Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-04 / 36. szám
BVftrKSÉMKÜSOí^ ÜHPJÄ 1921 £ G teízbea Irta: Kuthy Dezső. (Folytatás és vége.) Az internacionális bizottságban Dr. Raffay Sándor püspök megbízásából a többi külföldi egyházak jelentései során a mi egyházi viszonyainkról én beszéltem. Szóltam főkép iskolaügyünkről, melyre hazánk és vele egyházunk szétdarabolása halálos csapást mért, szóltam továbbá a „keresztény kurzusáról. Kértem a német és többi nemzetbeli testvéreket, hogy magyar Sionunkat küzdelmeiben erkölcsi erejükkel támogassák, hisz ügyünk az ő ügyük is, az evangélium^ a Krisztus ügye! Kértem, ápolják híven Luther szellemét, hogy valahányszor körükbe megyünk, uj erőt, kitartást meríthessünk abból a küzdelemre, mit Isten rendeléséből meg kell vívnunk. Erről szívesen biztosítottak. Hogy mint igyekeztek a múltban és igyekeznek a jelenben is titkos, alattomos erők német testvéreink rokonérzését hazug rágalmakkal tőlünk elfordítani, jellemző arra nézve Dr. Kaftan generál-szuperintendens kérdése, melyet a beszédem nyomán megindult eszmecsere folyamán hozzánk intézett. „Igaz-e, úgymond, hpgy a magyar evangélikus egyház a más nemzetiségű, különösen a német híveket elnyomja?“ Dr. Raffay püspök szavak helyett tények beszédével felelt. Statisztikai adatokat sorolt fel. Dr. Kaftan és az egész bizottság köszönettel és megnyugvással fogadta, a választ, amely után több jelenlévő nyilatkozott arról a szimpátiáról, melyet a háború alatt Magyar- országon a németekkel szemben tapasztalt. Este még két értékes előadást hallottunk. Dr. Schaaf potshauseni szuperintendens, a kate- chizmust, mint az élet könyvét méltatta lelkes, tartalmas előadásában, lie. teol. Hymmen, witteni szemináriumi igazgató pedig az örök élet reményéről beszélt megkapóan. Augusztus hó 4-én tartotta meg Dr. Ihmels, elnök, előadását. Hatása alatt Dr. Kaftan felkiáltott : vajha az egész evangélikus Németország hallotta volna! Gondolatmenetét megkísérlem ideigtatni. A háború, mely a népeket és nemzeteket, mint ellenségeket, egymással szembe állította, egyházi téren viszont megerősítette az egyházak és felekezetek közeledésére, megegyezésére irányuló törekvéseket. E törekvések, bár gyökereik a háború előtti időkbe nyúlnak vissza, mégis jórészt csak a háború által jutottak teljes kifejlődésre. E törekvések különböző természetűek. Egyrészüknek csupán gyakorlati célzata van, csak közös érdekképviselet céljából. igyekszik a különböző egyházi közösségek összehozására. Másrészük viszo|t ama vallásos óhajnak köszöni létét, amely az egyház egységének ideáljához szeretne közelebb vinni. Mindeme törekvéseket örömmel kell üdvözölnie mindenkinek, kinek lelkében az egy közönséges, keresztyén anyaszeritegyház megvalósulásának vágya él. Német földön a különböző országos egyházak 1852. óta az Egyházi kormányok konferenciájában (Konferenz der Kirchenregierungen), 1903. óta pedig a Német Evangélikus Egyházi Bizottságban (Deutsch-Evangelischer Kirchenausschuss) közös orgánumot hoztak létre, hogy közösen érdeklő kérdésekben közösen foglaljanak állást és az egyházak közös érdekeit kifelé egységesen képviseljék. A háború utáni időben az egyháznak az állammal szemben teljesen megváltozott helyzetében előállott a még szorosabb együttműködés szüksége és 1919-ben összeült Dresdenben a rég óhajtott Egyházi nap (Kirchentag), melynek tagjai a német evangélikus országos egyházak különböző hivatalos és nem hivatalos szerveinek képviselőiből állottak. Az idén ősszel tartja a Kirchentag Stuttgartban második gyűlését, ott kerül bemutatásra a különböző német evangélikus egyházak között kötendő szövetségi szerződés tervezete. így belátható időn belül számítani lehet arra, hogy a német evangélikus egyházak szorosabb viszonyba lépnek anélkül azonban, hogy az egyes egyházak hitvallását érintenék. Bár csak sikerülne az egyházak szövetségének a reá váró feladatok megoldásai Az Általános Lutheri-evangélikus Konferencián különösen ama kísérletek érdekelnek, melyek a lutheránusok egyesítését célozzák. A konferencia eredetileg az 1866. politikai események hatása alatt jött létre. Ugyanis nem látszott alaptalannak az attól való félelem, hogy nagy, addig önálló területek Poroszországba való bekebelezésével kapcsolatban azoknak lutheránus országos egyházait beolvasztják a porosz országos egyházba, miért is az Általános Lutheri-evangélikus Konferencia össze akarta gyűjteni a lutheránusokat, hogy azok a hamis unionizmus fenyegető veszedelmével szemben egységes frontot képezzenek. Emellett a kezdet kezdetétől fogva szűk nemzeti kereteket túlszárnyaló feladatot is tűzött maga elé a Konferencia s a fejlődés további folyamán mindinkább és inkább ki is terjeszkedett az összes lutheránus területekre. Különösen hathatósan jutott kifejezésre a konferencia egyetemes jellege az 1911. upsalai gyűlésen, amelyen csaknem minden ország luthe- rániájának képviselői megjelentek. Jelenleg az általános egyházi helyzet a lutheránus köröket is szorosabb együttműködésre inti. Az amerikai lutheránus egyházból indult ki egy ily irányú mozgalom, melyben mindnyájunk közös vágya konkrét formát öltött. Amerikai testvéreink, akik a német lutheránusok jelenben nehéz küzdelemmel- járó egyházi munkájának hathatós támogatását végtelen hálára kötelező módon kötelességüknek ismerik, segédkezet akarnak nyújtani a világ lutheránus egyházainak egymáshoz való közeledésére is és közös gyűlés előkészítésén fáradoznak. Szívből kívánjuk, hogy, akik bensőleg összetartoznak, ép a jelenlegi szorongatott viszonyok között megtalálják az egyesülés útját. Méltán tarthatnak igényt érdeklődésre azok az — ugyancsak a háború után megindult — mozgalmak is, melyek, a felekezeti korlátokat át-
