Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-08-28 / 35. szám
1921 BVA|4GáuiKÜSOK UAPüA 5 tét! így szól a wormsi nap a mai generációhoz. Wormsban faktor volt az evangélium. Ott a politika a vallás után igazodott. Ez Németországban a dolgok természetes rendje. Megköveteli a mai vezérektől is, hogy becsüljék meg az evangéliumot és az evangélium egyházát. Megköveteli a parlamentektől, hogy a vallás és egyház ügyét ne mint bagatellt kezeljék, de ne is, mint egyes politikai pártok hatalmi kérdését, hanem, mint azt a kérdést, amely a német nép életét, vagy halálát jelenti. — Különösen kiemelendőnek tartom gondolatokban gazdag fejtegetéseiből, amit Dr. Kaftan gene rál-szuperintendens aláhúzott. Érvényesítse álláspontját az egyház a közéletben, legyen olyan tényező, amelyről érzik, hogy számolni kell vele. Nem szabad belekeverednie a napi politikába, de ez korántsem lehet egyértelmű ezzel: szemet hunyni, némán maradni a közélet nagy kérdéseivel szemben. Dr. Wallerius svéd lelkész ismertette aztán az egyház és állam viszonyát Svédországban. Miután Németországban a kettő között eddig fennállott viszony megszűnt és a kérdés rendezése most van szőnyegen, az előadást érthető érdeklődés kisérte és élénk eszmecsere követte. A nap Dr. Schaeder breslaui tanár értekezésével végződött, melynek tárgya volt: „A keresz- tyénség a jelenkor világnézeti küzdelmében“. Ott indul meg e küzdelem, ahol felmerül a kérdés: honnan van minden és miért van ? Egyfelől a materaliz- mus és marxizmus, másfelől a misztikus idealizmus s az ezzel rokonáramlatok támadják a keresztyénséget. A reformáció hitéé a diadal! Augusztus 3-át is istentisztelettel kezdtük. Dr. Matthes, koibergi szuperintendens volt a prédikátor, aki Máté 8., 26. alapján beszélt. A nap bizottsági ülésekkel telt. Egyik teremben a külmisszióról tanácskoznak. Elhangzik itt a kemény ítélet: „Az az egyház, mely a pogány-misszióval nem gondol, nem is egyházi“ Máshelyütt a belmisszió ügyét tárgyalják. A kivándorló-misszió tanácskozásain a hamburgi kikötő misszionáriusa jelenti, mint bocsátja útnak a kivándorlókat az uj világ partjai felé, Dr. Morehead pedig arról beszél, mint igyekszik az amerikai bevándorló-misszió az ott megélhetést kereső német kivándorlók leikéről gondoskodni. Különösen nagy az érdeklődés a német iskolaegyesület tárgyalásai iránt, amelyek a vallásoktatás kérdésével foglalkoznak. A musica sacra kérdése is sokakat vonz. Az egyházi zene jelentőségéről és szükségességéről szól az előadás és az azt követő élénk eszmecsere. Vajha ott lehettünk volna mindnyájan magyar lelkészek, magyar kántorok ! Ott is, meg az istentiszteleteken is. Mily lélekemelő a német lithurgia! Mily egyöntetű, ritmikus a gyülekezeti ének! Mily gyönyörűséges az énekkarok éneke, a zenekarok játéka 1 Csodát mivel! Megvigasztalja a szomorút. A megfáradottba uj erőt önt. Mennydörgés hangján prédikál a bűnösnek bünbánatot. Viszi, emeli áhitat szárnyain égfelé a lelkeket. Csodálatos, hogy nálunk alig akad itt-ott egy egyházi énekkar. Zenekarról nem is tudok. Tán nem elég nótáskedvü, nem elég zeneértő a magyar nép ?! Dehogy is nem I Csak kezdeményezés kellene 1 Csak akarat lelkészeink és kántoraink részéről. Kis, háromszáz lelket sem számláló, szepesi egyházamban volt három énekkarom: négyhangu férfi- és vegyes-kar és háromhangu leánykar. Utóbbiakba az iskolásgyermekeket is belevontam. És mindezt a háború alatt hoztam össze, midőn alig volt férfi odahaza és a nők, gyermekek férfi munkát végeztek és egyházam kántora orosz fogságban sínylődött. A reformáció négyszázados évfordulójára harsonakart is alakítottam, amely éjfélkor toronyzenét adott és azóta különösebb alkalmakkor az orgonával együtt a gyülekezeti éneket kisérte. Milyen stilszerü! A harsona a reformáció hangszere. Luther legújabb koráljait reggeli szürkületkor harsonák játszották a wittenbergi városi templom tornyán, úgy tanulta meg azokat a nép. Aki nem próbálta ki, nem is hinné, mit jelent az egyházi zene kultiválása az istentiszteleti és gyülekezeti életben. Belmissziónárius, prédikátor az ének, a zene! Egyházacskámnak egy iszákos, teljes züllésnek indult tagját a harsona józan emberré, szorgalmas templomjáróvá, buzgó hívővé tette. „Elmegyek a templom mellett, hajh! beh szépen énekelnek .. .“ mondja a nóta. Nem énekelnek szépen abban a templomban, amely mellett el lehet menni. A szép egyházi ének magával ragad. A vontatott, monoton éneklés azt a benyomást teszi arra, aki betéved a templomba, hogy ami keresztyénségünk élettelen, álmos valami. A német énekben lüktető élet van I Egyházunk kezdettől fogva nemcsak prédikáló, de éneklő egyház is. Szenteljünk ezért mi is egy kissé több figyelmet a musica sacra-nak. (Folytatjuk.) KÜLFÖLD. Az amerikai evangélikusok. II. A General Council kebelében már a hetvenes évek elején felmerült a gondolat, nem volna-e lehetséges a különböző lutheránus egyházakat valami szerves egységbe tömöríteni. Morris balti- morei lelkész érdeme, hogy az első szabad lutheránus tanácskozást Philadelphiába 1877-ben Seiss dr. támogatásával összehívta. Ezt a gyűlést 1878-ban megismételték anélkül, hogy valami szervezetet teremtettek volna. Ugyanezen időtájban a déli országokban Bachmann charlestoni lelkész indította meg a szomszédos egyházi hatóságokkal az együttműködést. Ennek következtében 1876-ban egy bizottságot küldtek ki, hogy a General Synod és a General Council megbizottaival együttesen dolgozzanak ki
