Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-23 / 43. szám
6 HVA]4GámF(US0^ ü AP JA 1921 Die soziale Bedeutung des Christentums für unsere Zeit. Herausgegeben von F. Siegmund-Schultze. Müllers Verlag Halle. E könyv különböző irányok szolgálatában álló és különböző pártállásu férfiak és nők beszédeinek gyűjteménye, melyeknek mindegyike a címben • foglalt témával foglalkozik. Hasznos például szolgál arra nézve, hogy miként kell ily témával foglalkozni munkásokból álló közönség előtt. Sadhu Sundar Singh, ein Apostel Jesu Christ! in Indien. Von P. M. Schärer, Zürich. Sundar Singh egy 32 éves indus, aki korábban a keresztyénségnek fanatikus ellensége volt. Mint Sadhu, azaz szent koldus, járja be Indiát, terjesztvén Krisztus tanait Tibettől Ceylonig. Megjelenik,Az Imádság értelme'második kiadása. Mint értesülünk október végére kikerül a nyomdából Fosdick E. H.-nak „Az Imádság értelme“ cimü munkája a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség kiadásában. E kiváló mű első kiadása annak idején 4 hónap alatt elfogyott. Most előfizetést hirdet reá a Diákszövetség. Előfizetési ára november 6-áig kartonkötésben, egyszerű papíron 45 K, simított papíron 55 K. Porto gyanánt nyomtatványként való küldésnél 2 K, ajánlott küldésnél 5 K fizetendő külön Bolti ára 60, illetve 72 K lesz Az előfizetési pénzek a Diákszövetség címére küldendő^ Budapest, VII., Hársfa-utca 59/b. A könyv iránt az első kiadás elfogyása óta nagy a kereslet, miután magyar nyelven kétség kívül ez a legjobb munka az imádságról. Az „Erő“ hódítása diákságunk körében. A napokban záródott le „Az Erő“ cimü diákújságunk propaganda- utjának első részlete, melynek folyamán Dr. Halmy János és Deme László a tiszáninneni, tiszántúli és dunamelléki nagyobb városok iskoláinak növendékeit látogatták meg. Minden egyes helyen előadásokat tartottak a fiú- és leánydiákság előtt, fölhiva figyelmüket a jövő iránti nagy kötelességekre és egyúttal reámutatva arra a fontos segítségre, amelyet nekik ebben „Az Erő“ nyújthat. Eddig összesen több mint 10,000 középiskolás diák előtt beszéltek. Az eredmények a legteljesebb mértékben igazolják a lap érdekében teljesített eme propagandát, amennyiben már eddig is több ezren fizettek elő „Az Erő“-re, továbbá érdeklődtek „Az Erő“ által is folytatott cserkészmunka iránt. A két kiküldött különösen kiemeli középiskolás diákságunk lelki fogékonyságát és a tanári karok legmesszebbmenő megértését és támogatását. Több helyen, még állami iskolákban is kérték a látogatások állandósítását, melynek lehetővé tételére valószínűleg külön középiskolás utazótitkárt állít be a Diák- szövetség. Mint értesülünk „Az Erő“ szerkesztősége újabb lelkes felhívást bocsát ki mindazokhoz, akik középiskolás diákokkal foglalkoznak és felhívja egyúttal előfizetésre az összes lelkészi hivatalokat és iskolai könyvtárakat is, miután — nagyon helyesen — úgy gondolkozik, hogy egyházunk vezetőinek elsősorban kell ismerni mindazt, ami ifjúságunk nevelése érdekében történik. A lap fejlesztésére különben a sveiciek által már megküldött adományból a szétosztóbizottság, élén Dr. Szabó Aladárral, eddig 10,000 koronát szavazott meg „Az Erő“-nek, Mi is a magunk részéről mindenkinek legmesszebbmenő jóindulatába ajánljuk ezt az ifjúsági lapot, amely az uj generáció nevelése érdekében páratlan szolgálatot teljesít és amelyet diákságunk annyira megszeretett. „Az Erő“ szerkesztősége küldött ugyan mutatvány- számokat minden olyan város evangélikus és református lelkészi hivatalának, amelyben polgáritól felfelé középiskolák vannak, de amennyiben ezek nem érkeztek volna meg, értesítésre újból szívesen küld mutatványszámokat a kiadó- hivatal. LELKÉSZEGYESÜLET. (M. E. L, E.) Indítvány. Úgy érzem, hogy nekünk, evangélikus lelkészeknek, ez idő szerint nem lehet előbbrevaló feladatunk, mint az, hogy nyugdíjintézetünket, amely ma legfeljebb ha morzsákat képes nyújtani, valahogy rekonstruáljuk, a mai idők követelményeivel összhangba hozzuk. Ezen a téren annyi méltánytalanságot és nyomorúságot látok, hogy azok megvádolnak minket az Isten előtt, ha eltávoztatásukra nem törekszünk. Az eddigi felületes és érdemekben megőszült lelkészek és lelkészcsaládok gondját-baját s életalkonyi exisztenciáját oly könnyen vevő gondolkodással végre szakitanunk kell. Nyugdíjintézetünk korszerű kiépítésére a kezdeményező lépéseket meg kell tennünk mielőbb s ennek érdekében személyes áldozatoktól sem szabad visszariadnunk. Egy javaslatot teszek itt közzé, amelyet a MELE ezidei közgyűlése elé szándékom beterjeszteni s amelyet ez utón is szives figyelmébe ajánlok orsz. Lelkészegyesületünk minden tagjának. Azért teszem közzé jóelőre, hogy módjában legyen mindenkinek felette meditálni, azt esetleg megjavítani, kiegészíteni, a dologban az lévén a fő, hogy ez irányban történjék és pedig komolyan történjék már valami, mert különben elmerülünk. Indítványom a következő: A magyarhoni ev. lelkészek egyesülete kimondja, hogy az egyet, lelkészi nyugdíjintézet reformját sürgősen végrehajtandónak tartja s e célból felkéri az Egyházegyetemet, hogy az már az ezévi közgyűlésén olyan határozatot hozzon, amely szerint a) ezen intézményt illetően a megcsonkitta- tásunkkal szükségessé vált átalakítást rövidesen folyamatba teszi s szakértő közbenjöttével uj számításokat eszközöl a nyugdijösszegre vonatkozóan; addig is b) 1922 január 1-től kezdődően úgy .a lelkészeknek, valamint az egyházaknak, illetve kerületeknek a nyudijintézetet illető befizetési járulékát minden vonalon a mainak négyszeresére emeli; c) elrendeli, hogy minden gyülekezetből, az eddig szokásos offertoriumon kivül évenként legalább egy vallásos estélynek a jövedelme a nyugdíjintézet céljaira beküldessék; d) lépéseket tesz az irányban, hogy a§ állam az 1848. évi XX. t.-c. szellemében s annak folyományaként megfelelő évi szubvencióval járuljon hozzá ezen intézményünk korszerű kiépítéséhez; d) alkotmányos utón szorgalmazza, hogy minden gyülekezet a maga papját beiktatása alkalmával haláleset, illetve 40-ik szolgálati évének betöltéséig valamely kijelölt biztositó intézetnél legalább 20 ezer koronára biztosítsa, oly módon, hogy a biztosított összeg évi befizetési illetményét felerészben az egyház, felerészben a lelkész tartozik viselni. A biztosítás a ma 40 évet még felül nem haladott lelkészekre nézve is kötelező s keresztülviendő. * * . V ■ * Ez utóbbi pontot azért tartom beillesztendőnek, hogy a családfő elhalálozása esetén a legtöbbnyire szegényes viszonyok közt maradt lelkészcsaládoknak legyen mihez
