Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-05-22 / 21. szám
1921 HVANGálklKUSOK iiAPÜA 5 igénylő nagy alkotásokra az egyháznak ereje nincs. Mint egyházunk hivei s mint honfiak egykép elmondhatjuk: .Megnehezült az idők viharos járása felettünk.* Egyházunk is, mint hazánk száz sebből vérzik és e sebekre Gilcád hegyén balzsamot hasztalan keresnénk. Szánalmas helyzetében mily jövőt reményel- het egyházunk? Fogja-e követni a borult jelent szép derült jövendő? Anyagi és értelmi erő önmagában nem képes az egyház előtt szebb kort megnyitni. De van egy hatalom, amely akadályt nem ismer, a hozzá ragaszkodót a mélységből is kiemeli. Ez a hegyeket mozgató hit. Ha erre támaszkodik az egyház, ha ez hatja át az egész vonalon a híveknek keblét, akkor útja minden akadályon, küzdelmen át diadalra vezet. A történet sok üdvös tanúságot nyújt az elvekért küzdőknek. Az evangélium Golgothától indult el a széles világra, de vele ment a hit, az igazság győzelmében az a lelkesítő hit, hogy Krisztus, a világ megváltója él és híveivel lesz mind a világ végezetéig. Keresztre feszítése, kínszenvedése mind megdicsőülését készítette elő. Élőiében az igazság és a szeretet eszméje megvalósult s azért a sir nem volt elég mély, a koporsó zára nem elég erős, az enyészet nem volt elég hatalmas arra, hogy őt végkép leköthesse. Az igazság .a koporsóból is kitör és eget kér*. Követői az üldöztetés, vérpadra, máglyára hurcoltatás dacára is folyton szaporodtak. A hit a meghalt s feltámadott Jézusban megédesítette előttük a szenvedést és a szent ügyért elhulló vérük csak újabb magvetés lón Istenországára. A keresztyénség háromszáz éven át tűrt, szenvedett fogyhatlan hittel s ez a hit végül is győzött. A gunyolók, üldözők, hadvezérek, fejedelmek egymás után jöttek s leborultak a Krisztus nevében emelt oltár előtt. (Folytatása következik.) EGYHÁZI ÉLET. Kérelem. Felkérjük azokat a lelkész urakat, kik lapunkat elfogadták, hogy az előfizetési összeget, az ismételten megküldött befizetési lap felhasználásával a lapkezelés megkönnyítése érdekében most már múlhatatlanul beküldeni, vagy az egyházközség ierhére beküldetni szíveskedjenek. Ugyancsak és újból is befizetési lapokat küldöttünk azon fővárosi egyháztanácsos urak részére, kik még nem fizettek elő, valamint azok részére, kik kérték a lap küldését, de a dijakkal .még hát rá lék ban vannak. „Cionka-MagyarorsxAg — nem onxAg, .Égési Magyaromig — mennyorsiAg I“ Hősök emléke. A péterii Evang. Ifjúsági Egyesület kezdeményezésére a péterii egyház- község emléktáblával örökitette meg elesett hőseinek emlékezetét A templom falában szemközt két emléktábla hirdeti a hazáért halt hősök iránt való kegyeletet. Az egyik táblán a gyülekezet harminc halottjának a neve ragyog, a másikon a pestmegyei esperesség érdemes volt felügyelőjének, a péterii egyházközség atyai le|kfl vezérének, Föld vdry Elemérnek egyetlen fia, Földváry Miklós ifjú hősnek fájdalmas emléke van megörökítve. A leleplező ünnepélyre május 10-én különkocsi vitte ki az egyház, a hadsereg, a társadalom előkelő képviselőit. Közének után Dr. Raffay Sándor püspök lépett Kruttschnltt Antal pestmegyei főesperes és Marcsek János lelkész kíséretében az oltár elé, s szívből jövő, szívhez szóló imádság után felolvasta a 37. zsoltár első verseit. Utána az iskolásgyermekek énekkara énekelt megható kedvességgel. Csaba Gyula helyi lelkész tartalmas beszédében a hősök önfeláldozó erényeit méltatta. Kaas Albert báró a MOVE, Kozma Miklós huszárőrnagy a 10. huszárezred nevében emlékeztek meg a hősöket termő időkről s tettek fogadást emlékük méltó megszentelésére Majd a péterii ifjúsági egylet vegyeskara énekelt .imát a hősökért“, Varga Mihály ifj. elnök pedig kegyeletes megőrzés vegeit vette át az emléktáblákat. Végül Kúthl Dezső mondott lendületes záróbeszédet, mely után a közönség a Himnuszt énekelte el. A budai evangélikus egyház folyó évi e hó 23-án megtartott közgyűlése bizottságot t ki a Wichmann Ede jubileum rendezésére. A bizottság ezúton is szeretettel hívja fel az ünnepelt tanítónak volt tanítványait, tisztelőit és barátait azon kéréssel: járuljanak hozzá a folyó év junius hó elején tartandó 40 éves jubiláris ünnepléshez és az ezzel kapcsolatos Wichmann-emlékalap gyarapításához. Felhívását a következőkben folytatja: .Megbízatásunkat megkönnyíti az a tudat, hogy ezen kérésünknek hitrokonaink örömmel és a legnagyobb áldozatkészséggel fognak eleget tenni. Mert melyik tanítvány s melyik szülő nem gondol hálatelten arra az áldásos és páratlan kötelességtudással betöltött négy évtizedes működésre, melyet egyházunk most ünnepelendő tanítója a gyermekek lelkivilágának megalapozása és kiépítése érdekében kifejtett s ezzel iskolánk nívóját, jóhirét is emelte. Ezért úgy érezzük, hogy felesleges bővebben rámutatni a jubiláns azon hervadhatatlan érdemeire, melyeket szerény egyénisége a rátermettségnek csendes, de szakadatlan munkájával egyházunk szolgálatában kivívott s ezzel maradandó emléket szerzett önmagának. Felkérjük tehát mindazokat, akiknek van miért hálásaknak lenniök az ünnepelt iránt, járuljanak tehetségük szerint a fenti alap növeléséhez, hiszen ezzel is az egyházépitő munkát szolgálják s a hirdetendő napon pedig minél számosabban vegyenek részt a várbeli templomunkban tartandó jubiláris ünnepen*. Szives adományok a budai lelkészi hivatalhoz cimzendők (I, Werbőczy-u. 28 alá), ahol gyüjtőivek is átvehetők.
