Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-30 / 30-31. szám
1922 HVAriGáuiKUSOK Li APU A 5 és azok a testi erőtlenségek, melyek minket a bűn szolgálatára csábítanak, Isten kegyelméből azokat leküzdhetjük s ellensúlyozhatjuk azzal a lelki erősséggel, melynek a révén Isten szolgáivá lettünk. Igaz ember, erős evangélikus csak az lehet, aki mindig, percről-percre lelki önvizsgálatot tart s felismerve magában a bűnnek egyre felburjánzó jelenségeit, azoknak őszinte szégyenlősével iparkodik a megjavulás útjára térni. Csak igy szabadulhat azoktól a kínos érzésektől, melyeket az igazságtól való szabadosság tudata táplál; csak igy rettenhet meg a haláltól, mint a bűnnek zsoldjától; csak igy szabadulhat meg a bűntől s csak igy arathatja le az Isten szolgálatának gyümölcsét, a szent életet, melynek vége a Jézus Krisztusban való örök élet. A Szövetségi tagság tehát önmagában véve még arra sem elég, hogy az illető magát evangélikusnak vallhassa. Ezt a nevet csak az igazság állandó szolgálatával érdemelhetjük ki; csak a szent élet az ami evangélikusokká tehet minket s ami meghozza majd Istennek ajándékát, az örök életet Sajnos, a jövőnek ezt az éleiét, me ynek titkait nem is ismerjük, sokan kevésre becsülik s ezért inkább az ismert jelen örömeinek élnek. Pedig ha meggondoljuk azt, hogy hány olyan nagy keresztyén, hány kiváló evangélikus ember élt már eddig is, kinek emlékét az ő maradandó alkotásaik, az igazság érdekében s Isten szolgálatában szerzett érdemeik révén századok óta ma is híven ápoljuk, — akkor lehetetlen nem hinnünk abban, hogy van örök élet. Mert ha Isten az ő hű munkatársainak még földi életét is örökkévalóvá teszi, mert földi életük értékeit az - őket követő, tőlük tanuló, példájukon lelkesülő nemzedékek munkájában gyümölcsözteti — úgy mennyivel maradandóbbnak kell lennie annak az eredeti nagv, értékes életnek, melynek a rövid földi élet csak kisugárzása, halvány visszfénye s niiközöttünk, gyarló halandók között ezernyi emberi gyengeség között leélt silány szakasza volt. Éljünk tehát szent életet s tegyük érdemesekké magunkat Isten ajándékára, az örök életre — hogy utódaink emlékezetében is mint igazi evangélikusok élhessünk. iiMiHiimHiHniHuiiiiiiiimiimiHuminiMimiiiiiiiiimiiiiiiMiiniiiiiiimiiiiiiiiiiiimi NYUGDÍJINTÉZET. Követendő példa. A nógrádi lelkészek multévi lelkészértekezletükön elhatározták, hogy nyugdíjas lelkészeik s a lelkészözvegyek sorsának könnyítése érdekében önmaguk közt gyűjtést indítanak s ezt oda juttatják a rászorultaknak. Az elhatározást tett követte, amelynek eredményeként 29 mm. gabona gyűlt össze a lelkészek adakozásából. Hogy ez mennyi nyomort enyhített s hány könnyet törült le az arcokról, bizonyára nem kell külön magyaráznunk, de mindenesetre kalapot kell emelnünk azok előtt, akik a Krisztus igéit igy tettekkel bizonyították be az ő életükben. Az ez évi lelkészértékezleten a tavalyi határozat érvényességét továbbra is kimondták, sőt egy lelkes egyházfelügyelő, Dr. Sztranyavszky Sándor nógrádi főispán indítványára a gyűjtés a földbirtokkal rendelkező felügyelők közt is meg fog indíttatni. Hisszük, itt is szép eredménnyel. j. k. A nógrádi lelkészeknek igazi evangéliumi szeretetröl tanúskodó elhatározását, valamint Dr. Sztranyavszky Sándor főispánnak konkrét cselekvést jelentő indítványát — a szép példa követése végett — összes többi egyházmegyénk vezetőségeinek figyelmébe ajánljuk. Valóban nem is lehet ezt a nehéz kérdést szebben, gyorsabban és eredményesebben megoldani, mint úgy, hogy minden egyházmegye a maga válla ira veszi annak a néhány nyugdíjas lelkésznek, illetve azok özvegyeinek eltartását, akiknek munkássága az illető egyházmegyének keretében folyt le és nyert befejezést. Ha minden egyházmegye édes szüleinek tekinti azokat az aggastyánokat, akiknek közvetlenül vagy közvetve, de mindenesetre nagy részük van abban, hogy élünk és van az élet küzdelmeit elviselhetővé tevő hitünk, — akkor öregjeinknek tovább nyomorogniok nem szabad. Mert ha lutheránusok vagyunk és sziveinket igazán áthatja a családi életnek az a meleg közössége, a gyermeki alázatnak, önfeláldozási készségnek az az őszinte mély érzése, mely mindig jellegzetes lutheránus jellemvonás volt és marad a jövőben is — akkor be kell vinnünk ezt a szellemet az egyházmegyékbe, mint az egyházi élet szükebbköril, azonos érdekszálakkal átszőtt közösségeibe is; és azoknak a gyülekezeteknek nincstelenségét vagy esetleges szükkeblüségét, melyek körében az illető elaggott pásztor működött, az egész egyházmegyét átfogó szolidaritással kell ellensúlyozni. Ne az államtól várjuk tehát nyugdíjasaink sorsának teljes javítását, mert az állam nálunk is szegényebb. Nemcsak anyagiakban, de lelkiekben is. Az államnak hite nincs — nekünk pedig van. Kamatoztassuk és igazoljuk tehát ezt a hitet elsősorban mi, lelkészek és felügyelők s arra el fog némulni minden panasz. Ne is várjuk be a hivatalos kezdeményezést, hanem juttassuk el, illetve ajánljuk fel adományainkat azonnal az esperesi hivataloknál, hogy nyugdíjasainkat — még az ősz beállta előtt — anyagiak terén tűrhető helyzetbe hozzuk. Szcrk liiiiiiiiiiiiiimiiiimiKiiiiiiiHiiiiiiimiiiimiiMitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimimiiiiiii LELKÉSZEGYESÜLET. (M. E. L. E.) Lelkésztársaim szives figyelmébe. Most, hogy őszi értekezletünk ideje lassanként közeledik, vissza kell térnem multévi közgyűlésünk egyik határozatára, amelyet a multévi egyetemes közgyűlés is magáévá tett s határozati erőre emelt (77. sz.) a következőkben: „A közgyűlés felkéri a püspököket, hogy alkotmányos utón hívják fel minden gyülekezetüket, hogy a még 40 évet meg nem haladó lelkészeiket és illetve minden újonnan megválasztandó lelkészt, beiktatása alkalmával, halálesetre, illetve 40-ik szolgálati évének betöltésére, legalább 20 ezer korona összegre biztosítsák oly módon, hogy a biztosított összeg évi járulékát felerészben az egyház, felerészben a lelkész tartozik viselni". A dolognak előzményeit és intencióját most talán fölösleges fejtegetnem, lelkésztársaim tájékoztatása céljából azonban rá akarok mutatni arra, hogy ennek a kimondott elvnek a realitása micsoda következményekkel fog járni a lelkészig karra vonatkozóan. Én kötelcsségszerüen azóta érintkezésbe léptem több biztositó társasággal s azok között az „Első Magyar Általános Biztosító Társaság" a következő előnyös feltételek mellett hajlandó elvállalni a lelkészeknek tervbe vett biztosítását: Minden 40 évnél nem idősebb ev. lelkészt 64 éves
