Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)

1921-09-18 / 38. szám

2 EVflriGÉLilI^ÜSOK ÜRPJA 1921 Lent a terpeszkedő Jugoszláviában a katho- likus borválság és a görög-keleti szerbség már is egymásra eszmél. Ki tudja: nem mélyül, mér­gesül-e ez a kulturális ellentét annyira, hogy a mi ottani evangélikus gócainkon fellobban az ősi lutheri dac s az uj politikai viszonyokra nem döntő súlylyal nehezedik-e majd ezeknek állás- foglalása . . . Ezek nem irreális elgondolások Nekünk ott zászlótartóink vannak. Egyelőre rejtve bomlik a zászló selyme, de ki tudja: melyik pillanatban emelkedik fel és bomlik ki eredeti színeiben a fel­kerekedő viharban ? . . . A gondolat repül, ki állhatja annak útját? Kicsoda tiltja meg a harangszónak, hogy az át ne repüljön a demarkáción s össze ne ölelkez­zék a hasonló zengésre hangolt testvérharangok szavával ? . .. Várjunk. Készen várjunk. Úgy cselekedjünk mindent, hogy megtudják a mi szellemi test véreink: karjaink tárva feléjük! Ez az evangélikus irredentizmus. d. L. jiiiniiniii;iuiiiiiiiiiiiiiiniiníiiniiiiiiiinnii:ii;niiiniiiininii)i;inu)»iiiiiiiminimí>i A dttnánínneategyházkerület közgyűlése. A dunáninneni egyházkerület elnöksége több oldal­ról megnyilatkozott kívánságnak tett eleget, amidőn prog- rammba vette a vándorgyűlések tartását. Első ily gyűlését az egyházkerület folyó évi szeptember hó 7-én tartotta meg a fejérkomáromi íordasi gyülekezetben. A kerületi elnök­ség nem csalódott feltevésében: a kerületnek a gyüleke­zet körében való megjelenése áldással fog kihatni nemcsak a tordasi egyházra, de a szomszédos gyülekezetekre is, mert érezhették, hogy nincsenek magukra hagyatva, lát­hatták azt a komoly munkát, amelyet az egyházi hatóságok a közegyház javára kifejtenek, másfelől a gyűlésen meg­jelentek is közelebbről megismerkedhettek egy oly gyüle­kezettel, amelyben példás egyházi élet folyik. A kerületi elnökség és a bizottsági tagok szep­tember hó 6-án délelőtt fél 10 órakor érkeztek a marton- vásári állomásra, ahol a vendégeket Hoffmann Ede egy­házfelügyelő és Kirchner Rezső püspöki titkár fogadták az egyház kiküldöttei élén, miután a gyülekezet lelkésze köz­vetlen a gyűlés előtt súlyosan megbetegedett és a vendégek körében meg nem jelenhetett. A Dréher uradalom által rendelkezésre bocsátott pompás fogatokon a vendégek fél­óra múlva megérkeztek Tordasra, ahol a szállást adó híveknél tett látogatás után a bizottságok nyomban meg­kezdték munkájukat. Délelőtt a kerületi számvevőszék ülé­sezett, majd a kerületi Gyámintézet tartotta közgyűlését Kéler Zoltán felügyelő és a betegen fekvő Podhradszky János lelkész helyettesítésében Kiss István püspökhelyettes elnöklete mellett. Az egyházi elnök évi jelentésében be­számolt azokról a segélyekről, amelyeket a kerületbeli egy­házak az elmúlt évben az egyetemes gyámintézettől, a németországi Gusztáv Adolf egylettől és a svédországi Gusztáv Adolf egylettől nyertek, s amelyek 31,991 koronát tettek ki. Az egyházmegyei gyámintézetek 13,655 korona 43 fillér gyűjtéséből a közgyűlés 8,300 korona 70 fillért (és 972 korona offertóriumot) az egyetemes gyámintézet­nek küldött be, mig a szabad rendelkezésre álló 5354*73 koronából 1000—1000 korona segélyt szavazott meg a megszállott területen levő komáromi és somorjai „szabad egyházaknak“; 1000—1000 koronát a patvarci, a tatató­városi, és tordasi gyülekezeteknek. A Katzián-féle segélyre: Patvarcot; a Gusztáv Adolf-féle segélyre: Magyaróvárt; a kis szeretetad.ományra: Legéndet; 1000 koronás segélyekre: Bánkot, Salgótarjánt, Szécsényt, Tordasi és Vérteskethelyt ajánlotta a közgyűlés. A németországi Gusztáv Adolf egy­lethez felterjesztette: a rétsági, a salgótarjáni, a székesfehér­vári, a magyaróvári, a patvarci, a bánki, a tordasi és a legéndi egyházak folyamodványait. A Palló-féle segélyre a közgyűlés Ringbauer Gusztávné, Drottner Samuné és Sztolár György né lelkészözvegyeket hozta javaslatba. Délután 2 órától 6 óráig a pénzügyi-, a tanügyi- és a jogügyi-b\zoiiség6k tartották üléseiket, amelyeken a bizott­sági tagok csaknem teljes számban megjelentek és a köz­gyűlés elé kerülő ügyek alapos előkészítésével és megvita­tásával lehetővé tették a másnapi közgyűlésnek gyors és sima lefolyását. A bizottsági ülések után jól sikerült vallásos-estély tartatott a szépen feldíszített templomban, amelyet a kikül­döttek és az ünnepi ruhába öltözött gyülekezeti tagok s vidéki híveink, dacára a szorgos munkaidőnek, zsúfolásig megtöltöttek. Az estély műsora a következő volt: 1. Köz­ének: Térj magadhoz drága Sión. 2. Kiss István püspök­helyettes imája. 3. Fohász. Benka Gyulától. Szavalja: Podhradszky Ilona. 4 Vegyeskar: Győzhetetlen én kőszá­lam. 5. A hit mint erő. Szabad előadás. Tartja: Jeszenszky Károly lelkész. 6 Isten rendithetlen várunk. Gajdács Pál­tól. Szavalja: Baki Vince tanító. 7. Vegyeskar: Az Ur szent bárányára. 8. Záró ima: Meskó Károly lelkész. 9. Közének: Szegény fejem hova hajtanálak. Külön ki kell etnelnünk Benka Gyula veterán tanár költőnknek ez alkalomra irt gyönyörű költeményét, ame­lyet átérezve és hűen interpretálva adott elő az egyház lelkészének bájos leánya Podhradszky Ilona. Elismeréssel kell adóznunk a Pontőr Béla tanító által a helyi fiatalság­ból ez alkalommal szervezett énekkarnak, amely két szép karénekkel gazdagította és tette építővé a vallásos-estélyt. Közel 2000 korona folyt be a szabad adományokból, amely összeg a gyülekezet harangalapját fogja gyarapítani. Az estély után rendezett közös vacsorán, amelyen megjelent a Dréher uradalom tisztikara is, a gyülekezet presbitériuma üdvözölte a kerületi elnökséget, kifejezést adva a gyülekezet nagy örömének és köszönetének azon kitüntetésért, hogy az egyházkerület az egykori koronázó, de most leigázott Pozsony városa után a kis tordasi egy­házban tartja közgyűlését. A meleg üdvözlő szavakat mélyen meghatottan köszönte meg Kiss István püspökhelyettes. A gyűlés. A gyűlést gyámintézeti istentisztelet előzte meg, amelyen Belicza András nógrádi alesperes mondott formás és tartalmas szentbeszédet s megható imát a betegen fekvő lelkészért, amely könnyeket csalt a pásztorukat szerető hívek szemébe^ A perselybe 972 korona gyűlt be az egye­temes gyámintézet javára. istentisztelet után Iándori Dr. Kéler Zoltán felügyelő tartotta meg a közgyűlést megnyitó beszédét, amelyet a gyűlés tagjai élénk helyeslésekkel fogadtak... Fájdalom­mal emlékezett meg arról, hogy a megcsonkított kerületben mindazon reménységek, amelyek a lelkeket a múlt évi köz­gyűlés alkalmával még eltöltöttek, valóra nem váltak. A trianoni békével végrehajtották rajtunk a halálos Ítéletet. De ennek dacára lelkűnkben együtt érzünk a tőlünk erő­szakkal elszakított magyar testvéreinkkel, hitsorsosainkkal, az ő fájdalmuk a mi fájdalmunk s minden igyekezetünk ajövőben is oda irányul, hogy a világot meggyőzzük az elkövetett iga­zságtalanságról. Felháborodással tiltakozott Nyugatmagyar- ország elszakitásá ellen és biztosította ottani testvéreinket, hogy habár elhelyezkedésük hosszabb vagy rövidebb időre változást is fog szenvedni, visszavárjuk őket és szeretettel fogjuk kebleinkre zárni mindazokat, akik a kikényszeritett elszakadás óráiban tettel bizonyították hűségüket és ragaszkodásukat a magyar haza és a magyarhoni evang. egyház iránt. Elismeréssel adózott, az amerikai hittest­véreknek, akik súlyos helyzetünkben erkölcsi és anyagi támogatásunkra siettek és támogatásukat a jövőre is kilá­tásba helyezték. Meleg szavakban emlékezett meg Dr. Raffay Sándor püspök fáradhatatlan tevékenységéről, amelyet a külföld protestánsaival való szoros összeköttetés meg­teremtése körül kifejtett. Ezután kitért a főrendiház tervbe

Next

/
Thumbnails
Contents