Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-04-02 / 14. szám

6

EVAflOÉLlIKUSOK UAPJA

1922

Mi — és a biblia.

Jáíl. 8, 46-59Szövetségünk az evangélium realizálásának szolgálatában áll. Feladatunk: az evangélikus nép kulturális színvonalát emelni, gazdasági érdekeit istápolni s a krisztusi szeretet jegyében folyó társadalmi munkát élénkiteni, általánossá tenni. Törekvésünkben pedig egyetlen egy vezérfonalunk van: az Isten beszéde. Tehát szövetségi munkánkban csak azok lehetnek segítségünkre, akik Istent ismerik és az ő beszédét megtartják.

Sajnos, de úgy van, hogy még Isten elhívott szolgái között is akadnak olyanok, kik az ő beszédét nem tartják meg s a mennyei Atyát csak az egyházi funkciók, gépies elvégzésével tisztelik. Isten dicsősége helyett saját dicsőségüket keresik s már földi életükben a halált kóstolgatják. Az ilyen lelkészek gyülekezeteiben nincsenek vallásos estélyek, nincs nőegyleti munka, a konfirmált ifjúság züllésnek indul s a szövetkezetek — ha ugyan vannak — erkölcsi vezetés hiányában tengődnek.

De hála Istennek, még a mi fogyatékos lelkészképzésünk mellett is jóval több az olyan pásztor, ki az Atyának megdicsőitésében bizakodva, egész életét neki szenteli. Pásztorok, kik Krisztusért a bosszúságokat is szívesen tűrik, kik nehézségeket nem ismernek s a Szövetség hirdette igazságok mellett bátran síkra szállnak.

Támogassuk ezeket a derék lelkészeket, kik az ő, Isten beszédét meg sem hallgató, vagy azt csak meghallgató, de meg nem értő gyülekezetükben sokszor magukra hagyatva, ezernyi akadállyal küzködnek. Álljunk melléjük, ha nem hisznek nékik s győzzük meg az értelmetlen elemeket arról, hogy az aki az Isten beszédét hirdeti, az az igazságot szólja. Ne keressük a saját dicsőségünket, hanem az igazság győzelméért mi is vállvetve dolgozzunk. Ne riadjunk vissza a kicsinylő gúnyos szidalmaktól, a reánk hajigáit kövektől. Mert vagyon, aki keresi és megitéli a mi dicsőségünket s ha igazán Istentől vagyunk, egyedül reáhallgatunk s az ő beszédét mind magunk megtartjuk, mind másokkal is megtartatjuk.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

T anügy.

Barcsai Károly: A magyar tanítóképzés újjászervezése. Győr, 1921. Az előző kultuszkormány némileg meglepetésszerűen és ellentétbe helyezkedve köznevelésünk mai szervezetével a tanítóképzést négy évről hat évre kiterjesztette. Már a tervezet, majd még inkább az uj tanterv megjelenése általános mozgalmat keltett mind szak-, mind laikus körökben, mert mindenki érezte, hogy itt nemcsak pedagógiai, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is fontos reformról van szó. A kérdéshez hozzászól Barcsai Károly győri tanitó- nőképzőintézeti tanár fenti cimü munkálatával is, melynek minden sora a higgadtan gondolkozó pedagógust árulja el, aki a teória eszményi követeléseit az élettapasztalataival szerencsésen kiegyeztetni iparkodik. Műve logikusan van felépítve és a fontos és időszerű reform minden kérdését öleli fel, amint már az egyes fejezetek cimei mutatják: (A tanítóképzés újjászervezésének irányelvei; A keretek; a keretek kitöltése; Szervezeti kérdések; Hatóság és felügyelet; Tanítóképzés stb.). Vezér- gondolata, mely Fináczy E. egyetemi tanárével egyezik, az, hogy az uj képző hat osztályát két tagozatra kell osztani, melyek közül a két osztályú felső főiskolai rangú lenne. Hisszük, hogy B. sok életre való eszméje illetékes helyen visszhangra fog találni. Sz.Ö.

Könyvek és folyóiratok.

Szabó Ferenc: Pszichológia. U. az Logika. Aprókönyvtár 29,30 és 31. Számonként 10 K. Kiadó : Löblovitz Zs. Budapest Thököly-ut 40. Iskolai lélektant és logikát írni ma nem tartozik már a nehéz feladatok <közé, a vállalkozónak csak az idevágó magyar irodalmat kel) gondosan feldolgoznia és sikerült művet alkothat. Csak az a kérdés, hogy a meglevő jó könyvek mellé kell-e egyáltalán uj könyv? Bizonyára csak akkor, ha oly tulajdonsággal rendelkezik, mely a közkézen forgó könyvekben nincsen meg. Szabó F. rövid könyvei nem lépnek fel nagy igénnyel, nem eredetiségre, hanem használhatóságra törekszik velők, főleg pedig arra, hogy a tanuló iljuságnak megkönnyítse az iskolában halottak megértését. Legjobb tulajdonsága világos, könnyed előadása, melyet csak itt-ott bont meg egy*egy fölösleges idegen műszó, vagy kevésbbé szerencsésen megfogalmazott mondat. Az approbált bővebb tankönyveket azonban aligha fogja fölöslegessé tenni, de repetitorium gyanánt beválhat. Nincs eléggé indokolva, hogy miért kerül a 45 oldalra terjedő logika ugyanannyiba, mint a 60 oldalas lélektan? Sz. ö.

iiiiimiiiiiiiHiiiimiiiiiiiiummiiimiiiiiiiiiiiimiiimiiiiimmiimiiimiiMiniiiiiiimi

EGYHÁZI ÉLET.

A Protestáns Irodalmi Társaság gyűlése. Mint már említettük, a Protestáns Irodalmi Társaság március 19-én — hosszabb szünet után — felolvasó ülést tartott.

Dr. Raffay Sándor püspök megnyitójában elmondta, hogy mióta hallgat a Társaság és mitől bénult meg működése. 1917 október 17-én volt utolsó gyűlése, ekkor szólalt meg körében utoljára Tisza István. A nemzeti öntudat elhalásának e szomorú esztendejében elnémult a Protestáns Irodalmi Társaság is. Mekkora a nemzetben az életerő, azt lelki megnyilvánulásai mutatják meg. Azért szólal meg most újra ez a Társaság, melynek lelke mindig a szabadságra és haladásra törekvő magyar lélek volt. Az uj honalapitás munkáját nem csak egy téren kell végrehajtani, de amennyiben ehhez szellemi erők is szükségesek, részt akarunk venni benne. A párt- és osztályküzdelmek szomorú szakában a türelmes keresztyén szeretet igéit hirdetjük. A magyar evangéliumi lélek hordozója ez a Társaság. Haza- és egyházszeretet, testvériség és józan haladás a vezérlő eszméi. A mai megtévedt kulturfejlődés helyébe ezeket az erőket akarja állítani.

Utána gróf Bethlen Margit mélyen átérzett, színesen megirt, gondolatokban gazdag rajzokat olvasott fel. Befejezésül Temetés cimü költeményét mutatta be. Egy országot temetnek. De lehet-e megölni, eltemetni azt az országot, amelyben millió ember él, aki mind várja a napot, amikor eljön a föltámadás?

Az illusztris írónő felolvasásai lelkes tetszést arattak.

Ravasz László református püspök Petőfi géniusza címmel tartott előadást. Ma nem a művészből akarják megérteni a műtárgyat, hanem a műtárgyból a művészt. Nem akar vitatkozni, hogy ez mennyiben helyes, mert az esztétikában mindenkinek igaza van, aki lát. Á lángész természetrajzáról akar szólni, különösen Petőfiről. Mikor Goethei megkérdezték, hogyan alkotja műveit, azt mondta s „Valami Isten mindig megadja nekem elmondanom azt, ami fáj“. Minden igazi műtárgyon ott reszket az alkotó csodálkozásának visszfénye. Van benne valami az édesanyából, aki tudja, hogy testéből származott a gyermek, mégis érzi, hogy szolgája ennek az uj szuverénnek, aki belőle termett, aki neki mindene, királya. Előadásábanj:a lángész életműködését három metszetben vizsgálja: az emlékezet, a képzelő erő és a szemlélő erő szempontjából.

— A zseniális emlékezet kizárólag csak egy bizonyos emlékképeket gyűjt. Vannak, akiknek csak látási képek zuhannak a leikébe, a másikba a hangok hullanak, mások csak a mozdulatokra emlékeznek és minden mást elfelejtenek. Petőfinek egész emlékezése érzelmi emlékezés volt. Ezért bámulatosan sok hangulat-emlék gyűlt föl benne a felhőkről, a pusztáról, a magyar életből. Mennyi bánat-