Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-25 / 25-26. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 junius 25. 25—26. szám EWNGEUKUSOK URIA SiarkanlAiégés kiadóhivatal: Budapest, Vili., Szentldrályi-utca 51 (Üllöi-ut 24). tapraklamédók írj. KaiiMr Emi könyvnyomlájlbo Budapod, V., CaAky-utoa 10 kflldondók Alapította Dr. Raffay Sándor. Kiadja Elóflaatésl ár évi 160 korona. Egyas szám éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. SCHOLTZ OSZKÄR. FőmunlcatAra: KUTHY DEZSŐ. Egyházlátogatás. Gyülekezeteink belső élete egyik-másik községben sok kívánnivalót hagy fenn. Vannak egyházközségeink, melyekben az evangélium csak hirdettetik, de a szivekben gyökeret alig ver. Vannak pásztoraink, kik üres falaknak prédikálnak, mert nyájaikat a napi politika szórta szét. Vannak gyülekezetek, melyeknek tagjait csak a düledezö templom emlékezteti arra, hogy ök voltaképen egy ház gyermekei. A bajok tünetei és okozói különbözők. Gyüléstermeinket néhol a közöny nyomasztó csendje, máshol a szócsaták vihara teszi jellegzetessé. Egyik helyen hiványkérdések, másik helyen személyi ellentétek ejtenek mérgező sebeket. Néhol a lelkész aggkori gyengeségei, lanyha- ságai, máshol a pásztor fiatalos túlzásai, felhevü- lései; egyik helyen a felügyelőnek nemtörődömsége, más helyen annak túlkapásai; itt a politika mérge, ott a szegénység réme, a kölcsönös megértés hiánya, az önző anyagiasság tultengése, az evangéliumi szabadság fattyúhajtásai stb. — ezek azok az okok, melyek elégületlenséget, elkeseredést szülnek s a híveket nem egyszer kitérésekre, szektáskodásra, reverzálisadásra, vagy legalább is közönyösségre, hidegségre késztetik. A bajok forrása azonban mindenütt s mindenkor egy: az evangélium nem ismerése, a Jézusról való megfeledkezés. Tehát a gyógyszer is egy: az ige szakadatlan hirdetése, a Jézusra való emlékeztetés. Ezért van oly nagy hordereje annak az eseménynek, ha a főpásztor meglátogatja a beteg gyülekezeteket, meghallgatja a panaszokat s behegeszti a sebeket a szeretet tapaszával, mely mindeneket eltűr, mindeneket elfedez. Mert a nép nem rossz, sehol sem olyan rossz, hogy megjavítani nem lehetne. A hiba többnyire a vezetőkben van, kik egyéni érdekeiket, személyi sérelmeiket a közérdek s közjó fölébe helyezik s azt a hangot, melyen a néphez szólaniok kell, megtalálni nem képesek. Szükség van tehát arra, hogy olykor-olykor a főpásztor is megszólaljon a gyülekezetekben. Mert az ő hangja más hang, szokatlan hang s ha erős is ez a hang, csendet teremt és idegeket csillapít. Nyomában elülnek a viharok s hivek és elöljárók meginduitan nyújtanak egymásnak békejobbot. A sebzett szivek kapui kitárulnak s az evangélium útja szabaddá válik. A püspöki egyházlátogatás azonban ott is áldást terem, ahol a főpásztort békés szivek várják. A gyülekezetek virágbaborulása nyomán csendes reménykedések évtizedes álmok, vágyódások válnak valóra s az evangéliumi élet fellángolásait nagy elhatározások, tettek követik. Tegyük lehetővé azt, hogy püspökeink egyházkerületük gyülekezeteit minél gyakrabban meglátogathassák — mert ezzel egyházunk békés fejlődését, híveinknek egy nagy evangéliumi közösségbe való összeolvadását biztosítjuk. Püspökeinknek pedig kívánjunk kitartást, lankadatlan buzgóságot és jó egészséget, hogy abból, ami nékik adatott — másoknak és sokaknak adhassanak.
