Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-12-04 / 49. szám
1921 HVAFlGéLxlItUSOK LAPJA 3 A Magy. Protestáns Nők Örs«. Szövetségének közgyűlése. Protestáns asszonyainknak és leányainknak fiatalos életerőtől duzzadó szervezete f. évi november 25-én délután 5 órakor a budapesti ref.- teol. akadémia dísztermében tartotta meg évi rendes közgyűlését. A „Jövel szentlélek Úristen“ kezdetű közének elhangzása után a távollévő De. Raffay Sándor püspök helyett Kaczián János budapesti ev. esperes mondott buzgó imát, majd a megjelenésben szintén akadályozott Dr. Szilassy Aladárné szövetségi elnök megbízásából Perczelné Kozma Flóra tartott rövid, de tartalmas megnyitó beszé det. A titkári jelentést Grcgersen Lujza főtitkár, a protestáns nők szervezkedését páratlan agilitással s igazi lutheránus ügybuzgósággal irányitó lelkes honleány terjesztette elő. Midőn kedves, magyarruhás alakja szólásra emelkedett, a terem már zsúfolásig megtelt s a közönség, melynek soraiban a protestáns férfiak is szép számmal voltak képviselve, a titkári jelentést nagy érdeklődéssel hallgatta meg. Örömmel állapítottuk meg azt, hogy a Szövetség nemcsak a lapunkban is már többször ismertetett kulturestéivel, hanem a szociális munkamezőn végzett tevékenységével is rászolgált az egész magyar társadalom elismerésére; vidéki szervezkedéseivel pedig a protestáns lakosságú nagyobb városokban is fel felrázta a protestáns köröknek sok helyen szunnyadó öntudatát. A Szövetségnek ez a vidéki agitációja végtelenül értékes; mert a mi egészséges levegőjű, de a magasabb- rendü társadalmi feladatok iránt sok helyen érzéketlen városainkban a napi munkájukban kifáradt férfiak még most is többnyire csak az ivásban, kártyában, asszonyaik, leányaik pedig a divatot hajszoló, a nőiesség külsőségeit fitogtató üres szórakozásokban lelik örömüket. Midón tehát a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetsége reámutat a nőiesség belső szépségeire, azokra az értékekre, melyeknek tudatos megbecsülése és gyümölcsöztetése a társadalmat a tökéletesedés útjára vezeti, ezzel a férfiakra is nemesitőleg ható, igazi nemzetmentő munkát végez. Jól esik azt is tudnunk, hogy a Szövetség a katolikus női szervezetekkel vafó együttműködésre is különös gondot fordít; mert ha a katolikus nőket megtudjuk győzni arról, hogy a mi protestáns egyháztársadalmi szervezkedéseinknek felekezeti éle nincsen s hogy mi is csak azért dolgozunk a hit erejével, hogy a keresztény nemzeti gondolat krisztusi alapjait kimélyitsük, akkor ezzel a munkával a magyar társadalom eggyé olvadásának alapfeltételét képező felekezeti békének is kimondhatatlan nagy szolgálatot teszünk. A főtitkári jelentésben foglalt javaslatoknak határozati elfogadása után a Szövetséghez csatlakozott egyesületek tartották meg rövid beszámolóikat. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület tevékenységét Szalay Teréz ismertette. «Örömmel hallottuk azt, hogy az egyesületnek eleinte sok nehézséggel küzdött budapesti kórháza is már erőteljesebb felkarolásban részesül. A Tabitha egyesületről, pesti egyházközségünknek Székács alapította nőegyletéről Láng Gizella, az unitárius testvéreknek Dávid Ferenc egyesületéről pedig Buzogány Anna referáltak. A Bethánia női osztályának már lapunk 44-ik számában ismertetett munkásságáról Pauer Irina számolt be, kiemelve különösen azt az eredményt, melyet az egyesület munkásnői szívós akaratukkal és .krisztusi alázatosságukkal a fogházmisszió terén elértek. A Mária Dorottya budai evang. nőegyletnek újabb időben Horváth Árpádné vezetésével szépen fellendült s ügyesen organizált tevékenységét Bánlakyné Andaházi Etelka, az egyházközség egykori nagyérdemű felügyelőjének leánya ismertette. Végül a Budai Ref. Nőegylet részéről Tegzes Károlyné, a Filadelfia diakonissza- képző-egylet nevében Kovácsy Margit diakonissza-testvér tartottak beszámolót. Kívánatos volna, ha a jövő évi közgyűlésen már a nagyobb vidéki protestáns nőegyletek képviselői is beszámolnának arról a nehéz feladatról, mely a vidéki nőknek s kivált az anyagiakban gazdag, de lelkiekben még meglehetősen szegény kendós asszonyoknak tömörítése s munkába állítása tekintetében reájuk vár. Az egyesületek beszámolói után Dr. Ravasz László református püspök tartott nagyhatású ünnepi beszédet. Szebbnél szebb filozófiai gondolatai, tüneményes hasonlatai egy mély lélektani megfigyelésnek, egy „gondolat napfénynek“ sugaraival világítottak reá arra a nagy igazságra, hogy a logikával, szellemi fegyverekkel s meggondolásokkal nem törödő, de ösztönszerü sejtelmekből táplálkozó női léleknek szilárd akaratot, dacot és tántoríthatatlan szívósságot teremtő ereje az energiáknak semmiféle férfimunkával nem pótolható tömegét rejti magában. A püspök hatalmas szavai mindenkit meggyőztek arról, hogy lesülyedt nemzetünk felemelkedésének kulcsa a nők kezében van. Sok-sok erőslelkü magyar nőre van szükségünk, mert azok lehetetlenséget nem ismernek, csüggedni nem tudnak, csak egyre képesek: töretlenül előrehaladni azon az utpn, mely a nemzeti feltámadáshoz vezet. 1 Dr. Raffay Sándorné zárószavai után még Józan Miklós unitárius esperes mondott gondolatokban gazdag imát s a közgyűlés az „Erős várunk“ közénekkel nyert befejezést. IIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIII111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 Lelkészek testvéri szolidaritása. Szép példáját adta két pestmegyei lelkészünk a fővárosi pályatársak iránt való együttérzésnek, midőn a drágasággal küzködő budapestiek panaszát megértve és méltányolva megyebeli lelkésztársaikhoz a következő sorokat intézték: Nagy tiszteletű Lelkész Ur! Kedves Testvér! A lelkésztestvéri szolidaritás nevében fordulunk Hozzád s kérjük szives támogatásodat. A budapesti evang.
