Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)
1920-12-05 / 31. szám
1920 HVAtfGälilKUSOK liAPüA 7 Utóhangok.* Lezajlottak az ünnepélyek. Hallottunk magasan szárnyaló, tartalomdús beszédeket, olvastunk hitteljes, reménykedő, biztató cikkeket; hálaáldozatokat gyújtottunk ama vezércsiilagok előtt, akiknek tüzlelke négyszáz évvel ezelőtt a kereszténység eilomhult hajóját hatalmas hullámcsapással a haladás útjára vetette s mindezek után, mint aki kötelességét jól végezte, nyugodt lélekkel térünk vissza szokott mindennapi foglalkozásunkhoz. Az emlékezés szelíd szellője fölébresztette kebelünk meleg érzéseinek hullámait és ezek, miután az érzéki megnyilvánulásban kielégülést találtak, csendes nyugalomba szenderültek. Pedig, ha kitekintünk az ülésterem ablakain, lehetetlen észre nem vennünk, hogy ottkflnn elkeseredett, mondanám élethalálharc folyik a még ma is fennen uralkodó irány és az újonnan fölébredt irányok közt, amelyek amannak uralmát letörni igyekeznek. Az a gondolkodásmód, amely csak érzékekkel felfogható dolgokban : a vagyonban, szuronyokban, hivatalos hatalomban keresi akár az egyéni életnek, akár egész testületeknek, akár magának az .államnak, vagy az egyháznak létfenntartási biztosítását, azoktól a szörnyű jelenségektől, melyeket önmaga a világháborúban előidézett, táplált és ápolt, nemhogy visszadöbbent volna, sőt a köz állapotok mai ziláltságát igen alkalmasnak találja arra, hogy még nagyobb mértékben és minden tekintet félretaszitó szemérmetlenséggel gyakorolja eddigi munkásságát: a vagyonhalmozást, a tobzódást, hamisítást, csalást és a gyöngébbek kegyetlen kizsákmányolását. Ez az irány nem ismeri az erkölcsi törvénynek, a lelkiismeretnek, az emberszeretetnek uralmát, az ő szeme előtt egyedül az érzéki hata lom — akár a hivatalos, akár a vagyonbeli — az imádat tárgya. Az eredményét ennek a gondolkodásmódnak a köz- és magánéletben naponta tapasztaljuk. A föld göröngyéhez tapadt embert az erkölcsi erő hiányában kishitűség, erélytelenség, puhaság és gyávaság jellemzi s ezen tulajdonokkal együtt jár a jellemgyöngeség és megbízhatatlanság. Az anyagiak bálványimádása kiöli az önzetlenséget, a felebaráti szeretetet és helyette elégedetlenséget, irigységet és gyűlölködést olt a szivekbe. Elveti és buja tenyészetre indítja az ön- istenités magvait és felszítja a minden törvényt, szabályt, minden tekintélyt lábbal tapodó féktelenséget. A bálványimádás nyomán lelki sivárság terjed szét, melyen vadon tenyésznek mindazok a tulajdonok, amelyek az egyén lelkében meg- hasonlást és a társadalomban örökös békétlenséget, végtelen harcokat idéznek elő. A hatalom imádói s a féktelenkedők sűrű serege s pusztító áradata ellen az erkölcsi törvények és társadalmi rend tisztelői buzgó igyekezettel építgetik a bástyákat és kovácsolják a fegy* Ezen cikk közvetlenül a reform, jubiláns ünnepségek l. zajlása uUn íródott ugyan, de közreadjuk, mert időszerűségéből nem veszített. Stcrk. vereket. Ennek az üdvös tevékenységnek sikerét azonban igen gyakran, igen sok téren meghiúsítja az erkölcsi érzék hiánya s a jellemgyöngeség folytán az a nagyhatalom, mely általánosan közimádat tárgya: a pénz. Hasztalan alkotunk legbölcsebb és legszigorúbb, akár szinte kegyetlen törvényeket, ha nincsenek megbízható végrehajtó közegek, kiknek lelkében az erkölcstelenségnek minden neme csömörérzetet gerjeszt. Hasztalan találunk ki legjótékonyabb intézkedéseket, mikor a nagy tömeg, mondhatnám az egész társadalom az uzsor4sokat, a hamisítókat, a zsarolókat és féktelenkedőket meleg pártfogásban részesiti. Kétségen kívül bizonyos tehát, hogy ezt az uralmat, mely most felettünk zsarnokoskodik, törvényekkel, intézkedésekkel legyőzni nem lehet. Azt a forrást kell elzárni, melyből az táplálkozik. Krisztus urunk szavai szerint: ahol vagyon a ti kincsetek, ott lészen a ti szivetek is. A mi korunk szülötte pedig az anyagiakat tekinti legfőbb kincsének, következéskép az ő szivét az anyagiak szeretete tölti be. A sziveknek ezt a vonzalmát, ezt a bálványimádást kell eltéríteni s ama kincsek felé irányítani, amelyeket sem a rozsda, sem a moly meg nem emészt. A szív indulatainak ezt a megnemesitését azonban semmi más módon, egyedül a szerető mennyei Atya iránti gyermeki szeretettel és imádattal lehet elérni. Csak aki hisz egy Istenben, mindenható Atyában, az képes örömmel engedelmeskedni a viliigalkotmány és erkölcsi világrend törvényeinek, csak az tudja jókedvű önzetlenséggel szeretni felebarátját. Semmi egyéb hatalom, csak a vallási áhitat tüze oldja fel a rabságnak bilincseit, amelyeket a bálványimádás a lélekre rakott. A protestantizmus ajándéka: az evangéliom árasztja szét sugarait annak az Isten által belélehelt varázserőnek, amely ezt a mai alacsony gondolkodásmódot és erkölcsi felfogást fölemeli, megtisztítja oly módon, hogy annak tiszta, derült levegőjében az egyén az ö lelki nyugalmát, boldogságát megtalálja s a néprétegek közti irigység és gyűlölködés helyébe társadalmi béke üthessen állandó tanyát. Evangéliumi lélekkel áthatott, hamisítatlan és minden evangéliumellenes elemektől megtisztult f írotestantizmus lesz a társadalom újjászületésének ördője. A reformáció emlékezete ezt a hitet gyu- lassza soha ki nem alvó lángra a szivekben. És ez a hit necsak ünnepi beszédekben, felvonulásokban, nagyhangú kiáltványokban, jelmondatok ezerszeres ismétlésében, hanem eleven életet lehelő cselekedetekben nyilvánuljon Apostolokra van szüksége a társadalomnak, kiknek lelkét a gondviselés végetlen bölcsességében és igazságszeretetében vetett rendíthetetlen hit heviti s buzdítja nemes cselekedetekre. Vezérférfiakat kérjünk a mennyei Atyától, kik elviszik az evangéliumot a palotákba s a gunyhókba, a jókhoz, igazakhoz és bűnösökhöz, kiknek felebaráti szeretetét nem bilincseli önérdek, kik békében élnek embertársaikkal, kiket illetéktelen vagyonszerzés nem képes elcsábítani
