélpoklosokat kirekesztette magából a társadalom s a poklos fekélyek miatt tisztátalannak ítélt embert lelkileg is bűnösnek s az emberi jogok gyakorlatára érdemetlennek tartotta. Az ókor gondolkodása nyilván sok igazságtalanságnak lett okozója. Jézusra várt az a feladat, hogy azokat a szerencsétleneket, kik legalább hitüket megőrizték, felemelje s az életnek visszaadja. Manapság már a leprás betegek száma megcsökkent. De a lelki fekélyek — sajnos, éppen a civilizáció okozta kísértések révén — annál jobban terjednek s a lelki be- szennyeződés napjainkban szinte tűrhetetlen mérveket ölt. A társadalom pedig most is igazságtalan, mert azokat, kik bensőjükben bélpoklosoknak mondhatók, nemcsak hogy nem rekeszti ki magából, hanem sokszor vezető állásokba juttatja. Itt az ideje annak, hogy a keresztyén társadalom a krisztusi igazság érdekében e tisztátalanokkal szemben összefogjon. Hadd érezzék meg végre azt a poklosságot, mely lelkűket rágja s amelyet csak Jézus mester könyörületes szavai oszlathatnak el. És ha majd az igazi keresztyén törvényhozás szigora ki is csikarja belőlük a töredelmet, jól vigyázzunk! Mert Isten kegyelme tisztávámoshatjaalelket.de örökké tiszta csak az marad, ki ezt a kegyelmet Isten dicsőítésével hálálja meg. Mi evangélikusok, kiknek lelkén szintén nem egyszer kiüt a poklos fekély, sokak szemében Samariabeliek .idegen nemzet" vagyunk. Ne keseregjünk ezen. Mert ha megtisztultunk, mi leszünk az a tizedik, akit az ö hite megtartott. Gál. 5. 25-<k io. Megtartatunk, ha lélek szerint élünk és járunk. Az apostol intése nagy gyakorlati jelentőséggel bir kiváltképen ma, midőn a legtöbb ember csak földi dicsőség után áhítozik és felebarátjára irigykedő, — hiúsággal s más jellemhibákkal tarkított — magatartásával csak növeli azt az általános társadalmi ingerlékenységet, mely miatt a szelidségnek lelke már-már ismeretlen fogalommá válik. Pedig egyedül ez a lélek, a jézusi szelidségnek lelke a lélek. Ennek szavát kell meghallanunk a bűnre való kisértések között, mert ez az egyedüli ellenszere az általános társadalmi elvadulásnak. A szelíd lelkű emberek nem képzelik magukról azt, hogy ők valamik s éppen ezért lesznek valóban valamik. A nagyratörők pedig semmikké válnak s törtető hiúságuk miatt jeles tulajdonságaik is gyorsan feledésbe mennek. A lélek szerint élő ember tehát elsősorban önmagát vizsgálja meg. Ha megvan benne az a lélek, mely a maga szelídségét a mások terhének hordozásában tükrözted vissza, akkor nyugodt lehet, mert Krisztus törvényét betöltötte. Az ilyen ember már elmondhatja magáról azt, hogy ő evangélikus, mert vetésének gyümölcse az evangélium hirdette örök élet lesz. Aratása azonban csak akkor idejében való, ha el nem lankad s a jótéteményben meg nem restül. Jót tennünk pedig főleg azokkal kell, kik szintén lélek szerint élnek. A mi hitünk cselédeinek felkarolása tehát nem felekezeti szükkeblüség, hanem csak a lélek szerint járóknak, az igazi evangélikusoknak együtthaladása, a szelíd lelkek egybeolvadásának megkönnyítése. Másrészt azonban mindenekkel jót kell tennünk, tehát azokkal is, kik még nem evangélikusok, mert a testnek vetnek. De ez a jótétemény legyen elsősorban jóságos figyelmeztetés. Intsük az illetőket azokra a veszedelmekre, melyeket a testből aratnak s ezzel a jósággal bátorítsunk, tanítsunk mindeneket arra, hogy velünk, a lélek utján járjanak. Elcserélt aiőernyő. A bányakerületi közgyűlés napján a budapesti Deák-téri épületben letett egészen uj eső- ernyő elcserélöje felkéretik, hogy azt tulajdonosának. Saguly János esperesnek Pitvarosra legyen szives eljuttatni
