Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)

1920-12-19 / 33. szám

6

KVflflaéLill^USO* Li AP JA

1920

anyagi szükség enyhítése“ — úgymond — „végsőig fokozta“ benne a szellemi szükség érzetét; s úgy érezte, hogy abból, amit a szeretet nevében kapott, „Isten nevében“ adnia is kell valamit. „Nem feleslegből küldöm, csak jó szívvel“ — folytatja a levél — mert az 1000 korona az adakozó szempontjából „úgyis nehezen nélkülözött karéj“. „Csak jó szívvel!“ Ez az, amire a mi szövetségünknek oly végtelen nagy szüksége van. Mert igaz, hogy nem mindenki részesült amerikai szeretetadományban. De hányán vannak, akik Isten jóvoltából gazdagabbak, mint a mezőberényi segédlelkész s lelkileg sokkal, de sokkal szegényebbek. Akik csak szavalnak, agitálnak a „keresztény kurzus“ mellett, de nem tesznek, nem áldoznak semmit. Szívleljük meg tehát a jó példát s adakozzunk az evangélikus sajtóra, hogy lapunk is erőteljesen kivehesse a maga részét hitéletünk fellendítésében s az igazi evangéliumi keresztény kurzus megszilárdításában.

A szövetségi sajtóalapra szánt adományokat kérjük Artner Oszkár szövetségi pénztáros címére (Budapest, Dorottya-utcá 4. sz.) beküldeni.

iiimmHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiminiiiMmiiiiiiiiiiimimiiiiimiuiiiiiiiiiiiiifimiiiiiiiiiiiit

Régóta készülődtem az egyet, gyűlésre felmenni Budapestre. Lestem, böngésztem az újságokat, vártam az esetleges híradást, mikor is lesz az megtartva.

Végre dec. 9-kén reggel kezemhez jut az „Evangélikusok Lapja“ és a „Jóbarát" — egyszerre kettő is! -- s ezekből megtudom a szomorú valót, hogy .. . lekéstem.

Szomorú érzéssel szögezem le e tényt s azt, hogy itt mégis csak valami mulasztásnak kellett történnie. Az illetékesek bizonyára nem nagy fáradsággal közzététethettek volna a különböző napilapokba, ha már egyházi orgánumunk nem is volt, egy rövidke híradást a gyűlés terminusáról.

így hát lemaradtam. Lehet, hogy velem együtt többen is. S. k.

IIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIBIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllltlIlllllllllllllllllll

EGYHÁZI ÉLET.

1 f Wladár Miksa. | November hó 1-én csendes visszavonultságban meghalt evangélikus egyházunknak egy hűséges munkása, lelkészi karunknak egyik nesztora, Wladár Miksa sziráki nyugalmazott lelkész, nógrádi kiérdemült főesperes. A fiatalabb nemzedék már alig ismerte. De azoknak, akik szorgalmas tevékenységének tanúi voltak, kik áldott jó szivének melegét érezték, derült jó kedélyét, ártatlan humorát élvezték, nagyon fog hiányzani. Nem volt mély barázdákat szántó, uj mesgyéken járó vezér, de Istenadta tehetségével szorgalmasan lelkiismeretesen s teljés ambícióval igyekezett betölteni azt a helyet,

ahová a közbizalom elhívta. Mint lelkész, mint a nógrádi egyházmegye főjegyzője, al- és főesperese, mint a dunáninneni egyházkerület több bizottságának tagja, hűséggel építette az Úr országát. Egyházközségében több társadalmi intézményt kezdeményezett, létesített, hogy szeretett híveinek anyagi előmenetelét, szellemi haladását biztosítsa. Nem teher, hanem eleme volt a munka, még akkor is, amikor mások elfáradva már, csak a pihenés után vágynak. S mikor egyházközségének gondozását fiatalabb erőnek adta át és nyugalomba vonult, még akkor sem szűnt meg dolgozni, az egyház ügyei iránt élénken érdeklődni. Csak külsőleg szakadt el az egyházi munkamezőről, leikével ott élt mindvégig.

Ároni családból származott. Az egyház szolgálatának szeretetét, mint családi hagyományt örökölte, mert atyja, nagyatyja, 2 testvére is lelkészek voltak. A sámsonházi parochiában ringott bölcsője. 1833-ban született, 1858-ban nősült, nőül vevén Esztergályi Birit, a hálás kegyelettel emlegetett Esztergályi Mihály egykori pestmegyei főesperes leányát, kivel 62 esztendeig a legboldogabb és legpéld'ásabb családi életet élte. 1909. év végén lépett nyugalomba. Halálát rövid, de kínos betegség előzte meg, mig végre november

1-én a halál győzedelmeskedett az életén s a bálványozott férj, a rajongással szeretett apa, nagyapa — talán először — bánatba borította kedves övéit s pihenni tért.

Temetése november 3-án ment végbe a sziráki templomból, amelyben 44 éven át szolgálta, dicsőítette az Urat. Családja, volt egyháza, barátainak, tisztelőinek nagy sokasága fájó érzésekkel kisérte el utolsó útjára. Ravatala felett Kiss István püspökhelyettes prédikált s festett róla találó képet,. Belicza András helyi lelkész pedig a hálás kegyelet hangján búcsúztatta az elpihent melegen érző áldott jó szivet.

Szénszünet a theol. akadémián. A pozsonyi-eperjesi theol. akadémián az első félév lezáródott. Az előadások december 15-től február 20-ig szünetelnek, amikor megkezdődnek a második félévi beiratkozások. A második félév megnyitása március 1-ére van tervbe véve. •

Követendő példa. A ceglédi kis evangélikus egyház presbyteriuma legutóbb tartott gyűlésén úgy a lelkésznek, mint a tanítóknak havi 800 korona drágasági segélyt szavazott meg, noha az egyháznak az idén épületek tatarozására 100.000 K s orgonája kijavíttatására 15.000 K rendkívüli kiadása volt. A követésre méltó példát egyházaink megértő figyelmébe ajánljuk!

Adóalapi segélyek. Az egyet, egyház pénztára az 1920 év második felére szóló adóalapi segélyeket az egyes egyházkerületek pénztárainak megküldte.

Sántha Károly ünnepély. A salgótarjáni egyház jeles egyházi költőnk tiszteletére f. hó 5-én jól sikerült ünnepélyt rendezett szép számú közönség részvétele mellett. Az ünnepélyen a költő méltatásán kivíil két szavalat is volt Sántha költe-