Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-04 / 23. szám
8 EVANGÉLIKUSOK LAPU A 1922 Norvégia. Uj bibliaiskolát nyitott meg a norvég belmissziói társaság. Az épület 800.000 norvég koronába került, amely összeg jórészt közadakozásból folyt be. Az 1916-ban létesült iskola szűknek bizonyult. Nemcsak a tantermeket szaporították és bővitették ki, de inter- nátust is létesítettek, miután vidékiek is tömegesen látogatják. Két kurzusból áll. Az egyik három hónapos azok számára, akik bibliai ismereteiket akarják gyarapítani és otthon az egyházi munkában résztvenni óhajtanak. A másik kétéves és hivatásos belmissziói munkásokat képez. Az érdeklődő krisztianiai ifjúság számára uj tanfolyamok nyitását tervezik. Róma térfoglalása. Az „Allgemeine Evang.-Luthe- rische Kirchenzeitung“ figyelemreméltó híradásokat közöl arról, mint igyekszik Róma tért hódítani tiszta lutheránus államokban. Egyik katolikus lap a norvégek körében működő katolikus misszió nagyarányú vállalkozásairól szól. Az 1921. esztendő — mondja a lap — a norvég misszió történetében örökre emlékezetes marad, mert ebben az évben két szerzetesrend kezdte meg Norvégiában működését. A Picpus- atyák (Jézus és Mária szent szivének kongregációja) a fredrikshaldi plébánia vezetését vette át és működési körét idővel ki fogja terjeszteni, a dominikánusok pedig Krisztiánéban nyitották meg kolostorukat és kápolnájukat. A női kongregációk is fontos vállalkozásba kezdenek az uj évben, amelyek már teljesen elő vannak készítve, csak kivitelre várnak, krisztiániai kórházukat kibővítik és modernizálják. A szent József-nővérek Krisztiánja mellett anyaházat létesítenek, régi anyaházuk gyermek-otthon és iskola lesz. Elaggott apácák részére külön otthon létesül. Fredriksburgban monumentális kórház építése van tervbe véve. A szent Erzsébet-nővérek krisztiániai kórházukat kibővítik. Tromsöben uj, korszerű kórházat emelnek. A franciskánus nővérek Bergenben a városon kívül üdülőtelepet létesítenek. Ne feledjük el, hogy Norvégiában az 1920-iki nép- számlálás szerint 2598 katholikus él. Ezek számára tart fenn a katholikus misszió 12 állomást külön-külön lelkészszel, templommal, kórházzal, sokhelyt iskolával is. közt egyike a legelsőknek. Tiszteletbeli tagja volt, a mi korán elhunyt Gyóni Gézánk is. Kulturális és sport és mindenféle egyesület van Sopronban tömérdek. A soproniak igazi „Vereinsmeierek“ ! Nagy áldozat az intelligencián ez, de lelkesen vállalkoznak ez áldozatra s lelkiismeretesen megfelelnek, mert derék, jó emberek. Ez egyesületekben együtt működnek a különböző felekezetek emberei. El is Sopronban a vallási békesség zavartalanul. * Sopron igazi iskolaváros. Tömérdek iskolája van. Elemi iskolája és pedig magyar anyanyelvű iskolái mintaszerűek. Büszkén említem, hogy a mi városunk lakossága első az országban az irni-olvasni tudók arányszámát illetőleg. Az elemi iskola színvonalán felülálló iskolák előszám- lálására a tizujjunkat ismételten igénybe kell vennünk. Ezek között a legrégibb az evangélikus líceum, mely 1887-ben ünnepelte fennállásának háromszáz éves jubileumát. Eleinte Sopron és vidékének, a német Felső-Sopron- megyének volt iskolája és pedig egyetlen iskolája. De ez a szerepe utóbb megváltozott. Először is versenytársa akadt Sopronban a jezsuiták alapította gimnáziumban. A jezsuiták ügyes tanítók voltak, s ami a fő, ingyen tanítottak. Különösen az ottani dunántúli nemes családok fiait csalogatták iskolájukba. Velük elnézőleg bántak. Tettek is ezek a féktelen nemes urfiak rengeteg sok kárt a lőve- rekben s a mezőn. Tele vannak panasszal a városi jegyzőkönyvek a miatt, hogy a „Jesuitenzöglinge, Haltesbuben und solches Gesindel“ mennyi kárt okoztak. Nem volt más mód, mint a mezei csószintézményt jobban kifejleszteni. Meg van a városi levéltárban az a szabályzat, amit a szomszéd földesurtól, gróf Náaasdytól kértek mintául. A cime nem érdektelen: „Céhszabályzat a becstíSvédország. Bitter apostoli vikárius, a Svédországban élő 3000 jórészt idegen, bevándorlóit katholikus hivő lelki vezére, a legfőbb svéd iskolai hatósághoz fordult panaszával a svéd lutheránus iskolákban használatban lévő olvasó és történelmi tankönyvek „igazságtalanságai és hazugságai“ ellen. Állami cenzúra hivatalt követel katholikus szakértővel. Miután lényegében a reformáció történetéről, a jezsuita-rend szervezetéről és történetéről van szó, a célzat nyilvánvaló. A lutheránus Svédország tanítsa és nevelje tehát ifjúságát a római katholikus történetírás szellemében és ismerje el Rómát legfőbb iskolamesterének. A kánoni jog, melyet a nemrég elhalt pápa közreadott, a katholikus egyház számára vindikálja az általános felügyeleti és ellenőrzési jogot a tankönyveket és taneszközöket illetőleg és a katholikus iskolákban, — miért nem tehát az evangélikus iskolákban is ?! Ámde az apostoli vikárius lépésének más eredménye lett, mint várta. Csak úgy zúdultak feléje az ellenmondások, tiltakozások és visszautasítások árja lelkészek, tanítók és tanárok részéről egyaránt. A kormány kiadta a vikáriu* írását az összehasonlító vallástudomány tanárának, az upsalai egyetemen véleményezésre, aki oda nyilatkozott, hogy a vikárius szemrehányásai alaptalanok és módszere nem tudományos, miután a katholicizmus mai viszonyait átviszi a reformáció idejére. A svédek igy gondolkoznak: Ha ez az egyház nálunk, ahol a lakosságnak félpercentje nem tartozik hozzá, ilyen merészen lép fel, hogyan terrorizálhatja ott a lelkiismeretet, ahol többséget képez és nagy politikai befolyással, hatalommal rendelkezik?! Lettország. A lutheránus Lettországban, ahol a lakosságnak csak 8°/o-a katolikus, a kormány a kúriával egyezményt kötött, melynek lényegesebb pontjai a következők: A lett köztársaság a katolikus vallásnak önrendelkezési jogot biztosit. A szentszék Rigában északi székhelyet létesít, mely köz vétlenül a Vatikántól függ. A szentszék a rigai káptalant újból visszaállítja. A lett kormány kötelezi magát, hogy a római katolikus kultusz céljaira Rigában katedrálist állít és az északi káptalannak székhely gyanánt megfelelő épületet ad. Az összes plébánosokat és lelkészeket az érsek letes mezei grófok számára“. Íme hiába panaszkodunk a cimkórság ellen. Még nem vagyunk ott, ahol a Sopron- megyeiek voltak 250 esztendővel ezelőtt. Mi még ma se nevezzük pl a szobalányokat a Bartwisch hercegnőinek. A jezsuiták felekezeti türelmetlensége is sok kellemetlenséget okozott. Valóságos megváltás volt Sopronra, mikor majd e rend megszüntetése után a derék bencések kezére jut a katolikus gimnázium. Ezek más fából voltak faragva. Mily odaadó szeretettel fogadták például a mi Kis János superintendensünket ott Pannonhalmán, az én szülő vármegyém szent helyén. És milyen rajongó tisztelettel környezték a szent öreget, Kazinczy Ferencet, holott ez pláne református volt. Már pedig mint édes anyámtól kérdezte naivul egy pápista szolgálója : „Ugye tisztelendő asz- szonyom, a kálomista még rosszabb, mint a lutheránus“. A líceum német tanítványai nagyon megfogyatkoztak is, mivel Sopronraegye német vidéken az Eszterházyak majdnem teljesen végrehajtották az ellenreformációt. Sopron város földműves polgársága pedig nem igen vezette fiait a latiniskolába. Én legalább 9 éves soproni diákságom alatt egyetlen egy poncichter fiúra emlékeztem; aki a líceumba járt. Ennek is rövid volt a tanulási pályája. A jó Keszler bácsi alatt magunk választotta verset szavaltunk, a wieden-utcai jó német fiú mit választhatott volna mást, mint a Talpra magyart. Mintha most is a fülemben csengene amint jó sopronias magyarsággal eljutott az első refrainig: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk“. Ekkor a versben benne maradt, az iskolából kimaradt s nemsokára láttam, amint bőrnadrágban ment ki az apja ökrein szántani. De ugylát- szik a népszavazáskor megemlékezett arról, hogy vajaha a líceumban a Talpra magyart szavalta. A német diákok pótlására tömegesen jöttek a magyar fiuk Sopronba, mert a sárvári gimnázium megszűnt, a csepregit pedig vérbe- fojtották.
