Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)
1920-12-19 / 33. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1920 december 19. 33. szám EUUGEUKUSOK UCU Sxtrkcistőiég : Bod.pt.t, vili. kér. Ollől-ut 24. ula. hová • kéziratok; Kiadóhivatalt vili., sxeitkiráiyi-u 51. az., hová az előfizetési dijak küldendők Lapraklamációk írj. K.iin«r tmo konyvnyoiéáJAka Budapest, V., CMky utca 10 kflMewtfCk Alapította Dr. Raffay Sándor. V" • " ' " "" Kiadja Elöflzatésl Ar évi 100 korona. Kgyti szám Ara 3 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő: Társszerkesztő és felelős kiadó: Kirchner Rezső püspöki titkár Dr. Scholtz Oszkár az O. E. Sz. igazgatója. „A keresztény ember szabadságáról.“ Luther Mártonnak e címen megjelent korszakalkotó müvéről megemlékezni ma — kötelességünk. Nemcsak azért, mert az 1520-as esztendő mozgalmas őszének csendes jubileumát üljük, hanem azért is, mert meggyőződésem szefint a mai keresztény kurzusnak ama két védirata, mely Dr. Raffay Sándornak a „Magyar Helikoniban meg jelent és lapunk előző számában is leközölt vezércikke nyomán a Nemzeti Újság hasábjain, előbb ezen napilap szerkesztőjének, utóbb Prohászka Ottokárnak tollából megjelent, — kétségtelenné teszi azt, hogy a polémia lényegileg most is a keresztény ember szabadsága körül forog. A tartalmát és célját tekintve már meglehetősen tisztázott, de eszközeiben még válogatni kényszerült, tapogatózó s antiszemita kilengésekkel jellegezett keresztény kurzusnak sikere, állandósulása, s a magyar faji törekvéseket szolgáló erőkifejtések eredményes volta feltételezi azt, hogy az a keresztény erkölcs, mely Prohászka szerint is „az Evangéliumból“ táplálkozik, — katolikusoknál és protestánsoknál egyaránt az evangéliumnak közvetlen és egyéni átértékelése utján és ne csupán az egyházak által megszabott vallási életműködések keretei között töltse be a nemzetfenntartó energia szerepét. Hitünk szerint a vallás Istenben való élet, s csak mint ilyen fogja a magyarság erőkifejtéseit sikeresen alátámasztani. Ahhoz, hogy a keresztény erkölcs ,,egy csatasorban álljon a destrukció hatalmával szemben“ — miként azt Prohászka óhajtja, az kell, hogy ez az erkölcs minden magyar lélekben tudatossá váljék s hogy az Evangélium, melytől ez az erkölcs táplálkozik, valóban táplálék s a keresztény embernek mindennapi kenyere legyen. Erre törekszünk mi mint evangélikusok, midőn Szövetségünknek megteremtésével az evangéliumnak a mindennapi életben való gyakorlati megnyilvánulását s annak a templomból az Isten szabad ege alá való kivitelét követeljük. Mert szerintünk a Keresztény kurzusban az evangéliumnak ez a kiemelkedése a prius; s mint ilyen a zsidó destrukció leverésének nélkülözhetetlen előfeltételét képezi. Huszáros bravurossággal jól organizált nagy hadseregeket csak zavarba hozni, meghökkenteni lehet; leverni nem. A leveréshez munícióra, fegyvereknek, felszerelési tárgyaknak, élelmiszereknek nagy készletére s elsőrendű szervezésre van szükség; s csak ha minden megvan, akkor lehet és szabad az ellenségnek hadat üzenni. Az a keresztény kurzus tehát, mely elsősorban a nem keresztény polgárságnak máról holnapra való félretolását s az országból való teljes kiparancsolását követeli, s amely nem számol azzal, hogy vájjon van-e már elég olyan emberünk, aki az elfoglalt pozíciókat méltóan betöltheti s a keresztény erkölcsnek érvényesülését biztosíthatja, — lehet hazafias, jóhiszemű s erős fajszeretettől áthatott törekvés, de taktikailag elhibázott irányzat. Mert ez a kurzus nem képes meggátolni azokat a túlzásokat, melyeket a székesfehérvári püspök is megbélyegez s amely túlzások a megbélyegzéssel egyszerűen nem törődnek s amelyek épen azért, mert igenis csak a gyűlöletből s nem a szeretetnek evangéliumából táplálkoznak, a keresztény irányzatnak tényleges elhajlására, a krisztusi türelemnek, kitartásnak és önfeláldozásnak kompromittálására s a keresztény kurzus hitelének — Dr. Raffay által aggódva észlelt — megrontására vezetnek. A mai — meglehetősen katholikus szellemű — keresztény kurzus — Prohászka szerint — „a felbuzdulás s az élni akarás kurzusa“. De épen ez a baj. Mi nem érhetjük be a felbuzdulással; mert mi nem tulipánjelvényt, hanem egy a mások szenvedéseire figyelmeztető s az evangéliumi táplálék
