Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-05-14 / 20. szám
1922 HVANGáüIKUSOl{ Li AP JA 5 keznek bennünket meggyőzni. Más világban élünk, más gondolatkörben mozgunk, természetes okokból kifolyólag, mint az említett cikk nagyrabecsült írója. Ilyenformán pedig az általa emelt vádnak is szemébe merünk nézni, mely szerint irányzatunk nem egyezik meg a Krisztus tanításaival. Azonban haladunk a magunk utján s ha az erős nemzeti érzéstől átfűtött, alkotó keresztyén- seggel telített .kurzusunk“ végén a számonkérés következik, mi, fiatalok, ott sem fogunk egyebet mondani, még ha az ördög maga áll is előttünk, mint amit Lutherünk mondott a világ hatalmasai előtt: .Itt állunk, máskép nem tehetünk, Isten minket úgy segéljen !• P. inititiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiimiiimiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimmiiimi A szekszárdi evangélikusok kérése. A szekszárdi evang. egyházközség 1908 óta gyűjtögette, rakosgatta filléreit — türelmesen áldozatkészen, reménykedve — hogy mihamarabb templomot építhessen. Már reménye megvalósulásának ktfezöbén állott, amikor a háború, majd az ezután következett válságos évek lehetetlenné tették az építést, sőt áldozatkészségének eredményeit — tőkéit — is szinte semmivé zsugorították. Mint e szörnyű idők egyik — különösképen — sújtottja, hat év helyett immár 13 év óta kénytelen istentiszteleteit az áll. főgimnáziumnak — eléggé meg nem hálálható szívességgel átengedett — dísztermében megtartani. Eddig is éreztük eme zsellérségünk kimondhatatlanul sok hátrányát. De most, amikor a magyar jövendő e sorsdöntő esztendeiben, oly sok és sokféle munka vár minden keresztyén gyülekezetre, amikor mi — ezt átérezve — úgy szeretnénk egész szívvel és két kézzel a munkások közé állani: százszorosán fáj nekünk, hogy annyi tervünk, kezdeményezésünk, sőt egyszerű kultuszéletünk elé is minduntalan oda mered az a szomorú valóság, az a nagy akadály: nincs templomunk... Ez unszol, kényszerít bennünket, hogy minden erőnket szedjük össze, minden nemes szivet hívjunk segítségül s épitsük meg mielőbb az Isten hajlékát. A telkünk, épületfánk megvan már hozzá; 300 m3 terméskövünk s 90.000 K tőkénk is van. De.akár ez értékeinket, akár erőnket méregetjük, szomorúan kell megállapítanunk: kevés, kevés! Ezért hívunk segítségül minden nemes szivet. Ezért kérdezzük meg: érez-e ön kötelességet — felelősséget a magyar keresztyén építő munkával szemben ? Ha igen: akkor lehetetlen, hogy ne óhajtsa őszinte szívvel azt, hogy egész szivével, mind a két kezével az épitő munkások közé állhasson a mi gyülekezetünk is; akkor lehetetlen, hogy ridegen elzárkózzék kérésünk elől, hogy ne támogasson bennünket adományával s be ne írja ezzel nevét gyülekezetünk aranykönyvébe és hálás szivébe. Kurz Vilmos\s. k., Németh Gyula s. k., Dr. Török Ottó s. k., egyhközs. felügyelő. lelkész. cgyhközs gondnok. A szekszárdi egyházközség „Kérés“-ét megszivlelés és szeretetteljes támogatás céljából minden hitsorsosunk szeretctébe melegen ajánlom. Egymás terhét kell hordoznunk. Horváth Sándor s. k, • főesperes. A szekszárdi egyházközség ama kérelme, mellyel az egyházközségek, hittestvérek megértő anyagi támogatását kéri temploma felépítéséhez, elsősorban a szekszárdi egyházközség kérelme, de azután egész ev. egyházunk kérelme is. Egyházunk nagy érdeke követeli, hogy Szekszárdion minél előbb templom épüljön és a hivek Isten házában szemmel látható és a gyakorlati életben érvé- n^eÜÜ . • egybef°g$ kapcsot nyerjenek. Épp azért az egyházközség kérelmét a legmelegebben ajánlom egyház- községeink és egyháztagjaink áldozatkész figyelmébe. Tanuljunk meg egymás hitéért és vallásos élete biztosításáért áldozni, hogy naggyá tehessük egyházunkat. Kapi Béla s. k., püspök. Mi — és a biblia. Ján. 16, 5—14. Földi életünk legszomorubb napjai azok, melyekben az az érzésünk, hogy az Ur megsegítő kegyelmét nélkülözzük. Azok a napok, melyekben minden nemes törekvésünk eredménytelenségbe fullad, magasröptű terveink dugába dőlnek, könyörgésünk meghallgatásra nem talál; melyekben életerőink, melyek előbb még csak úgy duzzadtak a hittől, megfogyatkoznak s melyekben szivünket las sankint a lehangoltságnak, a szomorúságnak és keserűségnek érzése töltik be. Pedig a szomorúságban is Isten áldása rejlik. Ha soha nem szomorkodnánk, úgy a vigasztalódás örömeit sem élvezhetnök. Lelkűnknek a bánat felhőire is szüksége van, hogy a mögöttük kicsillanó napsugaraknak sziveket vidító fényétől, éltető melegétől felviduljanak s a Vigasztaló eljövetele felett érzett örömünkben uj, megtisztult életre készüljünk. Mert mi a mi bánatunk az igazi szomorúsághoz, az Atya bánatához képest; ki látni kénytelen azt, hogy még azok is, kik az 6 egyszülöttjének szavaiban hittek, Í ézus távozása után megtántorodtak, hitükben megfogyat- ;oztak, Jézus igazságát kétségbevonták s a világ fejedelmének megitéltetéséböl sem okultak. Ne csodáljuk tehát azt, hogy Isten a mi megvigasz- taltatásunkat feddéssel kezdi. Rászolgáltunk bőven, mert az az ut, melyről letértünk, az igazságnak útja, tehát az öröm perceit is bünhödésnek kell bevezetnie. Az igazság Lelkének ezt a feddését azonban már minden evang. keresztyén örömmel viseli el, mert az igazságra való el- vezéreltetésünk a teljes niegvigasztalódáshoz vezet; s amit ez a Lélek nekünk megjelent, az Jézustól való. Aki hallgat a Lélek szavára, az vele együtt Jézust dicsőíti. Könyvek és folyóiratok. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek. Ford. Szabó Endre. I —III Budapest. Révai kiadás, ára 550 korona. — A Dosztojevszkij-jubileum alkalmából — (D. szül. 1821 október 30.) — a Révai-cég elhatározta, hogy D. összes munkáit adja a magyar olvasóközönség kezébe, amit csak örömmel üdvözölhetünk, mert akárhogy ítéljünk is e nagy orosz Íróról esztétikai szempontból, annyi bizonyos, hogy mindenkép a szellemóriások közt a helye. Már az egyénisége is végtelenül érdekes a pszichológusra és esztétikusra nézve, valóságos probléma, mely újra meg újra magához vonz, anélkül, hogy teljesen megtudnék oldani és e szövevényes lélek feneketlen mélységébe tekinteni. Az életére vonatkozó adatok inkább csak .külső történetet“ tartalmaznak és ezért műveibe kell belemélyednünk, hogy az irót magát megragadjuk. Az ilyen — különben helyes jelzők —* hogy D. nacionalista és realista, hogy elsőrendű pszichológus és pszichiáter (a lelki betegségek ismerője) tulajdonképen igen keveset mondanak és egyéniségének a lényegét aligha világítják meg. Nagy baj, hogy a legnagyobb alkotása és egyben hattyúdala a .Karamazov testvérek“ (.jó öt font a súlya® mondotta büszkén a szerzője, mikor elvitte barátjának — magyarban összesen 1036 oldal) befejezetlen maradt, az olvasó pedig kielégítetlen a mű végén — pedig talán sehol sem remekel annyira a lélek titkos ösvényeinek feltárásában, a tudástalan gondolatok leleplezésében, az Őrjöngésig izgatott alakok ecsetelésében, a legsúlyosabb erkölcsi kérdések felvetésében. A külső esemény e súlyos műben sem sok és Földi Af. (aki igen tartalmas bevezetést irt Szabó E. kiváló fordításához) igen helyesen jegyzi meg „hogy az élet itt a lélekben dől el, a külső világnak kevés köze van hozzá“ — amely tulajdonság D.-t igen közel hozza a modern expresszionizmus- hoz és egyben bizonyos drámaiságot kölcsönöz halhatatlan alkotásának. A regény tárgya egyébiránt egy apagyilkosság története. Az apa egy Teslett életű öreg ember, aki két
