Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-05-01 / 18. szám
4 HVAfiGÉUIItUSOit IxRPOR 1921 politikaivá is, amikor majd az Írásban nem korlátozhat senkit az ügyészi perbefogástól való félelem valamelyes politikai mezőre vaíó eltévedés miatt. Hogy ez újabb anyagi áldozatot követel, nagyon jól tudom, de az eredmény mindenesetre megéri az áldozatot. Kérem, gondolkozzanak ezek felett azok, kik elsősorban hivatottak reá.* Salgótarján. Jeszenszky Károly ev. lelkész. iiiiiniiiiiuiiniiiiiiiiiiinimmmimniinHHminiminmm»nuiiiiuiniiiniiniiiinmi KÜLFÖLD. Az erdélyi protestánsok sorsa. 1920 őszén az angol és amerikai unitáriusok egyházi bizottságot küldöttek Erdélybe a protestáns egyházak — elsősorban az unitárius egyház — helyzetének tanulmányozására. A bizottság, amely Snow B. Sydney bosztoni, Metcalf H. Yoel winchesteri papokból és Witte B. Edward tengerészeti repülőtisztből állott, három kivételével az összes erdélyi vármegyékben megfordult és mivel a román hatóságoktól kapott útlevelek elég szabad mozgást biztosítottak számukra, rendkívül jó alkalmuk volt megfigyelni a román kormányzatnak a magyar egyházakkal és iskolákkal szemben folytatott politikáját. A román megszállás óta ezen misszió tagjai voltak az első külföldiek, akik beutazhatták Erdélyt és megállapításaik különösen azért bírnak nagy jelentőséggel, mert azok a tényeknek minden politikai szemponttól ment, objektiv megfigyelésén alapulnak. Hazájukba visszatérve, azonnal mozgalmat indítottak az erdélyi magyar egyházak és iskolák megsegítése érdekében. Rövidesen ötvenezer dollárt gyűjtöttek erre a célra. Majd terjedelmes memorandumot szerkesztettek, amelyben számot adnak tapasztalataikról. Az angol nyelvű beszámolót rnegküldötték Európa és Amerika minden nevesebb politikusának, a parlamenteknek és egyházi hatóságoknak. Most jelent meg a bizottság jelentésének magyar fordítása, nemsokára a francia fordítás is elhagyja a sajtót. A memorandumban mindenekelőtt megállapítják, hogy a román uralom Erdélyben lehetetlen helyzetet teremtett, mert a balkáni fertőt kiterjesztette két millió nyugati műveltségű és erkölcsű népre. Az a véleményük, hogy ha Erdélynek nem adnak legalább olyan mértékű önállóságot, mint amilyent az angoloknak adtak a búr háború után Dél-Afrikának, a magyarok számára egyáltalán lehetetlen lesz az országban maradás. A nemzeti kisebbségeket elnyomó román politikának máris sikerült elérnie azt, hogy az erdélyi magyar társadalmat teljesen egységessé tette a román uralommal szemben. Ott tartózkodásunk előtt — írják a memorandum szerkesztői — nem gondoltuk volna, hogy olyan fokú szolidaritás, *) Ezen kérdés felett mi is gondolkoztunk már. Mint sok más kérdés fölött is, amelyek szoros összefüggésben vannak lapunk erősítésével, fejlesztésével. Most, hogy túl vagyunk a kezdet nehézségein, sor kerülhet több újításra, a cikkben fölvetett eszme azonban csak legutoljára ölthet majd testet, amikor már minden tekintetben megizmosodtunk. Szerk. mint amilyent tapasztaltunk, egyáltalán elérhető. Katolikus, református, unitárius és zsidó, az arisztokrácia, a középosztály és a parasztság mind eggyé lett. Ezután megemlékeznek az egyházaknak és iskoláknak sorsáról, arról az erőszakos módszerről, amelynek célja az erdélyi magyarság és magyar kultúra megsemmisítése. A jelentés, amely megrázóan hű képét adja az erdélyi közállapotoknak és a magyarság kálváriájának, érthető feltűnést keltett. Az Inquirer cimü folyóiratban W. H. Drummond ezt Írja róla: Erdély ősi protestáns kultúráját végveszedelem fenyegeti. Jelenleg ez a legkomolyabb vallásügyi kérdés Európában. Ha Erdély nem volna oly távol s bennünket nem foglalnának el annyira saját súlyos gondjaink és aggodalmaink, országunk visszhangzana a tiltakozástól. A jelentésben ismertetett tények fölött — a politikai érdekre való hivatkozással — nem lehet egyszerűen átsiklani. Ismerni és ismertetni kell azokat. Ez a borzasztó jelentés nem érte el célját, ha fel nem korbácsolja a közvéleményt és nem enyhíti némileg az erdélyi protestáns magyarok rettenetes helyzetét. HnminiiiminiiiMiiiniiiiiiuiiiimMuinmiiiiiiiii)nniiiHniinimiiiiiiiiniiiHiiiiiiiiii EGYHÁZI ÉLET. Egyet, elnöki értekezlet. Az egyházkerü letek püspökei és felügyelői báró Solymosy Lajos egyet, egyházi felügyelő személyes elnöklete mellett április hó 21-én egyházunk napirenden lévő s megoldást váró kérdései tárgyában értekezletet tartottak. Az értekezleten jelen voltak: Geduly Henrik, Kapi Béla, Dr. Raífay Sándor püspökök, Kiss István püspökhelyettes, Dr. Zsigmondy Jenő, Dr. Berzsenyi Jenő, lándori Dr. Kéler Zoltán kér. felügyelők, Meskó Pál kér. felügyelőhelyettes, Sztehlo Kornél egyet, egyházi ügyész, Mágócsy- Dietz Sándor, az egyet, tanügyi bizottság elnöke, Dr. Liedemann Frigyes, Dr. Szelényi Aladár egyet, főjegyző és Liptay Lajos egyet, egyházi előadó. Az értekezlet feszült érdeklődéssel várta az egyet, felügyelő tájékoztatását a román és jugoszláv megszállás alatt lévő egyházaink sorsáról, viszonyaikról és szervezkedésükről, mert a megszállás óta ez volt az első alkalom, amikor az ottani viszonyokról közvetlen tapasztalatok utján hiteles tájékoztatást nyerhetett volna. Sajnáljuk, hogy az egyet, felügyelő ur a maga részéről nem tartotta oly fontosnak ezt a kérdést, hogy azt az értekezleten megbeszélés tárgyává tegye. Másfelől az értekezlet tagjai sem látták szükségét fennforogni annak, hogy az egyet, felügyelőt, aki a megszállás óta tulajdonképpen első Ízben találkozott püspökeinkkel és kerületi felügyelőinkkel, az itteni eseményekről tájékoztassák. Az értekezleten egyébként igen fontos kérdések kerültek napirendre. Dr. Raffay Sándor püspök bemutatta a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter leiratát, mely szerint a minisztertanács elvileg hozzájárult a prot. tábori püspöki állás szervezéséhez. A tervezet szerint az
