Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-21 / 21. szám
HVAfiOáliIKUSOK UAPdA 3 szón voltam. Most van-e vasárnapi iskolánk? Imitt-amott. Gyerekkoromban még gyakoriak voltak a házi istentiszteletek. Most kik tartják meg ezeket? A szekták leginkább. S ha valaki gyakorolja egyházunkban is, ezt a speciális evang. istentiszteletet, vigyázzon, hogy szektáskodással ne vádolják!1 De még egy két tényt. A minap olvastam, hogy a baptisták Budapesten, a Rákóczi-uton házat vettek s ott szemináriumot és székházat építenek. Nekik, úgy látszik, van elég pénzük. Pedig nincs államsegélyük se. A metho- distákról meg azt hallom, hogy Nyíregyházán építenek ima- Jiázat s félve kérdem: vájjon azok között, kik ebbe az imaházba járni fognak, illetve azt felépítik, nem lesznek-e sokan az evang. egyház tagjai közül is? De elég! Veszítünk. Sajnos, ez tény. Elveszítettük a munkásokat: a szakszervezetek révén, legalább is nagyrészt. Másik részét, mely még az evang.-hoz húz, most kezdjük veszíteni, talán épp a szekták révén Elveszítjük olykor-olykor lelkészeink egyikét-másikát! Szivem fáj, mikor látom, hogy az aratni való sok, de az arató kevés. S akkor ne fájjon, mikor elvesztünk egy munkásaratót! ? S akkor nincs okom azt írni, hogy: Memento! ? Egyszerűen csak azért talán, mert nem ugyanúgy végezte az aratást, mint mi ?... Jézus azt mondja: .Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.“ (Lk. 9, 50.) Igenis, én megismétlem, most már nem kérdés alakjában, hogy egyházunknak szüksége van Wallrabenstein Jakabokra is! Mert: .A szolgálatokban különbség van, de ugyanaz az Ur.“ .És ö adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pásztorokul és tanítókul ...“ I. kor. 12, ia; Ef. 7, u. Nem egyforma a charisma! S ez igy van jól. Munkamegosztás kell Istenországában is. Egyházunkban azonban ez ma nem igen mutatkozik. Szeretetmunkára, belmissziói intézmények létesítésére nem kell föltétlenül elsőrangú szónok vagy jogi doktori diploma, de meleg nivó, dolgozni kész, Krisztust szolgálni tudó alázatos lélek. S én nem merem mondani, hogy ebből nem volna meg valami W.-ban. Ezért fáj a távozása. De épp ezért talán szintén: Memento! _______ Dr. Deák János. 1 Budapesten is, másutt is vannak ilyen intézmények a hivatalos egyházban. az apai beleegyezés hiányában hazaküldték. Különben egyik is. másik is katona kívánt lenni s Petőfi is átesett a hazaküldés, a mellőzés kínos fájdalmán. Tanulni mind a kettő kitünően kezdett s mind 5 kettő később hanyatlott. Petőfiről az atyja leveszi kezét, Hermant pedig atyja miskolci lakatosmesterhez adja, honnan a krompachi gépgyárba kerül. Petőfi ismereteit bővítendő, újból beiratkozik a gimnáziumba, Herman a bécsi polytechnikumra. De egyiknek is, másiknak is csakhamar kenyér- kereset után kellett néznie. Az egyik géplakatost, a másik Tháliát szolgálta. Mind a kettő más és máshol talált vándorkenyeret; éhezett, mig igazi élvezetük csak a természetben való elmélyedés volt. Ez adta meg nekik a meleg, szerető kedélyt, a rendületlen hitet a nyomor napjain, a lelki szenvedések átélésének lehetőségeit. Küzdelmes évek, kóborló hajlam, művészi érzék, melyben inkább ösztön, mint kritika vezeti a természet fiát, ezek volnának még nagyjából a két élet rokonhangzásu húrjainak sirva-vigadó magyar nótái. Úttörők, egyéniségek ők s mindkettőnek hitvallása, érzésvilága egy: a szabadság. (Galga.) Mi — és a biblia. Jak. 1. 22-27 Sajátságos és egyházunk számos lelkes hívére szinte csüggesztöleg ható jelenség az, hogy az Evangélikus Szövetségnek az evangélium realizálását célzó programmja helyenkint olyanok szivében is csak nagynehezen ver gyökeret, akik egyébként a templomi istentiszteleteken rendszeresen részt vesznek s az igét buzgón hallgatják. Kivált a nagy alföldi gyülekezeteknek máskülönben templomos tagjai között akadnak bőven olyanok, kik az árvák, özvegyek, nyugdíjasok s egyéb szükölködők nyomorúsága iránt érzéketlenek, a nőegyleti, egyesületi, szövetségi munkában részt venni, a gyakorlati kereszténység céljára áldozni nem hajlandók és akiknek egyéni, családi élete sem olyan tiszta és szeplő nélkül való, mint aminó- nek azt, az ö szorgalmas 'templomlátogatásukból következtetve méltán várhatnók. E sajnálatos jelenség magyarázatát egyesegyedül az inteliigentia hiányában találhatjuk meg. Azok, akik csak hallgatói az igének és nem egyúttal megtartói annak, akik Önmagukat tükörben nézik és saját ábrázatukat nyomban elfelejtik, nem tudják azt, hogy merőben templomi istentiszteletük hiábavaló és önmaguknak megcsalatása. Reánk, templomjáró, de egyúttal intelligens evangélikusokra hárul tehát az a feladat, hogy testvéreink szemeit megvilágo- sitsuk, előttük a szabadság tökéletes törvényét felfedjük, megmagyarázzuk s őket a hitből folyó, lelket boldogító cselekedetekre reáneveljük. Az Evangélikus Szövetség tagjainak tehát elsősorban kultúrát kell a falvakba bevinniök.-Ez legyen az ó egyetemes papi tisztöknek legfőbb programmja A zabolátlan nyelvű, istentisztelöknek látszó apró farizeusok lelkét szívós, egyéni kezeléssel kell megnemesiteni. Csak igy egyengethetjük útját a szövetség szociális munkájának ; csak igy teremthetünk minden evangélikus gyülekezetben tiszta és szeplő nélkül való istentiszteletet. ■iniiiiiiiiiiiMiiiiiimmiiniiiiiniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiMiiHiniimiiiiiinMiini KÜLFÖLD. Németország. Ismeretes, hogy a nagy állami átalakulás következtében Németország minden államában megindult az egyházak újjászervezésének a munkája. A trónvesztett uralkodókkal az egyes országos egyházak summus episcopus-aikat elvesztették, ezért is, de általában az állam és egyház viszonyának megváltozása miatt vált az szükségessé. Alkotmányozó zsinatokat tartanak mindenütt és — a legtöbb országos egyház élére püspököt állítanak. Ilyen értelmű Szászország újonnan megalkotott egyházi alkotmánya is. Amint örömmel értesülünk, a szász- országi luth. egyház püspöke, Dr. Ihmeis Gyula titkos tanácsos, leipzigi egyet, tanár lett, aki az ált. luth. evang. konferenciának elnöke, a magyar Sionnak melegszívű barátja és a Luth. világkonferencia előkészítő ülésére az ősszel Budapestre jön. Hisszük, hogy Dr. Ihmeis püspök egyénisége kapocs lesz, amely magyar egyházunk és a szász egyház között meleg testvéri viszonyt teremt. iiiiiuiMimimiimiiiimmimumiiimmiiimimiiimmmiimiimiiiimmmiiiiiimiii Rovás. Nyilatkozat. Dr. Masznyik Endre a lapunk 18-ik számában „Rovás“ alatt reá vonatkozólag megjelent sorokra levélileg odanyilatkozott, hogy leánya, kit keresztapja bold. Trsztvénszky Ferenc esperes lelkész, az evang. templomban esketett meg, reverzálist nem adott. Egyébként pedig Masznyik — mint közli — a katolikusokhoz is irt húsvéti levelet, de ezt az illető lapszerkesztő későn kapta meg és nem közölhette. A nyilatkozathoz mi csak azt a megjegyzést füzzük, hogy az amúgy is rendkívüli türelmet tanúsító protestáns sajtónak stb. megintése mindenképen helytelen s teljesen indokolatlan lépés volt. De feltehető, hogy a Rovás Írójának jogos felháborodása nem lett volna olyan erős, ha M. a másik húsvéti levélnek egyidejűleg és múlhatatlanul való megjelentetésére kellő gondot fordít.
