Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)
1920-12-20 / 34. szám
2 EVAfiGéuiKÜSOK liHPJfl 1920 hálával dicsőítsük a szeretet Istenét! Sőt még ez sem elég. Tettekkel mutatta meg a jó Isten hozzánk való szeretetét, nekünk is tettekkel kell őt dicsőítenünk. Egész életünk, minden gondolatunk, érzésünk, vágyunk, törekvésünk Isten dicsőségét szolgálja! S amint az Ur mintegy folytonos karácsonnyá teszi az életet naponként megújuló gazdag áldásaival, úgy kell nekünk is szakadatlanul dicsőítenünk a legjobb mennyei Atyát. Legyen egész életünk örök karácsony, akkor valósul meg majd igazán az angyali szózat: Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat! k. „Csenka-Magyarország — nem orssäg, Egész Magyarország — mennyország!“ llllllllllllllllimil||||||||||||||||||||||||||||||||||||||,g|||||||,||„||M|||,1,1,11,,1, Fohász. Ki fölcsigáztad értelmünk fokát S tagolt szavakra ngitád szánkat; — Ki szivünk rejtekét úgy alkotód\ Hogy érzi mindenik csodádat; — Ki a bimbót virággá fakasztod S a sejtbe az életet tevéd; — Ki az embert e földön marasztod, De lelkét repülni engeded; — — Nagy alázattal borulunk Eléd! Legősibb őseink élményeit Ébresztgeted fel álmainkban . . . Kezed az idők űrjén átsegít S létünk im’ végeláthatatlan. Mit elvetettél százezer éve — Ember szivébe hintve magod — Kihajtja újra jóságod fénye, Az elfelejtett gondolatot: — El nem múló a Te akaratod! Te voltál a Kezdet, Te vagy a Vég, A Nap, Hold s a csillagok útja N csak Te tudod, hogy e nagy mindenség Pályáját végig miért futja . . . flészeid vagyunk; változó formánk Tiéd ha rossz és Tiéd ha jó, Hozzád emeljük ki alvó orcánk, Életek Ura, Jelenvaló, — Halálunk angyala, Mindenható. Telegdy Jenő. Regnum Christianum. Evolúció és revolució hullámai viszik előbbre az emberiség hajóját. Az evolúció a csendes vizeken evezés haladása. A revolució a hirtelen támadt vihar örvénylő rohanása. Amannál a haladás lassúbb, de célosabb, emennél gyorsabb, de sokszor céltudatlan. Az evolúciót a bölcsek irányítják, a revoluciót a szertelenek inditják meg és vezetik, mig bírnak vele. Mind a kettő teremthet uj korszakot, de mig az evolúció a múltak eredményeinek felhasználásával tervszerűen épit, addig a revolució a jövőnek vet hevenyészett fundamentumot, sokszor éppen csak a megtiport múlt eredményeinek törött romjaiból. Mind a kettő uj élet indítója, uj célok tüzője. Csakhogy az uj élet a revolucióban fájdalommal, vérnek és könnynek, keservnek és gyásznak özönével indul, mig az evolúció virág plántálásával, gyümölcs érlelésével, eszmék termelésével, akarások diadalával, álmok valósításával gyönyörködteti az emberiséget. A revolució a rombolás zajával és pusztításaival remegteti, az evolúció a nyugodt teremtés örömeivel ittasitja meg az emberi lelket. Mi mind a két hatalom uralmát láttuk és.szem- Iélhettük. Mi olyan kor szülöttei és szenvedő hősei vagyunk, amelyben az evolúció a revolucióba csapott át, majd meg a revoluciónak az evolúcióba való átzökkenését a társadalom megkorbácsolt életén szemíől-szemben láthattuk és az átviharzás minden kártevését a tulajdon lelkűnkben figyelhetjük meg. És most részesei vagyunk az evolúció vajúdásának, midőn a revolució hullámainak iszapját eltakarítva, az összetörött múlt romjain uj jövő építésére készülődünk. Ne ütközzünk meg rajta, ha a vajúdás hosszú és kínos, sem azon, ha a készülődés kapkodó és tétova. Végtére is jövőt alapozunk, mert a múlt váratlanul kiszaladt a lábaink alól. S mert sem a múltra nem támaszkodhatunk, sem a jövő révpartjára még nem tudtuk rátenni lábainkat, azért a szédítő ingadozás, azért a lelkek kínos és szánalmas tengeribetegsége. Eddig csak egy szilárd pontot teremtett a múlttal szakitó, jövőt akaró társadalom hánykódó lelke. Ez a szilárd pont az a felismerés, hogy ez összetört magyar nemzeti élet, e szétzilált, a forradalmi lázban felforgatott, e kormánya vesztett, vezérfénye aludt hajóban vergődő magyar társadalom egyedül
