Evangélikusok lapja, 1920 (6. évfolyam, 31-34. szám)
1920-12-05 / 31. szám
2 HVAJlGÉIil^ÜSOK URPűR 1920 Kiáltó szavunkat átküldjük a szomszéd kerítésen is, melyen túl a testvér református atyafiak laknak. Ha volt valaha szükség a magyar protestantizmus összetartására, úgy ma igazán van. Számban megfogyatkoztunk, szeretetben és megértésben kell tehát meggyarapodnunk. Sokan leváltak egyházunk anyai kebléről, akik tehát megmaradtunk, ez eddiginél is jobban kell szeretnünk az édes anyát. Intézeteink és apáink minden alkotásai meg vannak tizedelve, tönkre vannak gyengítve, el vannak rabolva. Amik megmaradtak, azokat féltő gondoskodással kell a nemzeti és az evangéliumi lélek diadalmas munkaterévé avatnunk. Menekült hittestvérekkel van telve csonka otthonunk. Meleggé kell tennünk nekik ezt a csonka otthont, hogy addig is, mig számkivetve élnek, ne érezzék nagyon a hazátlanság nyomorát, a testvértelenség bánatát, az el hagyatottság gondjait. Kiáltó szó akar lenni e mi lapunk a gyülekezeti élet belső kiépítésének szent munkájában is. Ha a keretek bomlanak, legyen erős a lélek, olyan erős, hogy uj keretek alkotására is képes legyen. Ha megtépett bennünket az élet vihara, merítsen a szivünk a tulajdon hitéből uj akarást a jobb jövendők alapozására. Öntudatos hívekből alakul az egészséges gyülekezet, s egészséges gyülekezetekből tömörül megdönthetetlen várrá az evangélium egyháza. De hogy a vár őrsége és harcos serege ne egymáson ütögessen sebet, ne egymáson köszörülje nyelvét s ne egymás gyarlóságain marakodjék a régi idők bűne és divatos szokásai szerint, az „Evangélikusok Lapja“ mindenféle személyes vitát, személyeskedő támadást, éles felszólalást már eleve kizár. Akinek nincs a tárgyhoz komoly mondanivalója az ne gyakorolja nyilvánosan és közköltségre a stilizálást a mások jóhirnevén vagy — amivel maga is rendelkezik — a mások esetleges gyarlóságain. Kiáltó szavunk egyetlen célja lesz építeni, erősíteni, buzdítani. Ebben fáradhatatlanok leszünk, ebben csüggetegséget nem akarunk és nem fogunk ismerni. Erre a célra adtam én át az én kis lapocskámat az egyház nagy érdekeinek szolgálatára. Az Úrnak lelke vezesse, az Úrnak áldása kisérje minden utain. Dr Raffciy Sándor. lllllllllll!llllllll!lllllllllllll|IIU3l|H||||||||||ll|||||||||||IU||||i;if||||||lllll|lllllllllll|l|ll||. „Csonka-Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország!“ Üdv Olvasónak! Lapalapunknak az idők szavát megszólaltató előző cikke felment bennünket azon kötelesség alól, hogy kedves Olvasóink előtt lapunk irányát, programmját hosszasabban részletezzük. Hogy egyházi lapjainknak hosszabb szünetelése mily megmérhetetlen kárára volt már eddig is egyház eleiünknek s hogy igy a közóhaj parancsszavának! teszünk eleget akkor, amidőn a hosszú hallgatás és vajúdás után ismét életjelt adunk magunkról egymásnak, de a túlsó tábort járóknak is, ezt nem kell külön hangsúlyoznunk. Bizalommal és reménységgel bocsátjuk tehát útjára lapunk első számát. Bizalommal, mert tudjuk, hogy kedves Olvasóink szeretettel és melegséggel fogják azt fogadni; reménységgel, mert hisszük, hogy szent elhatározásunk építő szegletkő lesz szeretett egyházunk és szerencsétlen hazánk mai súlyos, válságos idején. Egyetlen egy célt tüzünk csak ki: önzetlen, odaadó munkával szolgálni egyházunk szent ügyét! Mindnyájunk szent kötelessége ez, sokszorosan az, a mai történelmi időkben. Ezért is szeretettel és teljes bizalommal fordulunk kedves Olvasóinkhoz, hallgassák meg kiáltó szavunkat, tömörüljenek a kibontott zászló alá, hogy lapunk mindnyájunk kedves lapja lehessen. A legjobbat kívánjuk adni Olvasóinknak mindabból, amit evang. egyházunk ma nyújtani képes. Hogy pedig evang. egyházunkban erre megvan a charizma, bizonyítéka ennek a múlt, amikor az evangélikusok, számbeli kisebbségük dacára, hazánk szellemi, kulturális és társadalmi életében vezérszerepet vittek. Ma — úgy látszik — hogy evang. egyházunk ezen történelmi szerepéből kiesett. Mintha álmodozva járnánk, mintha erőnk megfogyatkozott volna, mintha felednénk a multat: egyházunk szent hivatását és kötelezettségét! Ne legyen hát kiáltó szavunk csak elhangzó szó a pusztában, buzduljunk fel mindnyájan szent elhatározással: az önzetlen, kitartó, a fáradságot nem ismerő egyházépitő munkára, mert csak szoros összetartásunkkal s vállvetett munkával szerezhetjük vissza egyházunknak azt a pozíciót, amelyet a rpultban oly dicsőén betöltött! Kirchner Rezső felelős szerkesztő. ...........................................................................111111111111111 E vangélikus Szövetség. Mint minden szervezet, úgy a mi egyházunk is alá van vetve a felemelkedés és lehanyatlás hullámzásainak. Evangélikus egyházunk az utóbbi évtizedekben megszűnt emelkedni s a figyelmes szemlélő a hanyatlás tüneteit ismegállapithatta rajta. Hiba volna ezt észre nem venni és be nem ismerni. Mert a felemelkedéshez Isten segítségére van szükségünk s igy az előtte való megalázkodás és bűneink megvallása elemi kötelességünk. Kötelességünk pedig ez a bünvallás már csak azért is,
