Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-30 / 18. szám
1922 HVApiGéLiIKUSOK UAPUA 3 mind a teljes önelégültség kellemesen ringó csónakján himbálják lelkiismeretüket és irigylésreméltó önelégültséggel szemlélik egymásnak és különösen önmaguknak vallási kilengéseit. Akár a baptistákat, akár a nazarénusokat, akár a bethanistákat nézzük, ezt ez alapvonást legtöbbüknél megtaláljuk. Csak a fokozatokban] van itt eltérés, a lényeg mindnél ugyanaz. A Reichertek és Wallrabensteinek útja a bethanistáknál kezdődik és a methodistáknál végződik. Pedig a bethanisták voltaképen derék és jó akaratú és vallásos emberek, de a hiúkat és a gyenge judiciumu embereket akaratlanul is mellékutakra terelik és önimádókká és egyháztagadókká teszik. Pedig maguk is mondják, el is hiszem, hogy nem ezt akarják. Hogy ezt a szektáskodó szellemet az evangélium egyháza nem elégítheti ki, az természetes. De nem elégíti azt ki a maguk szektája sem, azért változtatgatják mindig a nevüket is, a céljaikat is, az önimádó környezetüket is. Nem hiszem, hogy akármiféle szent buzgóság éljen is a szektáskodó váltási közösségek lelkében, azt az evangéliumi egyházak akármelyikében ki ne lehetne teljes mértékben elégíteni. Nem hiszem, hogy azok az urak, akik ma szinte divatos könnyelműséggel és tetszetős hivalkodással kiválnak egyházaikból, ne tudnának a saját evangéliumi egyházunk keretein és munkakörén belül is Isten nevének dicsőségére munkálkodni. Hanem hát nekik külön világ kell és külön környezet, mely őket szenteknek és apostoloknak tekintse. Félek, hogy amilyen sok az ilyenféle felfogásban a hiúság, éppen olyan sok a túlzás és az igaztalanság abban is, ha az evangélium egyházát tétlenséggel vádolhatják. Az embernek ősi bűnös hajlandósága, hogy szereti páholyból nézni a mások verejtékezését és szereti lehetőleg élesen kritizálni a mások munkáját. De hiszen a munkát nem a szervezeteknek és az intézményeknek, hanem az embereknek kell végezniök. Hát miért nem dolgozott a Reichertek és a Wallrabensteinek tökéletesebb hada az egyházban? Miért hagyta el mindkettő a híveit könnyelműen, ahelyett, hogy igyekezett volna becsületes hűséggel és kitartással építeni őket az evangélium igazságaival ? Aki nem tud nálunk és köztünk elég munkateret és alkalmat találni az «vangélizáló munkára, ;az nem a munkát szereti, hanem önmagát És az ilyen ember ne vádaskodjék, de az ilyenek érdekében más se vádaskodjék az evangélium egyházára, hogy nincs benne elég evangélium. S ha csakugyan nincs, tessék hozzáfogni az evangelizáláshoz, de önmagunkon kezdve és nem a tetszetős birálgatás alapjara helyezkedve másoktól várni az ujjáalkotó munkát. Aki azonban önmagát már evangélizálta, annak minden környezetben jó, csak dolgozni legyen alkalma. A memento tehát nem jó helyre van címezve, bár nemes szándékát teljes mértékben elismerem. A mementot én azokhoz intézem, akik azt hiszik, hogy szent munkát végeznek, mikor mindent és mindenkit csak kritizálnak, mindennel és mindenkivel elégedetlenkednek s így szítják a széthúzást, ahelyett, hogy megfognák az eke szarvát s nem tanácskozva testtel és vérrel, igaz lelkűk szerint dolgoznának. Félreértések kikerülése végett azonban ki kell jelentenem, hogy ez a lecke nem Deák professzornak szól, mert én őt a komolyan dolgozók közé számítom. Lutheránus. Rovás. • 1. Vannak emberek, akiknek egész élete utánzás. Pál apostol levelet irt a zsidókhoz. Nosza Maszuyik Endre Is irt egyet az „Az Újság“ húsvéti számába. Hát bizony a Pálé tartalmasabb volt. De Masznyik Endre bátyánk, a „vajda“, nem elégedett meg egy levéllel. Pál is többet irt. A „Szózat“ húsvéti számába is irt tehát a „vajda“ egy levelet a „protestánsokhoz“. És alaposan letette őket. Némi Önostorozás után, melyben több a dicsekvés, mint az ostorozás, megvádolja a saját véreit, hogy türelmetlenek, mert nem nézik el szó nélkül, hogy a reverzálisok- kal kezüket lábukat lemetélik s nyilvánosan naponként lebecsmérlik. Persze Masznyik Endre ezt természetesnek •ta álja, hiszen mint a „lutheránus főoltár főpapja“, teol. igazgató korában ö is reverzálist adatott a lányával. Mert hát ő akkor is a békesség embere volt. Úgy bizony! De Pál apostol ezt aligha tette volna és ha tette volna, aligha irt volna levelet „protestáns testvéreihez“. Hát Masznyik minek Irt? És miért nem irt a gyűlölködést hintő katolikusokhoz? Si tacuisses! 2. Ez a rovás már nem a megkótyagosodott „Magyar Kultúrának“ szól, mely sem a Magyarország, sem a kultúra érdekeit nem szolgálja, hanem szól a magyar királyi Ügyészségnek. Meg vagyunk győződve, hogy ha a katolikus egyházzal és a római pápa vallásával szemben mi evangélikusok ilyen súlyos és dehonesztáló megjegyzéseket nyomatnánk ki, mint a „Magyar Kultúra*, a protestantizmus és az evangéliumi egyházak ellen: már régen megkaptuk volna a tiltakozást, vagy talán a perbe idézést is, vallásháboritás és felekezet elleni izgatás miatt. Meg vagyunk győződve, hogy ha mi úgy izgatnánk a fennálló és érvényes törvények és a házasság intézménye ellen, mint a katolikus plébánosok a protestáns templomban kötött vegyes házasságok ellen, már régen börtönben ülne közülünk egynéhány. Az ügyészség azonban másokkal szemben, úgy látszik, nem olyan éber s vagy nem ismeri a „Magyar Kultúra cikkeit, vagy felekezeti szemüvegen át olvassa azokat Ez utóbbit lehetetlennek tartjuk s így nem tudunk elképzelni mást, mint hogy nem ismeri. De hát miért nem ismeri ? iiiimniimiiiiuiiiiiiiiliiiiuiiiiMiiiimiMiiiiitiiiiiiiitimiiHiiiiiMianiiiiiiiimiiMiiiiiii Mi — és a biblia. Ján. 10, 10-16. Szeretnök, ha Jézusnak a jó pásztorról szóló példázata nyomán a lelkipásztorainkkal s önmagunkkal szemben támasztott követelmények jelentőségét olvasóink is felismernék. Mily boldog az a gyülekezet, melynek jó pásztora van. Olyan, aki minden percét nyájának szenteli s életét adja juhaiért. Olyan, aki Ezékiel próféta szerint megkeresi az elveszettet, visszahozza az elüzöttet, kötözgeti a meg- töröttet, erősíti a gyengéket, meggyógyítja a betegeket s úgy legelteti nyáját, amint illik. Mennyire szomorú helyzetben van másfelől az olyan egyház, melynek lelkésze nem pásztor, hanem csak béres, aki juhaira gondot nem visel s a farkas közeledtére elfut. Mit tehetünk mi, az Evang. Szövetség tagjai abban az irányban, hogy gyülekezeteinket jó pásztorok gondozzak? Sokat — sőt mindent I Mert a jó pásztor ismeri az övéit, de őt is ismernie kell a híveknek. A Szövetség tagjai elsősorban azt tartsák kötelességüknek, hogy a lelkésznek és a híveknek ezt a kölcsönös megismerését előmozdítsák. Ismerjék meg egymás erényeit és gyengéit; ápolják, fejlesszék egymásban azt, ami jó, ami megalapozza a lelki harmóniát s irtsák, pusztítsák mindazt, ami pásztor és nyáj között disszonanciát teremt. Nem mindig a lelkész az oka annak, hogy egyikmásik gyülekezet minden, csak nem evangélikus. Ismerünk lelkészeket, kik mindenüket, életüket is oda adnák juhaikért, de a nyáj pásztorában csak bérest lát; a lelkész küzködik, vergődik egy ideig — de akaratereje lassankint megtörik, a megpróbáltatások súlya alatt megrokkan s a béres szerepébe beletörődik. Ily esetekben nekünk kell a lelkész mellé állani, őt gyámolitani, a bérest pásztorrá emelni. Nekünk kell őt biztosítani s meggyőzni arról, hogy más juhai is vannak néki olyanok, akiket csak elő kell hozni és hallgatnak majd az ő szavára. Vállaljuk ezt a nehéz feladatot s végezzük el azt egész lélekkel. Ne türjük meg a bérest sehol, hogy teljesedjék az Írás szava: és lészen egy akol és egy pásztor. iiuimim •••iiMiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiitiMiiitiiiiiiiniiiiifiiiiiiiiiinmiiiitiiiiiiiiiiiiiii Lapunk javára újabban a következő adományok folytak be kiadóhivatalunkba: Haerter Ádám Cegléd 40, Huszár Sámuelné Békéscsaba 40, Ev. Nőegylet Kiskörös 100, Bódy Pál Tápió- saele 40. Stark Ferencné Budapest 40, Bányayné Fábry Mária Cegléd 10, Kanitz János Budapest 30, Tibor György Bpest 30, Nedomia Béla Bpest 50 korona.
