Evangélikus Népiskola, 1944
1944 / 3. szám - Dr. Garai József: Közösségi érzés kialakítása az iskolában
79 a gyakorlatban valóban úgy is járt él. Sokan próbálkoztak hasonló gondolatok megvalósításával és bizony sokan azt is hitték, hogy sikerült teljes mértékben a nagy svájci nevelő nyomdokaiba lépniük. A legtöbb esetben azonban a pszichológiai alapok hiányossága igen hamar kiütközött. A gyermekek kölcsönös segítése és oktatása tulajdonképen egy igen előnyös összekötőkapocs a gyermekek között, amellyel igen sok olyan cselekedetre készülnek? elő, amelyre az életben szükségük lesz felnőtt korukban. De a barátság is így fejlődhet ki legjobban a gyermekek között. Rászoknak arra, hogy egymást minden szükségben és minden munkában kölcsönösen segítsék. Vonatkozik ez az oktatásra, a gyakorlati munkára, a játékra és minden életállapotra. Ennek szellemi előnye abban keresendő, hogy a szellem erősödik és mélyebb lesz az ismeretek megalapozásában. A szellemnek érettnek kell lennie, magáévá kell tennie mindent, hogy pontosan és hűséggel tudja mindazt vissza is adni. Amit valaki elő akar adni, magának nagyon jól és alaposan kell ismernie. Gyakrabban jobban tanul az emoer, ha mást tanít. Nem akkor tanultunk jól, ha csak kívülről jól megtanultunk mindent; ez teljes egészében így lehetetlen is. Amit azonban magunk fedezünk fel, amire magunk jöttünk rá, azt sokkal jobban át is tudjuk adni. Pestalozzi említett eljárása felett elhangozhat a kritika szava. Egy azonban egészen bizonyos, hogy tőle mások átvették a gondolatot, változtattak rajta. Girard például F r e i b u r g-ban igen helyes pedagógiai érzékkel fogott hozzá e gondolatok megvalósításához és az eredmény sem maradhatott el. Ezért mondja azután F erriére, hogy Girard tekinthető a cselekvés iskolája élő- futárjának, épúgy mint barátja, N a v i 11 e. Felfogásuk két alaptételen nyugszik: 1. A gyermek szelleme aktív erő. melyet fejleszteni kell. 2. Minden káros nagyravágyást az iskolából száműzni kell. E ponton Pestalozzi és Girard nézetei eléggé megegyezők. Érdekes volna egyrészt ez alapelveket részleteiben is megismerni, másrészt a következményekre való rámutatás is igen érdekes tanulságokkal járhatna, valamint Rousseau hasonló természetű felfogásának ismerete és az azzal való egybevetés, a hasonlóságok és különbségek keresése is. Kérdés lehet az is, hogy az iskolában uralkodó kölcsönös segítés mennyiben érezteti hatását az iskolai életen kívül? Az első világháború jó példája itt áll e téren előttünk. Igen figyelemreméltó eredmény volt akkor ugyanis az a nagyszámú ruhadarab, amelyet a katonák és foglyok számára az iskolákban készítettek. Ma is van sok iskola, melyben hasonló irányú tevékenység folyik. F e r r i é r e- vel együtt felvethetjük azonban a kérdést: miért nem mindegyikben? Aki a kölcsönqs segítés szellemét csak egyszer a gyökerénél fogva jól megragadja, tartós kapcsolatba kerül embertársaival. És erre törekednie kell az iskolának. Aki ezt a szellemet csak egyszer is feléleszti, az növendékeit messzire kiemeli az iskolai szellemből, a fölé emeli és az iskolai élet távolabbi célja felé mutat.34 14 Részletesebben foglalkozik e kérdéssel Prodinger-Ferrigel: Die Schulgemeinde eine Lebensmacht, Berlin 1913. S. 13. ff., továbbá Prodinger: Die Schulgemeinde in der Volksschule. Pola. 1913.
