Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)

1920-12-12 / 32. szám

1920

BVAIMGÓüIKUSOK IiAPJfl

3

ben és értékes külföldi összeköttetéseiben is hatalmas értékekkel rendelkezik a magyar protestantizmus. Ma felére olvadt a számunk Csonka-Ma- gyarországban s igy az ország lakosságának 30— 35 százalékát tehetjük. De a külföld vezető államaiban : Észak-Amerikában mintegy húsz millió, Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Dániában, Izlandban, Lettlandban, Livlandban együtt 19 millió. Lengyelországban 1 millió, Németországban 30 millió evangélikus él. A reformátusok száma Németországban, Skótországban, Hollandiában, Svájcban, Amerikában és szétszórtan a különböző európai államokban együttesen vagy 80 millióra tehető. A kisebb protestáns felekezetek lélekszáma legalább 20 millió.. Az összes protestánsok száma tehát a római katolikus egyház 220 milliójával szemben 170 millió körül van, ami 400 éves élet után elég biztató és elég tekintélyes Ez a 170 milliónyi protestantizmus most már az evangélikusok világszövetségének megteremtésén fárad s ennek előmunkálataiban minket nemcsak figyelembe vettek, hanem tekintélyes vezetőhelyekre is méltattak, sőt úgy a múlt évi wassenari konferencián, mint az idei szt. beatenbergi gyűlésen rokonérzésüket fejezték ki a magyar protestáns egyházak iránt. Dicsekvésnek látszanék, ha csak vázlatosan is elmondanám, mit tett a magyarországi külügyi protestáns bizottság már a Károlyi-korszakban az ország integritása érdekében s azóta is, miféle értékes külföldi összeköttetések szálait tartja kezeiben éppen azoknál a népeknél, amelyek rokonérzése vagy ellenszenve dönt Magyarország jelene és jövendője felett. Ha tehát most, szerencsétlen csonkaságunk állapotában itthon csekélyeknek látszunk is, a nemzet érdekében az ország határain kívül még mindig tudunk annyi szolgálatot tenni a hazának, amennyivel a testvéries megértésre és a felebaráti kíméletre, sőt a szövetségesi bizalomra is rászolgálunk.

Ezt nem felkinálkozásból mondom, mert erre sem magam nem tudnék lealacsonyodni, sem véreimet és hittestvéreimet nem tudnám lealacsonyítani, hanem mondom azért, mert a keresztény kurzus becsületes további fenntartása érdekében szükséges tisztában lennünk azzal, ki mivel járul a szövetséghez, ki mit hoz a közös feladatoknak áldozatul. Mi nem tudunk nagyszámú táborokat hozni, de hozunk öntudatos, erős, hazafias munkát, hozunk erkölcsi értékeket, hozunk külföldi összeköttetéseket, hozunk hatalmas népektől döntő érdeklődéseket.

Ha a katolikus egyház történelmi szokásai és dogmatikus korlátozottsága nem engedi meg a velünk való testvéries összesimulást, mi akkor is készen vagyunk a keresztény magyarság jobb jövője érdekében a testvéries együttmunkálkodásra. Mert jobban szeretjük a hazát, mint önmagunkat és inkább akarjuk a nemzet jövendőjét, mint hiúságunk érintetlenségét. Legfőképpen pedig mert mi igen jól tudjuk, hogy ha a protestantizmus a keresztény kurzust magára hagyja, az magától elborul. Ezt pedig a nemzet jelene és jövendője

érdekében megengedni nem szabad. De viszont az sem szabad, hogy túlságos mohósággal igyekezzenek bennünket elhessegetni, vagy egyoldalúságukkal elidegeníteni. Mi, mikor a keresztény kurzust fenn akarjuk tartani és féltve őrizgetjük, ezzel nemzetünket, fajunkat és jövendőnket kívánjuk szolgálni. Dr. Raffay Sándor.

Ml IIIIIIII IMII III ti IIIIMI Ml Ml II illMMIMMIIMMIMIIMIIIIIIMIIlVMtlMIIIIMMIMIIMMIIMMMMM

«•Csonka-Magyarország — nem ország,

Egész Magyarország — mennyország!“

••MIMI MMMMMMItIMIItMIII III lllllltlIIIMMtlItlMlllllllllltlMMIIItlIllltlMIMMIIMIIIIIMIIItl

Egyetemes közgyűlés.

Szokott helyén, Budapesten, de rendkívüli viszonyok és körülmények között tartotta meg december hó 9-én egyet, egyházunk ezévi közgyűlését. A gyűlés népesség dolgában alig maradt mögötte az előző évieknek, de az évről-évre szinte már megszokott arcok jórészt újakkal cserélődtek ki. Maga az egyet, felügyelő, báró Solymosy Lajos is, megszállott területen lévén, a gyűlésen nem elnökölhetett s helyét Dr. Zsigmondy Jenő, bánya- kerületi felügyelő, mint hivatali kor szerint leg- idősb kér. felügyelő töltötte be, a gyűlés tagjainak legteljesebb megelégedésére. A gyűlés folyamán megjelent báró Prónay Dezső, örökös tb. egyet, felügyelő is, akit a gyűlés tagjai tüntető meleg ovációban részesítettek. A gyűlés munkájára — nem is egy tárgynál — ránehezedett a még mindig tartó bizonytalan helyzet, a jövő kialakulásának ismeretlensége.

A közgyűlést — melynek tárgyait a megelőző napokon tartott bizottságok nagy munkával és körültekintéssel készítették elő — istentisztelet vezette be, amelyen Dr. Varsányi Mátyás budai lelkész mondott, amint már tőle megszoktuk, mély tartalmú, hatásos beszédet.

Az istentisztelet után a közgyűlés tagjai a deáktéri egyház tanácstermébe vonultak, ahol Dr. Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő, mint a megjelenésben akadályozott egyet, felügyelő helyettese, meleg .szavakkal üdvözölte a megjelenteket s a gyűlést'megnyitotta.

A trianoni békeszerződéssel — úgymond — bekövetkezett az, amitől a világháború szerencsétlen befejezésekor rettegtünk, de amit a legmesszebb menő pesszimizmus mellett sem gondoltunk. Az összezuzást, a megalázást, tehetetlenségre kárhoztatva kénytelenek vagyunk eltűrni. Azonban ha gyöngeségünk tudatában siró lélekkel és vérző szívvel el is szenvedtük a nagy sérelmet, nir az a hatalom, amely eltilthatna bennünket attól, hogy soha meg nem szűnő lankadással igyekezzünk visszaszerezni mindazt, amit tőlünk elraboltak és senki sem irthatja ki szivünkből azt a szilárd meggyőződést, hogy elkövetkezik a feltámadás! Ép ezért bármennyire is le vagyunk sújtva, ne essünk kétségbe, hanem kitartással, lángoló szeretettel fogjunk egyházunk és hazánk rekonstruálá sához I