Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-11 / 24. szám

6

aVAfíGéüIKUSOK LkflpJA

1922

a sötétséget is ismeri, az erényt csak úgy érthetjük meg, ha a bűnről is ismeretünk van. Nem ok nélkül találjuk a tízparancsolatban a bűnök felsorolását. Erényes életre csak ügy nevelhetünk eredményesen, ha megismertetjük a gyermekkel, hogy mi az, amire nem szabad gondolnia, amit nem szabad szólnia és cselekednie, ha jó keresztyén akar lenni. Sok igazság van ugyan abban a mondásban, hogy nitimur in vetitum, de a bűnök megtiltását a vallástanitás mégsem mellőzheti. Az igenleges kötelességek rendesen általánosságokban mozognak és határozatlanok, mig a nemleges kötelességek, a tilalmak, azok a tettek, amiket kerülnünk kell, határozottak, felsorolhatók és e tilalmak megszegésével elkövetett bűnök büntetését szemléltetik azok a bibliai történetek, melyeket oly sokan kifogásolnak. Igaz, hogy Izraelnek sok bűne volt hajdan is és sok van ma is. De a mai bűnnel teljes világban ez éppen nem ok arra, hogy az ó-szövetségi történeteket ne tanítsuk. Hisz az Ó-szövetség éppen Izrael bűnei és általában minden ember bűnei ellen küzd, mikor a bűnökre minden esetben bekövetkező büntetést is felmutatja Isten igazságos ítéleteiben. Mózes és a próféták épp oly határozottan rosszalták és ítélték el a bűnöket és a magátalkodott bűnösöket, mint maga az Üdvözítő.

3. Egyik nagy ok, amelynél fogva az ó-szövetségi történetekhez ragaszkodnunk kell, az is, hogy az Ó-szövetség népe a vallás klasszikus népe, amelynél az egy, szellemi Isten imádása először fejlődött ki. Az ó-szövetségi történetekből világosan kitűnik az az igazság, hogy Isten mindenütt velünk van, hogy őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, hogy életünk minden sorsfordulata, jó és balsors Istentől ered, ki igazságosan igazgat mindeneket, a jókat jutalmazza s a gonoszokat bünteti. A pedagógiában ma már általános elfogadtatást nyert az a nézet, hogy erényre, erkölcsre nevelni egyszerű erkölcsi szabályok, kátétételek által nem lehet. Az erkölcsi szabályok a gyermek elméjéből nyom nélkül elszállanak. A szívre hatni, vallási és erkölcsi igazságokat az elmébe vésni, nemes érzelmeket a jó követésére irányuló feltevéseket kelteni csakis közvetlen vagy közvetett élmények által lehet.

(Folytatjuk).

iiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiimiiuiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiuii

Egyházi zene.

Az orgona felállításának kérdése akusztikai megvilágításban.

Irta : Haberehrn Gusztáv Adolf aszódi főgimn. tanár.

Ősrégi probléma ez, amely az orgona eredetével talán egyidejű is.

Midőn a hangszerek királya a templomban és a hang- versenyteremben egyaránt polgárjogot nyert, mindinkább kezdtek azzal a kérdéssel foglalkozni, melyik hely a legmegfelelőbb számára, hová kell az orgonát felépíteni, hogy hanghatása a lehető legjobb legyen. Eleinte könnyen ment a dolog, mert ama kis orgonákat, amelyek a középkor elején „pozitív“ és „portativ“ néven szerepeltek, könnyű szerrel lehetett ide-oda vinni és a kívánt követelményeknek megfelelően elhelyezni. Később, mikor az orgonatest hang- terjedelme és a játékok száma mindinkább növekedett, az orgonának olyan helyet kellett biztosítani, ahol állandóan megmaradhatott, annál is inkább, mert a sok sip e hangszer súlyát annyira gyarapította, hogy az orgonát egyik helyről a másikra vinni többé már nem lehetett Kialakul egy gyakorlati nézet: az orgonát magasabban fekvő helyre az u. n. orgonakarzatra kell felállítani.

Az orgonakarzat alapjának elég szilárdnak és erősnek kell lenni, hogy az 50—100 q súlyú orgona nyomásának ellentállani tudjon. Az orgona felállítása előtt az alapra még dobogót állítanak, hogy a rezonancia a hanghatásban kellően érvényesüljön. A dobogó felállítása még azon esetben is indokolt, ha az nem is rezonál közvetlenül, mert föltétlenül támaszpontot szolgáltat a rezonanciának, amely a jó hangszer elengedhetetlen követelménye. Figyelemmel

kell lenni arra is, hogy az orgonasipok a templom mennyezetétől legalább félméternyi távolságra legyenek, hogy a mennyezet az orgonahangot szabályosan s lehetőleg egyenletes erősséggel szórhassa szét a hallgatóság közé. Ezzel elejét vesszük még annak a hibának is, hogy a tulközel- fekvő mennyezet a hang kifejlődésére tompitólag hasson és nyitott sípok helyeit fedett sípokat kelljen alkalmazni.

Az orgona felállításánál vigyázni kell arra is, hogy az orgona az épület falával ne érintkezzék. Helytelen és eléggé nem hibáztatható szokás az orgonát vagy egyes részeit a templom falába beépíteni. Tanácsos arról is gondoskodni, hogy abban a falban, amely mögött az orgona áll, ablak vagy tulnagy rozetta ne legyen, hogy a behatoló napsugarak vagy a nedvesség az orgonában kárt ne okozzanak.

Minden orgonát, nagyságra való tekintet nélkül az épület falától bizonyos távolságban kell elhelyezni és a jó hanghatásra való tekintettel, deszkafallal körülvenni annál is inkább, mert a deszkafal a hang rezonanciáját nagymértékben elősegíti. Az orgona deszkafala és az épületfal között szabad térnek kell maradnia, amely az orgona nagyságával arányosan nő és a legkisebb orgonamüveknél 50—60 cm. között váltakozik. E szabad tér cm-ben kifejezett nagysága bármely orgonára egyszerű számítással is kifejezhető oly módon, hogy az orgona regiszterszám négyzetgyökének tízszeres szorzatát kell venni.

Az akusztikai hatásra nagy befolyással van az orgona magassága. Ezért az orgonakarzatot a templom magasságának harmadrészében kqll felállítani, onnan kezdeni az orgona felépítését és kiképzését is. Nem teljesen közömbös a hanghatásra nézve az sem, hogy a templom vagy hang- versenyterem mennyezete és falai milyen alakúak, milyen anyagból készültek és milyen vastagok. Ha a mennyezet, esetleg a falak túlságosan vékonyak, akkor a hang nagyrésze elvész. A román és góth stilus merészen iveit vonalai legkedvezőbbek az orgona akusztikai hatására. A csucsiv egyrészt legszebben szórja szét a teremben a hangot a hallgatóság közé, másrészt pedig elegendő helyet ad az orgona helyes irányú kiképzéséhez és jó hanghatásához.

Templomban az orgonakarzat rendesen a főkapu feletti karzat szokott lenni. Innen a hang a hallgatóságot hátulról éri. Hangversenyteremben az akusztikai hatás már jobban érvényesülhet, amennyiben az orgona a hallgatósággal szemben levő karzaton áll. Ez utóbbi a helyes és természetes módja az orgona felállításának, mivel itt a hanghullám élűiről éri a hallgatóságot és így nem kell kerülő utakat megtennie. Valamint tehát a hangversenyteremben, úgy a templomban is az orgonának nem a főkapu felett, hanem egy az oltár mögött felállított karzaton kellene állani. Bármilyen bizarrnak is hangzik ez a megállapítás, az egyházak is rá fognak térni még arra, amit a hangversenytermek már megvalósítottak. Ha a felállítás az oltár mögött történnék, akkor az orgona prospektusa és az oltár motiválása, egy egységes harmonikus összhatásban való kidomboritása által igen hálás témákat szolgáltatna az építészeknek, akik mindkettőt kellő összhangba hozva, azok akusztikai és optikai hatását egymásra vonatkoztatva, egy egységes összeforrt egészbe fonnák.

Az orgona akusztikai hatására lényeges befolyással van még az orgonatest kiképzésének iránya és a prospektusvonalak helyes kiképzése.

Az orgonatest helyes kiképzésének iránya a függőleges sik. Lényeges, hogy az orgona az orgonakarzaton tulmagasan fent vagy tulmélyen lent ne álljon. Némely templomban megfigyelhető, hogy a helytelen magasságban felállított orgona hanghatása játék közben zavaros és minél magasabban áll az orgona, annál nehezebben és bizonytalanabb módon lehet utána énekelni. Ugyancsak nehézségekbe ütközik az oltár előttti ének kíséretének az ellátása, amennyiben akusztikai késés fog beállani, ami kisebb mértékben ugyan beáll a csak vízszintes sikban kiképezett orgonatest hanghatásánál is. Legcélszerűbb és akusztikai hatásokra legkedvezőbb, ha az egyes manuálok szélládáit különböző magasságban építik, vigyázva arra, hogy az egyes szélládák az alattuk álló sipsorok hanghatását le ne tompítsák. Vannak 15-20 m. magasan kiképezett orgonák