Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-08 / 2. szám

1922

HVAriGélilKUSOK

3

való kereszteződése is előbb utóbb lassan letördelte volna a zsidó fajiságot és a zsidó népet belemosta volna minden más nép sorsa szerint a történelem örök olvasztókohójába, hogy ott uj nép elemévé legyen. S mikor ez a faji veszedelem a legnagyobb volt, akkor szakadt a zsidóságra két legnagyobb nemzeti katasztrófája. Hétszázhuszonegyben Krisztus Urunk születése előtt, az asszírok feldúlták Palesztina északi részét, Izraelt és népét elhurcolták. Izrael ezzel megszűnt és Judea népe megrendültén nézte és tehetetlenül tűrte a testvértörzs teljes megsemmisülését. A zsidók országa ezzel felére zsugorodott, de a megmaradt rész felett is ott lebegÄt már a végzet. Krisztus előtt 701-ben Senna herib asszír hadai fogták körül Jeruzsálemet. Ezúttal azonban, nem tudni pontosan mi okból, az asszírok elvonultak Jeruzsálem falai alól Ez a csodálatos fordulat nagyon megerősítette ismét a zsidó önbizalmat és megkönnyítette a próféták dolgát, akik egyre több eredménnyel hirdették a nemzeti és vallási tradíciókhoz való visszatérést és a jövőben való hitet. Jeruzsálem első ostroma és a babyloni fogság kezdete között eltelt száz év örökös szorongatottsága meglehetősen megerősítette a zsidó faji kötelékeket, de ez már Judea végzetén nem tudott változtatni. Hatszáz körül Nabukadnezár 10 000 zsidót elhurcolt Babylonba, majd mikor ez sem tudta a zsidóságot igazán megtörni, elfoglalta és elpusztította Jeruzsálemet és vele egész Judeát és úgyszólván az egész zsidó népet magával hurcolta Babylonba. A babyloni fogság hatvan évig tartott s mikor utána a zsidóság hazafiasabb része visszavándorolt, elpusztított fővárosuk, városaik és falvaik romjait találta ott. Látta, hogy mindent elölről kell kezdenie és kezdett is uj életet. Bár nemzeti államukat soha többé egészen vissza nem szerezték, az Izrael elpusztításától a babyloni fogság végéig tartó majdnem kétszáz évet nemzeti integritásuk teljes kiépítésére használták fel. A zsidó faj azelőtt sok keveredés és sok belső ingadozás után ennek a kornak prófétái és a szorongatottság és nyomorúság hatása alatt éppen ebben a leggyászosabb időben erősödött meg és állandósult. A mai értelemben vett zsidó faj ezóta van. S mig a korábbi próféták, főleg Izrael prófétái szabadabb szelleműek voltak, egy boldogabb kor viszonyaihoz mérten, hogy modern szóval fejezzem ki magamat, libe- rálisabbak voltak, addig az asszir-babyloni idők prófétái és az azután jöttek a zordon magukba- szállást, szigorú önfegyelmet, a tradíciókhoz való visszatérést és azokhoz való konok ragaszkodást, faji öntudatot, az idegen faji és vallási felfogás kiküszöbölését és a legszigorúbb hazafiságot prédikálták. Chamberlain szerint Ezékiel próféta nevéhez és a babyloni fogsághoz fűződik az egységes zsidó faj megteremtődése. A zsidóság a 200 év alatt annyira megszilárdította a maga fajiságát, annyira kiépítette a maga nemzeti integritását, hogy szívósságban, öntudatában és ellenálló képességében állam nélkül is máig fenn tudta tartani magát, sőt elérte azt a csodálatos eredményt, hogy önálló

nemzeti állam híján is, már-már a világuralmat közelítette meg. Nem akarok én itt most a mi nemzetünk zsidóveszedelméről beszélni, itt csak egy csodálatos történeti példával akarom erősíteni magunkban az önbizalmat és épp a zsidó történelem letagadhatatlan tényein, a zsidó összetartás világraszóló eredményein példázni azt, hogy mi ma jó utón járunk s ezen kell haladnunk a jövőben is, ha élni akarunk. Világosan szemünk előtt kell tartanunk azt a kettős egy igazságot, hogy a területi integritást csak a nemzeti integritáson keresztül szerezhetjük vissza. De még ha valami csoda vissza is adná a területi integritást más utón — ami a mesék világába illő lehetőség — nemzeti integritásunk híján ez sem biztosítaná számunkra az igazi Nagy-Magyarországot.

A nemzeti integritás elsősorban pedig: a magyar nemzetnek keresztény vallási alapon és erős faji öntudatban való egységbe szervezése.

(Folytatása következik.)

niiiimimmiMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiini

A magyar protestáns ifjúság és a protestáns külföld.

Irta és az Orsz. Prot. Diákkongresszuson felolvasta: Dr. Helle Ferenc. '

Midőn a magyar protestáns ifjúság ezen második országos kongresszusa alkalmával újólag nyilt tanúságot tesz hitéről, magyar protestáns öntudatáról, midőn megméri erejét, hogy lássa, nem taláitatik-e még mindig könnyűnek ahhoz, hogy komoly, eredményes munkába kezdhessen, legyen szabad visszapillantanom az elmúlt századok prot. ifjainak életére, elsősorban a külfölddel való kapcsolatában; arra az életre, melyről nem lehet meghatottság és lelkesedés nélkül hallani, mely nemesebb és lélekemelőbb példát keveset tud felmutatni a mai ifjúság számára, mely a krónika néma adataival kiáltó szózata lesz annak az el nem évülő heroikus kitartásnak, a meggyőződés erejének, a rendszeres szívós munkának, melyet az elődök ifjúsága folytatott és a jelenkor protestáns ifjúságától, a jövő szellemi letéteményeseitől is méltán elvár.

A külfölddel való érintkezés fontosságát a protestantizmus mindjárt első diadalai idején felismerte, főleg a maga gyengeségének tudatában és később az üldözések és szorongattatások közepette, melyeknek szakadatlanul ki volt téve, hogy lelki elmélyedést, friss ösztönzést, uj irányitó gondolatokat nyerhessen a külföld nagy vezető elméitől, hogy a külföldi protestantizmus szellemi életébe szervesen belekapcsolódjék és ezen szerves kapcsolatba beleilessze jövő reményének, ifjúságának nevelését is. Az üldöztetések mellett még a szegénységgel is hősi harcot vívó magyar protestantizmus úgyszólván a semmiből teremtette elő időről-időre a maga kultur-életének összes feltételeit a szorgalmas méh munkájával, mely mintha sejtené, hogy mézét időközönként elszedik tőle, annyit gyűjt, hogy önmagának is maradhasson. Ezért ifjúságának külföldi tanulmányait is már a kezdet kezdetén különböző adományokkal tette lehetővé. Az áldozatos szellem kölcsönös volt: egyrészt a protestáns családok és városok, a sok intézmény fenntartása mellett az ifjak külföldi tanulmányainak előmozdítására is tudtak áldozni és másrészt maga az ifjúság is, legtöbbször hihetetlenül csekély összeggel, néha a saját, koplalással összekuporgatott krajcáraival indul útnak a külföld nagy protestáns szellemi központjaiba, hogy nagy nélkülözésekkel, de ifjúi lelkesedéssel kielégíthesse tudás-szomjuságát, megerősödjék hitében és ezen hit, lelkesedés és tudás nemes magvait haza-