Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-02 / 27. szám
Vili. évfolyam. Budapest^ 1922 julius 2. 27. szám Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (Üllöi-ut 24). Lapraklamáclók írj. z«iimr Emi unyvnyomdájába Budapest, V., Caákyutoa 10 kOldandfk. Alapította Dr. Rafffay Sándor, Kiadja Klóflzatésl ér évi leo korona, ■gyos ssém éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő és kiadói FőmunkatArs: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. Lélekmérgexés. Szeretnők, ha lapunk minden sorát kizárólag belilgyeinknek szentelhetnők. Hogy ezt nem tehetjük és koronkint más egyházak lelki világát is meg kell rajzolnunk, azt többnyire a jeles „Magyar Kulturd*-nak köszönhetjük, melynek hasábjain a Jézus társasági atyák hagyományos protestáns- gyűlölete egyre nagyobb lángokat ölt. A nevezett lap — melynek apróbb tűszurásait az utóbbi időben már fel sem vettük — júniusi számában a „Kálvinista Szemlédnek egy múlt évi cikkével polemizálva egyenesen történetemhami- sitdssal vádolja meg a protestántizmust s a magyar katolikusoknak „állandóan megrugdosott nemzeti önérzetére“ apellálva, erélyes intézkedéseket sürget, mert „az ismét csak felekezeti alapon szervezkedő Habsburg-gyülölet a megfogyatkozott országot uj polgárháborúval és testvérharccal fenyegeti.“ Mi nem politizálunk, csak azt kérdezzük: történelemhamisitás-e az, ha a magyarságára méltán büszke kálvínizmus magát a függetlenségi gondolat hordozójának, a nemzeti élet fentartójának vallja. És szabad-e ezzel a — legszigorúbb megítélés szerint is — csak önérzettultengésnek minősíthető kijelentéssel szemben a történelmi igazságot valósággal meghamisítani és Bocskaynak, Bethlennek minden magyar előtt szent emlékét sárbataposni. Leszetey Gyula — igy hívják a jezsuiták történészét — a Bocskay felkelés alapját képező katolikus és abszolutisztikus hatalmaskodásokat, de sőt még azt a bizonyos XXII-ik törvénycikket is bölcsen elhallgatva azt mondja, hogy Bocskay szabadságharca igazában egyetlen véres hadjárat volt a katolikusok ellen. Bethlen Gábor pedig egyszerű pártütő, kinek fellépésére az „általában békében élő“ magyarságnak semmi szüksége nem volt. A protestáns vezérek felkelései — ideértve persze Tökölyiét is — „nélkülözték azt az erkölcsi KUTHY DEZSŐ. alapot, mely. nélkül igazi nemzetmentés el nem képzelhető“. II. Rákóczi Ferencnek pedig azért kellett buknia, mert eltűrte azt, hogy felkelésébe protestáns érdekharcok keveredjenek bele. íme a hamisítatlan töHéneli igazság — jezsuita megvilágításban. Mi más ez, mint léiekmérgezés ? Mit tartsunk annak a „kultúrának“ magyarságáról, mely ily nemtelen eszközökkel dolgozik? Valóban szomorúan állana a katolikus öntudat dolga, ha azt már csak a történelmi igazságoknak ilyen ferde és a magyar önérzetet mélyen sértő beállításával lehetne ébrentartani. Szerencsére, a magyar katolikusok zömén — mely elsősorban magyar, másodsorban pedig nem a jezsuita rendházakban, hanem a nemzeti társadalomnak a protestántizmust is megbecsülő tárgyilagosabb légkörében ét — a méreg nem tg. Maga a „Magyar Kultúra“ is arról panaszkodik wgy másik cikkében, hogy a papi és szerzetesi iskolák nagyrésze „csak úgy ontja a liberális és egyházhütlen katolikusok százait“. Bizony ezen nincs mit csodálkozni. Ha a tisztelt páterek továbbra is igy szolgálják a magyar nemzeti gondolatot és a keresztény testvériség eszméjét, lesz még „Los von Rom“-mozgalom — Magyarországon is. A magyarság vallás tekintetében végtelen türelmes, csaknem közönyös, de ha munkához lát, nyitott szemekkel dolgozik. Olvasóinkat sajnálattal értesítjük, hogy lapunkat — a nyomdai árak újabb emelése következtében — a két nyári hónapban csak kéthetenként jelentethetjük meg. Hogy nagyobb zavaroknak elejét vegyük, újból és nyomatékosan kérjük előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni, a lap feniartására adakozni és legalább egy-egy uj előfizetőt szerezni szíveskedjenek. A félévi előfizetési dij (júliustól) marad az eddigi 80 K s az új előfizetőknek az /. félév számaiból is küldünk néhányat.
