Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-02 / 40. szám
11. évfolyam. Budapest, 1921 október 2. 40. szám EMEUKUSOK URH >z«rk«ixtölég I B adapt at, Vili. kér . tllói-At 24 uáa, hová • kéziratok; ((adóhivatal: Vili, Szentkirályi-a. 1. ez., bori az előfizetési dijak küldendők. .apraklamációk in. Kellner End könyv- yoMdijeee Buéep^t, V, Cmky utca 10 kildendók. Alapította Dr. Raffay Sándor Kiadja Elóflzatézl ár évi 100 korona, ágyas szám ára 3 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. m ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelőt szerkesztői TArsszerkesztő és felelős kiadó: Kirchner Rezső püspöki titkár Dr. Scholtz Oszkár az O. E. Sz. igazgatója. Dr. Raffay Sándor. Valahányszor egy-egy rendkívüli templomi ünnep szólaltatja meg azt az élő trombitát, mely az isteni gondviselés különös kegyelméből a keresztyén magyarság legkisebb egyházából, de annak legnagyobb gyülekezetéből, nem „bizonytalan zengéssel*, hanem a Krisztusvárás nyugodt bizonyosságával hirdet harcot a névleges keresztyének és névleges magyarok ellen, — önkéntelenül is a Keresztelőre gondolunk. Mert valóban ő az, a „kiáltó szó*. A magyarság Jánosa, kinek szava, ha a bérceitől megfosztott, síksággá csonkított hazának lelki pusztájában fel-felhangzik, megtöri a tehetetlenek sokaságában úrrá lett csendet, felrázza a kicsinyhitüek álmokba menekült seregét s az isteni megpróbáltatások köteles elviselésének felemelő érzetével vértezi fel lefegyverzett nemzetét. Kiáltónak szava, mely visszhangra lel nem csak a magyarhoni evangélikusok kicsiny táborában, hanem áttöri a felekezeti válaszfalak vékony rétegeit s behatol minden helyiségbe, ahol csak magyarok laknak, élnek. Kiáltó szó, mely tulharsogja a pusztába csödülő farizeusok észbontó lármáját s megdöbbenti a trianoni béke jeruzsálemi templomába szorult világotcsináló világcsalóknak gonosz lel- kületét. Igehirdetö munkásságát mint fiatal káplán, harminc év előtt, szülővárosában a ceglédieknek azóta már uj hajlékkal felcserélt régi kis templomában kezdette meg. A tápiószentmártoni lelkészkedésnek, majd a besztercebányai vallástanári s a pozsonyi teol. akadémiai professorkodásnak egyre tartalmasabb, de bizony csak sáskával s erdeimézzel táplált élete után boldog emlékezetű zólyomi Wagner Gézánknak Székácsot kereső, hivó szavára kathedrájáról ismét a szószékre lép s az ország papjának méltó utódát örömmel szorítja magához az ország szive. A fővárost megértette és a magyarságnak itt élő, ide huzó, ide tekintő tömegei megértették öt. Püspökké választatása egy alkotásokra teremtett, lankadatlan szorgalmú s a munkavágytól izzóra hevített harcos léleknek találkozása volt a magyarság Géniuszával, mely tépett szárnyakkal röpdösött a nemzeti kultúra kiaszott mezői felett s az isteni gondviselés kegyelméből ösztönszerü- leg kapaszkodott fajmagyar szülötteibe. Dr. Raffay Sándor, már mint tanár s mint lelkész is jól dolgozott. Mint tanár, kiváló irás- magyarázónak bizonyult s e részben nagyszabású irodalmi tevékenységet fejtett ki. Majd mint lelkész és a bányai egyházkerület belmissziói mozgalmainak elömunkása legtisztábban ismerte fel azt az igazságot, hogy az egyházi élet nem lehet sem száraz közigazgatás, sem merő imába merülő templomi buzgóság, hanem annak valóságos életnek, a hétköznapi szürkeségeket ünnepi pompába öltöztető s magasságokba ragadó munkahalmaznak kell lennie. Neki is feküdt a munkának alaposan. Ifjaink és leányaink szervezkedései, a nőegylefi munkásság fellendülése, a leánynevelésnek különös gonddal eszközölt kiépítése, a gyámolitó szeretetnek intézményes munkaterei, a főiskolai ifjúság sorsának türhetőbbé tétele stb. mind-mind olyan jelen-
